Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-12-29 / 56. szám
nem ad még 600 irtot se a szegény papnak. Az egész kimutatást szemügyre véve, azt tanuljuk belőle, hogy legtöbb szegény papsága Erdélynek van, egymagának csaknem annyi, mint a más négy egyházkerületnek együttvéve; a pótló összegből (118.216 frt) pedig félénél jóval nagyobb summa, nevezetesen 67.461 frt volna szükséges Erdélynek, hogy minden gyülekezetében meglegyen a 600 frt minimum. * Agitáció a polgári házasság ellen. Klerikális ^Török széles talajon, több irányban s amint látszik, egységes szervezet alapján erős agitációt indítottak a polgári házasság ellen. Pozsonyban Keményfi Dániel ferenczrendi szerzetes a templomi szószékből hivta fel a katholikusokat, hogy szálljanak szembe a kárhozatos törekvéssel. Sopronmegye katholikusait a jövő hónap elejére gyűlésre hivta össze a soproni plebánus, hogy állást foglaljanak a tervezett reform ellen. A képviselőház tagjai egymásután kapják kerületeikből a tömeges aláírásokkal ellátott utasító leveleket. E levelek formában és tartalomban mind megegyeznek, ami arra vall, hogy a mozgalmat mesterségesen csinálják. Ime egy passus belőlük: »Szomorú szivvel vettük tudomásul, hogy a képviselőház letért helyes útjáról és vallásügyekkel kezd foglalkozni s a házasság szent intézményének alapját, melyen a családi boldogság, béke, nyugalom és a gyermekek jövőjének biztonsága nyugszik, megingatja a polgári házasság intézménye által. A házasság e nemét, mely csak a vad emberek között dívik, a civilizáció örök szégyenére, gyalázatára és gúnyjára közénk, keresztények közé is behurcolja, azzal az indokolással, hogy a polgári házasság 'a közvélemény óhaja«. — Érdekes komikuma a klerikális agitációnak, hogy gróf Tisza Lajos miniszter, a kálomista főgondnok is kapott ily felszólító levelet, hogy a kormány ellen szavazzon. — Tisztelettel kérdezzük először a klerikális uraktól, azután az őket pártoló sajtótól, hogy nem megbontása-e e tervszerű agitáció a vallási békének? * A magas klérus akciója a polgári házasság ellen mint tudva van, a püspöki tanácskozmányból indult ki. Mint a napi lapok írják, a pápához és a királyhoz intézett felirat a konferencia után a legrövidebb idő alatt elkészült és már fel is terjesztetett. A pápához intézett felirat felöleli a magyar egyházpolitika egészét, az összes függő kérdéseket, kiemeli specziális viszonyainkat s teljes információt nyújt, az egyházpolitikai helyzetről. A királyhoz intézett felirat a legfőbb kegyúr előtt a püspöki kar aggodalmainak ád kifejezést a kormány által kontemplált egyházpolitikával s annak következményeivel szemben. A kormányhoz a feliratot szintén e napokban küldik el. * A Magyar Turista-Egyesület Tanítói Osztálya 100, azaz egyszáz koronát tűz ki pályadíjul, egy a fő- és székváros területén intézendő tanulói kirándulás tervezetére. A pályamunkának meg kell felelnie a paedagogia és turistaság elméleti és gyakorlati követeléseinek. tekintetbe veendő az év négy szaka: tavasz, nyár, ősz, tél; s tekintetbe veendők a félnapi és egész napi kirándulások; Idegen kézzel irott s jeligével ellátott pályaművek legkésőbb 1893. évi november hó 15-ig, Moussong Géza, ügyvivő-alelnöknél (VI., Rózsa-utca 54) nyújtandók be. A birálat felolvasása s a pályadíj kiadása az 1894. évi rendes közgyűlésen fog megtörténni. * Kritika a képviselőházban a püspöki tanácskozmány fölött. A költségvetési vitában Apponyi Albert gróf épen oly finom, mint velős kritikát tartott a magas klérus congrua-autonomia tervezete fölött. Meggyőzőleg kimutatta, hogy a Schlauch-féle terv kivihetetlen, mert megfelejtkezik az alpapság képviseletéről, mert a felségjogoknak s különösen a kegyúri jognak alkotmányellenes gyakorlási módját javasolja, mert ily fontos egyházszervezési ügyben a törvényhozás jóváhagyását mellőzni nem lehet, mert a felség által bárkinek előterjesztésére történő kinevezése az autonómiai bizottságnak nem is autonomia, mivel autonomia csak képviseleti alapján képzelhető. A képviselőház általános helyesléssel fogadta Apponyi gróf meggyőző fejtegetéseit. Midőn egy ily kifogástalan katholikus vezérférfi ily szabadelvűén, ily hazafiasan s főpásztorai iránt teljes tisztelettel nyilatkozik az egyházpolitikai kérdésekről, mi is kevesebb aggodalommal nézünk a ködös — homályos jövő elé. — A kongrua-autonomia tervezeteket jövőre részletesebben megismertetjük olvasóinkkal. * A barsi egyházmegyéből a következő tudósítást vettük. Egyházmegyénk rendkívüli közgyűlést tartott 18,>2. év december 2-án, melyen a tanítói kar kérvénye tárgyaltatott, a tanítói nyugdíj alapját képező fizetés megállapítása tárgyában. Ugyanis itten, mint az ország legtöbb helyén, a tanítói díjlevelekben nincsen elkülönítve a kántori fizetés a tanítói fizetéstől, mely körülmény miatt a kultuszminisztériumban a nyugdíj alapjául szolgáló fizetése a tanítókra nézve igen hátrányosan állapíttatott meg. A megosztás nélkül beszolgáltatott díjlapok összegei a nevezett minisztérium által kétfelé vágattak s felét vették kántori, a másik félét nyugdíj alapjául szolgáló tanítói fizetésnek. Ezen önkényes eljárás helyesbítése végett kellett az egyházmegyének egybegyűlnie s a kulcsot megállapítani, hogy hányadrészét kell a fizetésnek kántori, s hányadát tanítói fizetésnek venni. Felette foglyos kérdés! Sokan a közel jövőben látják a tanítók, általában az iskolák államosításának a behozatalát s a nézetek az állam leendő eljárása iránt nagyon elágazók. Az aggodalmasok bizalmatlankodva az állam iránt, kántori fizetésnek tartják, a tandíj kivételével, az egész díjlevél összegét, s ez irányban tettek indítványt is. Mások a kántori s tanító szolgálat arányát vették alapul, s indítványoztatott, hogy az összes fizetés x /8 -a tüntessék ki kántori fizetésnek. Ismét mások, különösen a tanítók azt vitatták, hogy egyedül a stóla a kántori fizetés s csak ennek megállapításába menjen bele a közgyűlés. Voltak még többnemü indítványok is, szóval teljes érdeklődés mellett folyt a tárgyalás. Sok s hosszú vita után Juhász Pál főjegyző és n.-sallói lelkész indítványa fogadtatott el, mely szerint az egyházmegyei közgyűlés nem jogosult a díjlevélben megállapított fizetés egyik vagy másik részét, vagy hányadát tanítói és kántori fizetésnek kimondani, mert ez az iskolákat fentartó egyházak hatáskörébe tartozik, ők szabhatják meg illetékesen, mit adnak kántori és mit tanítói szolgálatokért; hanem szerkeszszen az egyházmegye egy memorandumot, melyben fejtessék ki, hogy az ev. ref. egyház szervezetében kántor s tanító el nem különíthető, különben is kántori szolgálata a vallás-erkölcsi élet munkálásában a tanítónak érdemül tudandó be, a két szolgálat egymással ellentétbe nem hozható, miért is a
