Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-23 / 8. szám

mily nagy dolgokat hoz létre az Ur a kicsiny mustármagból. Majd. ha meglátják, mily nagy szerep jut ifjúsági egyesületünknek a magyar nép életében, majd ha ama száz meg száz ifjú ember jelenléte s beszédei felvillanyoznak mindnyájunkat, s majd ha a magyar nemzet ismerete s az iránta való rokonszenv száz meg száz uton jut el a világ minden részébe. Tartsanak ki azért önök! Ne szégyeljék a Krisztus evangéliomát, mert bizony az Istennek ereje. Végzem Petőfi Sándor szavaival: Szégyen reá, ki lomhán vesztegel Dicsőség arra, a ki dolgozik! Dr. Szabó Aladár. BELFÖLD. A polgári házasság mellett. Gyüry Elek előadó beszéde az evangélikus zsinaton. Főtiszteletü zsinati közgyűlés! A közösen érdeklő ügyeknél természetszerűleg fölmerült a házasság ügye, annál is inkább, mert — mint méltóztatik tudni — korábbi időkben zsinati tárgyalást képezett, a határozatok azonban szentesítve nem lettek. E házassági kérdésekkel kapcsolatban és ezekre vonatkozólag a mi zsinati bizottságunk kebelében többféle indítvány merült föl és javaslatképen a vegyes bizottságnak is elő volt terjesztve. Mivel azonban ezeket mellőzték és a létesült határozatokban foglalva nincsenek, azt hiszem, helyesen cselekszem, ha mindazt, ami a református zsinaton az erre vonatkozó határozatot megelőzte, föl nem elevenítem. A református zsinat, a vegyes bizottságnak — Tisza Kálmán indítványára hozott — következő javaslatát fogadta el: »A zsinat a házassági ügyeket mind a két egyházat közösen erdeklőknek ismeri el, de mivel ez ügyek a mai állásukban első sorban állami szempontból birálandók el: nem tartja időszerűnek a házassági kérdésekben ez idő szerint nyilatkozni «. A mi tanácskozásunkon e kérdés föl vettetvén, ugy találta a tanácskozmány, hogy ez nem fejezi ki egész világosan amaz álláspontot, a mely a mi álláspontunknak és a mi kijelentésünknek, Luther nyilatkozata értelmében, tartalmat képezni van hivatva. Tehát világosabb kijelentést ohajtott a tanácskozmány, melyet most formulázva méltóztattak meg is kapni a most kiosztott szövegben, a mely a következőleg szól: »A zsinat a házassági ügyeket olyanoknak ismeri, a melyek mind a két egyházat közösen érdeklik és elismeri, hogy a házasság ügye első sorban állami szempontból bírálandó el; ez ügy mai állásában azonban nem tartja időszerűnek a házassági kérdésben bővebben nyilatkozni*. Méltóztassanak megengedni, hogy amaz álláspont megvilágítására, a mely itt. kifejezve van és a mely bizonyos mértékben eltér attól, a mely a vegyes bizottság ajánlatát képezte, épen ama különbségekre és okokra vonatkozólag elmondhassam a tanácskozmány nézeteit. Főtiszteletü zsinati közgyűlés! A tanácskozmány szeme előtt az lebegett, hogy a házasság intézménye — természeténél fogva — az állami feladatok helyes fölfogása mellett kiválóan érdekli az államot és annak legfőbb céljaival szoros összefüggésben van. Hiszen tudjuk mindnyájan, hogy a házasság létesíti a családot, a társadalomnak első láncszemét; hogy a család s a vele kapcsolatos érdekek a legszorosabb érintkezésben állanak minden irányban az államnak legfőbb érdekeivel és föladataival, a melyek közé tartozik a vallás-erkölcsi érzület ápolása. Mert, ha az állam helyesen fogja föl a feladatát, nem zárkózhatik el az elől, hogy sem a büntető törvények büntető intézkedéseivel, sem más jogi intézkedésekkel nem lehet pótolni azt erőt, a melyet a vallás és erkölcsösség a társadalmi rend, a jog és az igazság támogatására nyújt, mert azzal a társadalmi rend őre egyszersmind a kebelben és a lelkiismeretben lakozik. Ebben van egyszersmind ama kapcsolat is, a mely e téren az állam föladatát az egyháznak föladatával és törekvéseivel érintkezésbe hozza, mert az egyháznak nemes és nagy feladata a házasság viszonyainak az állam részéről való bármily rendezése mellett gondosan őrködni a végett, hogy a családi élettel járó köfelességek biztosítékukat ne csupán külső rendszabályokban, hanem a belső erkölcsi erőben, a kötelesség és vallásos érzület teljességében is birják. E kölcsönös viszony és egymásra utaltság és az, hogy a házasság és a családi ügyek sem kizárólag az egyháznak, sem kizárólag az államnak gondoskodása alá nem.tartoznak, kifejezést nyert, mint én fölfogom, a történelemben működő fejlődés fonalán is. Amennyiben ma a házasság és vele kapcsolatosan a család ügye természetszerűleg első sorban az állami törvényhozás keretébe tartozik, mégis egyúttal, vagy egészen külön is, az egyházi törvényalkotás keretében is megjelenik. Nem akarók visszaélni a főtiszteletü zsinat türelmével a történelmi visszapillantásokat illetőleg. Azt hiszem, elég lesz kiindulásul rövid vonásokban csak ama kulturára hivatkoznom, a mely a nyugati civilizációval és a mienkkel is összefüggésben áll. Ennél az intézménynél is, mint átalában a többi intézményeknél, azt tapasztaljuk, hogy a házasság ügyének szabályozása eleinte szintén a vallás körében mozgott. Később azonban, tudniillik azokban az időkben, a mikor az állam a saját föladatainak világosabb megismerésére jutott, ez ügy is az állami törvényhozás föladatai közé lett sorozva. Mert akkor már ama fontos ügyeket, a melyek az örökösödési eljárásra, a gyermekek törvényességére vonatkoztak: nem akarták többé az állam intézkedésének köréből a vallásbeli befolyásnak átengedni. Ez áll átalánosságban, ha a római birodalom történetére és az azóta lefolyt időkre vetünk történelmi visszapillantást; a mely idők napjainkig igen hosszúak, de a közbeesett egyes fázisok ugyanazért eltérő tüneményekre is mutatnak, épen amaz összefüggésnél fogva, a mire e kérdésnél az állam és az egyház föladatai tekintetében utaltam. A mikor a római birodalom romjain uj államok kezdtek alakulni, a gyermekkorukat élő államok fejlődésében az egyház a dajkájuk és ápoltjuk volt. Erkölcsi hatásánál fogva üdvösen működött közre a népek javának előmozdításában és az idők folyamán mindinkább nagyobb befolyást szerzett az államélet alakulásában s nagyon jól tudjuk, hogy számos olyan dolog, a melyre vonatkozólag ma már senkinek nincsen kételye az iránt, hogy az az állam föladatai közé tartozik: az egyház kezébe ment át. Igy történt, hogy lassankint az egyház hatáskörébe ment át a házasság ügyében való intézkedés és nevezetesen a bíráskodás ügye. Ámde ez sok időbe került. Majdnem hat század mult el az egyházi bíráskodás kezdetéig. A keresztyénség megalapításától majd egy ezredévig tartott, a mig a házasság fölbonthatlanságának hangoztatására került a sor s azután még kétszáz esztendőnek kellett lefolynia, a mig az szentségnek lett nyilvánítva. Csak 1409-ben, a flórenczi zsinaton, a melynek hatá-