Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-23 / 8. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerlicsztftség': IX. kerület, Pii>u-nt< a 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatnl : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), liová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 20 Jer. A gyomai vallásos estélyek. I.me napok jönek, ezt mondja az Ur Isten, melyeken bocsátok éhséget e földre; nem kenyérnek éhségét, sem italnak szomjúságát, hanem az Ur beszéde hallgatásának éhségét és szomjúságát. Hogy ez az idő, ezek a napok ismét megérkeztek, azt mi is szemeinkkel látjuk. Az Ur beszéde hallgatásának éhsége és szomjúsága nagy a mi gyülekezetünkben is. Ez évben lépett életbe nálunk a vallásos estélyek tartása, a központi fiiskola nagy termében, s az eddig tartott hat estély tapasztalata afelől győzött meg, hogy nincs városunkban olyan tágas terem, mely az ezen estélyekre vágvakozókat befogadhatná. Nem tagadhatom pedig, hogy egyelőre aggodalmaim voltak, miután a nazarénusok az esti gyülekezéseket nem a legjobb hirbe hozták. Először tehát az előítéleteket kellett eltávolítanom, s megadnom a szükséges felvilágosítást. Ezt elvégeztem az első estélyt megnyitó beszédben. E tekintetben tehát rendben vagyunk. De nem kevés gondot adott az is, hogy mint járjunk el? Budapest példája nagyon magas; ez nem a vidéknek való. A mi biblikus népünk, miután itt a szorosabb értelemben vett intelligencia aránylag nem oly nagy, egészen mást kiván. Csak az az egy az igaz, hogy a fővárosban is, meg a vidéken is, a helyzet, a gyülekezeti élet psychologiája s az ezen nyugvó tapasztalat adja meg az irányt. Erre az alapra kell állanunk; és ebben a kulcsa annak, hogy p. o. a gyomai vallásos estélyek oly keresettek, hogy tömve van még a folyosó is. Biztos alapon mondhatom, hogy oly emberek is kezdenek járni, kikről azt vallják az őket ismerők, hogy esküvőjök óta templomban nem voltak. Sőt mi több, az egyébként csekélyszámu nazarénusok (úgynevezett baptisták) közül is többen hiveink közé lopják magukat, s a nők különösen fejeiket beburkolva őrzik meg incognitojukat. De érdeklődik a szorosabb értelemben vett intelligencia is, főként pedig a nők, kik a vallásos dolgok iránt egyébként is fogékonyabbak. És ha valamikor fontosak lehettek a vallásos estélyek, fontosak ezek épen napjainkban, mikor a hires »pax« jelszó oly gyalázatos csütörtököt mondott. Nem kell-e áron is megvennünk a jó alkalmatosságot, hogy a nagy zűrzavarban világosítsuk, és építsük hiveinket a templomon kiviil is? Sok oly mondanivalónk van nekünk, a mit a templomban el nem mondhatunk. Mi alkalmasabb mind ezeknek elmondására, mint a vallásos estélyek, melyek a belmissziói munkálkodásnak rendkívül gyümölcsöző alkalmai. Im a hazánkba becsempészett jezsuiták körutakat tesznek, izgatnak az államkormány ellen, s kihivó vakmerőséggel bontogatják a felekezetközi béke oszlopait. Hát ha ők ily törvénytelen dolgokat cselekesznek, mi ne használnók-e a törvényadta jó alkalmakat, hogy terjeszszük az evangéliomi békességet? Mi az, a mit közönségünk nagy része a népiskolában tanult, kivált a régibb időben? Ezeket a hiányos ismereteket a templomban nem pótolhatjuk, ki nem egészíthetjük, e nehéz időben kellő tájékozást nem nyujthatunk. Sőt számításba kell vennünk még azt is, hogy a lélek természetén nyugszik a »varietas delectat« közmondás, s hogy igy a megszokás folytán zsibbadásnak indult lelki erőket, nagyon üdvös dolog néha-néha pezsgésbe hozni, különösen a vallási téren, hol az egykedvű lágymelegség kiválóan veszedelmes lelki állapot. Nem olyan-e ez a felgerjedés, az érzelmeknek e hullámzásba hozása, mint a minő volt az Ur angyala a Bethesda tavában, vagy mint az ugarlás, mely biztosítja a templomi vetés aratását! Csak olyat ne mondjunk — a szavaikat nem mérlegelő túlbuzgókkal — hogy a vallásos estélyek a templomi szolgálat kisebbítésére szolgáljanak. Mindennek meg van a módja és ideje, s a bölcs ember tudja az időket és az alkalmatosságokat. A szépen elterjedt »Téli Újság« s az oly rövid idő alatt nagy kedves-15