Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-11 / 6. szám

ban is, nemkülönben a jó tudományokban és művészetekben, valamint a nemes erkölcsökben oktatást nyerjen, mivel az iskolák az egyház magvát és termékenyítő melegágyát képezik. Az is felette érdekes, hogy mint gondoskodik e kis városi gyülekezet az egyes korszakokban a maga papjai és tanítóiról, ami tanúságos betekintést enged a szepességi német hazafias városok belső viszonyaiba. — Dr. Szlávik Mátyás. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. A veszprémi egyházmegye esperesévé, néhai Csonka Ferencz utódjává Pap Sándor iszkaszentgyörgvi lelkészt választották a gyülekezetek presbyteriumai. — A dunántúli egyházkerületben a főiskolai egyházi gondnokra, egy lelkészi és egy világi tanácsbiróra történt szavazásoknál, mint pápai laptársunk irja, senki sem kapott absolut többséget; ezért szűkebb választás rendeltetett el a pápai főiskolai gondnokságra Czike Lajos tatai esperes és Antal Gábor ácsi lelkész, a lelkészi tanácsbiróságra Németh István theol. professor és Verbay István csurgói lelkész, a világi tanácsbiróságra Konkoly Thege Béla és ifj. Csorba Ede között. * Budapesti vallásos estélyeink második sorozata február 3-án vette kezdetét a Lónyay-utcai főgimnázium dísztermében. A közönség éneke után Kenessey Béla mondott rövid, de magas szárnyalású előfohászt s azután dr. Hegedűs István egyetemi tanár tartott kitűnő felolvasást »Kérdések kérdése« címmel. A kérdések kérdése a halhatatlanság hite, melyre vonatkozólag sorban vonultatta el lelkünk előtt Socrates, Plató és Shakspere bizonyságtételeit és szellemesen polemizált Ackermann asszonynyal, a materialista francia költőnővel. A fölemelő és építő hatású, s hitre buzdító, hévvel előadott felolvasást lelkesen megéljenezte és megtapsolta a közönség, melynek soraiban Tisza Kálmánné és Odeschalchy hercegné is ott voltak. A felolvasást dr. Szabó Aladár találólag alkalmazott imája követte, s azután a közönség elénekelte azt a szép énekverset: »Nincs már szivem félelmére*. — Február 10-én dr. Szabó Aladár tart előadást, 18-án pedig Szász Károly püspök. * Egyházi aranykönyv. Felkérésre készséggel közöljük a következő sorokat: Bálványosi Satzger Keresztéig, bécsi lakos, somogymegyei nagy földbirtokos ur, ki csak e napokban lön a legmagasabb helyről magyar nemességgel, »bálványosi« előnévvel kitüntetve, a sok bajjal küzdő bálványosi református eklézsiát, melynek tornyát az idő rongálása miatt egészen újra kellett építtetni, temp iomának tetejét pedig az augusztus 23-iki, az itt még sohasem észlelt szélvihar leszakgatta, 1050 forinttal ajándékozta meg. A Satzger-család régi jóltevője a bálványosi egyháznak. Régebben olyan kisdedóvodát tartott a községben, ahol nemcsak szellemi, de testi táplálékot is kaptak a kisdedek; ilyen ovodát tart fenn ma is Kerekiben, teljesen a maga költségén, a lakosságnak egyetlen fillérnyi hozzáárulása nélkül. Most, midőn a bálványosi egyházat ilyen fejedelmi ajándékokban részesítette a nemes Satzger-család, hálás gyülekezetünk nevében kérem a Mindenhatót, hogy a nemes szivű adakozót áldja meg mindennemű áldásaival; áldja meg gyönyörű gyermekeiben virágzó famíliával, hogy azok is legyenek olyan nemes szívűek, mint kedves szüleik és legyenek olyan tősgyökeres magyarok, mint édes atyjuk. Én pedig örömmel tartom legkedvesebb kötelességemnek nyilvánosságra hozni azt a fejedelmi ajándékot, melyben a nemes szivü Satzger ur a bálványosi református egyházat részesítette. Cserna István, református lelkész. * A keresztyén vallásfelekezetek számaránya, mint egyik külföldi lap irja, nagyot változott az utolsó száz esztendőben. Száz évvel ezelőtt volt a föld kerekségén 80 millió rém. katholikus, 40 millió görögkeleti és 37 millió különböző árnyalatú protestáns keresztyén ember. Most van 205 millió róm. kath., 89 millió görögkeleti és 137 millió protestáns. Száz év alatt tehát a görögkeletiek száma csak megkétszereződött, a róm, katholikusoké két és félszeresre emelkedett, a protestánsok száma pedig megnégyszereződött. — Különös egy jelenség, hogy mig külföldön a protestánsok száma világszerte rohamosan szaporodik, addig hazánkban — mint azt a legutolsó népszámlálás kétségtelenül kimutatta —- mindkét hitvallású evang. protestantizmus aggasztólag fogy számban és — hozzá tehetjük — erőben is. * Vasárnapi iskolás gyermekek öröme. Azoknak, kik vallásos életünket érdeklődéssel kisérik, talán föltűnt, hogv a »Vasárnapi Iskolák« karácsonyi ünnepélye — a budait kivéve — ez idén elmaradt. Örömmel irthatjuk, hogy nem maradt el végleg, csak késett a ragályos betegségek miatt melyek városunkban dúltak s a kicsinyek közül is több áldozatot kívántak. Az iskolavezetők ama kis csoportja, mely csöndben, kerülve minden föltűnést a Jézus nevében felveszi a kisdedek gondját, a mult vasárnapon rendezett a növendékek számára gyermek-ünnepélyt. Minden iskola külön tartotta ezt meg, a szülők szives részvétele mellett, kik eljöttek, hogy örvendjenek az örvendő kicsinyekkel és merítsenek velők együtt az örök szeretet forrásából, mely nem apad ki soha. A kegyes adakozók lehetővé tevék, hogy mint mindig, úgy az idén is a gyermekek egyfelől kedves, másfelől hasznos ajándékokban részesüljenek: nem jutalomképen szorgalmukért, hanem pecsétjeül annak a szeretetteljes viszonynak, melyben az evangéliom által egyházunk kicsinyei és nagyjai, szegényei és gazdagjai egymással élnek. Mintegy ötödfélszáz gyermek részesült oktatásban s ajándékban. A vasárnapi iskolák tanítói, mint rendesen, budapesti theol. Akadémiánk növendékei voltak, kik nemcsak a tanításban, hanem az ünnepélyek rendezésében is tevékeny részt vettek. Munkálkodásukat szép siker koronázta, mert az ünnepélyek, melyeket meghatóvá tett a gyermekek éneke, imája és a tanító theologusok lelkes beszéde, a jelenlevőkre tett hatásukkal bizonyíták igazán szivemelő voltukat. Ama lelkes Timotheusok, kik mint iskolavezetők működtek és az ünnepélyekbenima és beszéd-mondás által résztvettek, a következők: a Lónyai-utcai iskolában Bitay Mihály és Csűrös István; a Külső-Váczi-utiban Lukácsy Imre, Szász Béla: a Mester-utcai iskolában Arany Gusztáv, Gergely Antal; a Bajnok-utcaiban Biberauer Richárd ; Madách-utcaiban Kurdi Béla, Kádár Lajos; Budán tanítottak Müller Lajos és Udvardv Gyula. Az ajándékok megszerzésében és kiosztásánál egyházunk lelkes nő tagjai buzgólkodtak, a miért nekik e helyütt is köszönetet mondunk, a szép evangelizáló munkára pedig továbbra is Isten áldását kérjük. * Az országos közoktatási tanács nyelvészettörténeti szakosztályának január hónapi ülésében a napirend első tárgya a középiskolai irodalmi és történeti oktatáshoz való szemlélhető eszközök jegyzéke volt E jegyzék magában foglalja mindazokat az illusztrált müveket, fényképeket, fali táblákat, képes atlaszokat, gipszeket, terrakotta-tárgyakat stb., melyek a görög és római klasszikusok olvastatásánál, úgyszintén az egyetemes és hazai történet tárgyalásánál bemutatandók. A második tárgy volt a középiskolai tanárok számára a jövő szünidőben rendezendő