Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-16 / 7. szám

dányok a megrendelők száma szerint fognak nyomatni és ezen határidőn tul példányokkal előfizetési áron nem szolgálhatok. Tisztelettel fíaldi Károly, könyvkiadó. ** Az anyakönyvek államosítása. Néhány józan szó a napirenden levő egyházpolitikai kérdésekhez. Irta Jurista, Budapest, 1893. ára 60 kr. Tartalma: I. Az egyházi anyakönyvek helyzete az egyházi és a világi jog­rendben. II. Az egyház és az állam közötti kölcsönös viszony az eddigi anyakönyvekre vonatkozólag. III. A Csákv-féle rendelet. IV. Az ecclesia militans harcképtelenné lett. V. Kibontakozás a jövőben. — Nyugodt hangon, kellő tárgyismerettel irott röpirat. Először arra mutat rá, hogy a lelkész mint anyakönyvvezető eredetileg egy­házi megbizottként vezette az anyakönyvet; azután azt fejti ki, hogy az állam lassanként világi törvényerővel ruházta fel az anyakönyvet, mely most már az országos irott törvény erejénél fogva államilag is közhitelű köz­okmány jellegével bir, mit Jurista azzal bizonyít, hogy az állam uj rubrikákat rendelhet az anyakönyvbe, meg­állapíthatja az anyakönyv nyelvét, biztonságukról intézke­dik, büntetőjogi felelősségre vonja az anyakönyvvezetőt stb. E szabad rendelkezésből kifolyólag, a mikor tetszik, akkor államosíthatja az anyakönyveket. Jurista sürgeti is ezt a szülöttek és halottak anyakönyvét illetőleg, mig az esketési anyakönyv államosítását a polgári házasság életbe­léptetésének idejére kivánja halasztani. A születési és halálozási polgári anyakönyv vezetése a járási vagy köz­ségi orvosra bízandó. A születési anyakönyv államosításával a Csáky-féle rendelet azonban elesik, de az 1868. t.-c. továbbra is fentartandó és a polgári anyakönyvben akként érvényesítendő, hogy az anyakönyvvezető a Jegyzet rovat­ban megjegyzi, hogy a vegyes házasságból született s itt meg itt keresztelt gyermek az 1868. L1II. t.-c. értelmében róm. kath., ev. ref., vagy ág. hitv. evang. vallásban neve­lendő. — Jurista az egyházpolitika többi kérdéseibe is belemarkol. Hévvel védi, pedig római katholikus vallásu­nak mondja magát, a Csáky-féle rendeletet, mely szerinte törvényes országos rendelet s az egész elkeresztelési herce­hurcában az irányadó tényezők között csak Csáky gróf őrizte meg józan eszét. Jurista a klérus harcát politikai szempontból élesen elítéli. »A klérus — úgymond — vakon rohant a falnak s mikor összetörte magát, ezért másokat okozott. Az igazságért (t. i. hogy nem az állam joga a polgárok vallását meghatározni) vivott csatát ügyetlenségből elvesztette, sőt jövőre nézve teljesen harc­képtelenné lett. Lealázták Róma legfőbb tanítói tekin­télyét, megingott a bizalom a klérus vezérszerepe iránt, kompromittálva van tudománya és politikai belátása.« — A füzet érdemes a megszerzésre és tanulmányozásra. ** Hallgassanak a papok! Miért prédikálnak a római katholikus papok a polgári házasság ellen. írta Egy római katholikus polgár. Budapest, Bosznyai Károly bizománya. Ára 20 kr. — Szenvedélyes, gyűlölködő hangú, durva modorú pamflet, mely tulságai miatt valószínűleg nem sok barátot szerez a polgári házasságnak. »A fekete banda (értsd: klérus) újra felrajzik, újra károg, üvölt, fanatizál, átkoz, fenyeget, tanácsol: Meg kell fojtani az újszülöttet* (^polgári házasság). Pedig a polgári házas­sággal »azt akarják elérni, hogy a ki a papok beleegyezé­sével nem házasodhatik, házasodhassák anélkül, s a ki katasztrófának néz elé a házasság római k. bilincseiben, az a kölcsönös biztosítások mellett vallásváltoztatás, asz­szonylealacsonyítás, gyermekbitangolás nélkül válhasson el«. S miért ellenzi a papság? Pénzérdekből és hatalmi érdekből. >Öh Tisztelendő uraim, vájjon az a J. Krisztus, a ki korbácscsal verte ki az Isten templomából a fari­zeusokat. mit gondolnak, mit cselekednék, ha leszállna az égből, belépne az »egyedülüdvözítő, hétszentséges római egy­házba ?« Ez az eszmemenete, ilyen a tenorja röpiratának. — Hasonló ehhez az az ujabb förmedvény, mely Veritas név alá rejtőzve agitál a polgári házasság mellett. Kevés érvvel, de sok szenvedélylyel van irva. Végső következtetése arra megy ki, hogy a római katholikus egyház az állam ká­rára visszaélt hagyományos lelki hatalmával s előtte nincs sem haza, sem nemzet, sem polgár, sem család stb. Az ország ennek dacára tökéletesen ki van szolgáltatva a papoknak, s mivel ezt Bécsben is tudják, ott a »katho­likus és különböző nemzetiségek papjai« biztos támaszt találnak. — A röpirat jellegénél és gyűlölködő modoránál fogva nem szolgál a jó ügy előnyére. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. A belsősomogyi egyházmegye esperesévé Begedi István istvándi-i lelkészt Körmendy Sándor hedrahelyi lelkész 16 szavazatával szemben 4-1 sza­vazatta] ismét megválasztották a gyülekezetek presby­teriumai. — A belsősomogyi egyházmegye egyik papi tanácsbirói állására 37 szavazattal Körmendy Sándor hedrahelyi lelkész választatott meg, Szikszay Ödön 19 sza­vazata ellenében. — A gesztelyi lelkészi állásra néhai Olajos Pál helyére fia. Olajos Pál hernádkaki lelkész választatott. * Lelkészjelölés. A felsőborsodi egyházmegyébe kebelezett kápolnai lelkészi állomásra 11 pályázó közül jelöltettek: Vladár József radistyáni, Bodnár István kele­csényi, Szuliay Benedek felsőbarczikai rendes és Ferenczy Ferencz borsodi, Barna Gyula szentpéteri s.-lelkészek. A választás február 26-án lesz. — A nagybajomi (debreczeni egyházmegye) lelkészi állásra kijelöltettek: Fodor Sándor szerepi rendes, Mindszenti Imre debreczeni segéd-, Révész Mihály karczagi segéd-, Szűcs László vértesi rendes, és Vértessy Mór b. tordai rendes lelkészek; választás február 28-án. — A sárándi (debreczeni e. m.) egyházba ki­jelöltettek : Elek István debreczeni, Kassai Béla debreczeni, Kiss Sándor h. bagosi, Szolnoki Gerzson konyári és Veress Bálint henczidai segédlelkészek; választás március 2-án. * Belmisszió Budapesten. A Lónyay-utcai dísz­teremben február 8-án este tartott vallásos összejövetelen Szász Károly püspök tartott nagy tetszéssel fogadott fel­olvasást »A házasság és családi élet* cím alatt. Tárgyá­nak első félében (a másik fele kifejtését más alkalomra Ígérte) fejtegetése arra az eredményre jutott: »Mintaköltő mondja: »Munkásság az élet sója, a romlástól mely meg­óvja* ; vallásosság az élet világossága, fénye; és a szeretet az életnek, a családnak, a háznak melegítő tűzhelye. Ez a három jelszó: munka, vallás, szeretet: a házasság és család jelszavai, éltetői, boldogítói; de e három közül egyiknek sem szabad hiányozni, hogy a családi élet teljes legyen s elérje célját — a földi és mennyei boldogságot«. A tanulságos felolvasás előtt Szöts Farkas, utána Szabó

Next

/
Thumbnails
Contents