Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-29 / 56. szám

34.280 példánynyal emelkedett a biblia forgalma, eladatván összesen 146.827 biblia és bibliai rész; továbbá, hogy Gamier abbénak, ki két évvel ezelőtt az evangéliumokat kiadta, felhivására »Evangéliomi Liga* alakult, melynek célja — a felhivás szerint — az evangéliom folytonos tanulmányozása s az a szerint való élés, kiküszöbölése mellett a külsőleges cerimoniáknak s babonás szokásoknak. Gamier felhívása egészen protestáns szellemű s némely helyei határozottan megtámadják a katholieizmus külsőségeit. »A kegyesség — mondja Gamier — valami külsőleges dologgá változott által. A keresztyénség igaz szellemét az aprólékos szertartásoknak egész tömege nyomta el, s a nép kizárólag csak ezekhez ragaszkodik. .. Mindenesetre mindez helyes a szent Egyház elvei szerint s tiszteletet érdemel. De a visszaélés abban nyilvánul, hogy azt, ami főfontosságu, elfeledik azért, a mi csak eszköz, és azt ami lényeges, azért, ami csak mellékes. A célhoz vezető eszközök el vannak tévesztve. Ahelyett, hogy a vallásos gyakorlatokat arra használnák, hogy általuk józan vallásosságot hozzanak létre, ügy tekintik azokat, mint tényleges vallásosságot, s a nép tovább épen nem halad. Hiszen a Jézus Krisztus megadta nekünk a »vallás törvénykönyvét*, s világosan megtanított bennünket, hogy milyennek óhajtja a mi tiszteletünket, és az evangéliomban olyas dolgoknak még nyomát sem találjuk, míg ellenben igen sok olyas van abban előírva, amire figyelmet sem fordítunk. Mi nem szándékozunk a saját fogyatkozásainkhoz alkalmazott evangéliomot csinálni, hanem úgy venni azt, amint Isten adta nekünk«. Ugyanez a helyzet a többi nagy katholikus államokban Belgiumban. Spanyolországban, Portugáliában. Belgium, mint a socializmus fészke ismeretes, Portugáliát s Spanyolországot örökös nyugtalanságban tartják a politikai zavarok s mindegyikben a katholieizmus nyomán sarjadzik a vallástalanság s a legszélsőbb hitetlenség. Ezt ellensúlyozni csak az evangéliom képes s e munkáját sikeresen is hajtja végre. Dacára annak, hogy a katholikus papság elkobozza s elégeti a bibliákat, mint istentelen és eretnek könyveket s hirdeti az evangéliom mindent megmételyező tulajdonságát. a forgalom évről-évre emelkedőben van s az evangéliom iránt való, ha nem is tisztelet, de legalább örvendetes vonzalom mind nagyobb köröket hódít meg. A spanyol belügyminiszter, a biblia terjesztés tárgyában történt egy interpellációra nviltan kijelentette, hogy a kormány épen nem lát veszedelmet az országra nézve a biblia terjesztésében. Portugáliában igen sokan megvallják ma már, hogy a protestáns tanok és iskolák nemcsak jobbak és tisztábbak, hanem hogy csak azok szolgálathnak menedékül az országnak mind anyagilag, mind erkölcsileg. S mit szóljunk szent Péter hajdani birodalmáról! Ing a talaj ott is; a világ régi elemei felbomlani készülnek. A pápaság s pápizmus e klassikus földjén sem lehet visszavenni az evangéliomi eszmék falankszát. Hol nem régen még csak bujdosó és hontalan volt a protestantizmus, ma már számra nézve tekintélyes, egyházilag szervezve van s a bibliaterjesztő társaság buzgó támogatása mellett terjed szemmel láthatólag. Nagy áldozatokat hoz itt a Társaság 12 bibliaterjesztő központ s 33 kolportör fentartásával, de az áldozat meg is hozza a maga szép gyümölcseit. Ma nincs könyv, mely oly elterjedésnek örvendene Olaszországban, mint épen a biblia. Tiz évvel ezelőtt még alig képzelhető tudatlanság uralkodott itt a bibliát illetőleg, ma pedig már szilárd alapokon áll az evangéliomi hit. Ellehet mondani, hogy »a vallásos szabadság és egyenlőség oly szilárdan állanak s oly mély gyökereket vertek Olaszországban, hogy törvényhozásilag fellépni ellenök, gyakorlatilag hiábavaló és eredménytelen volna*. Ezelőtt 10 évvel még alig olvasta valaki az Isten igéjét, ma már 166.915 példány kel el évenként, több mint 13.000-nyi emelkedést tüntetvén fel az előző évvel szemben. Hollandia, Németország, Schweitz, Dánia és Norvégia abban a tekintetben vonják magukra figyelmünket, hogy ez országokban a Társaságnak évről-évre kevesebb lesz a dolga, a protestáns egyházak önállóan iparkodván ellátni híveiket Istennek Igéjével. Hollandiából már egészen visszavonult a Társaság, teljesen helyettesíttetvén a hollandiai bibliaterjesztő társaság által; Németországban szintén külön társaságok (szám szerint hat) segítenek az evangélizálás munkájában; míg Schweitzban kilenc kantontársaság viszi előre az evangéliom ügyét. Dánia és Norvégia legnagyobb részben önmaga gondoskodik hazai társaságai által szükséglete fedezéséről. A déli kisebb államok: Szerbia, Románia, Bulgária, Görögország szintén örvendetes haladást tüntetnek fel, bár mindenfelé, ahol a katholieizmus befészkelte magát, erős küzdelemre van szükség. Szomorú, de a katholieizmus általános irányzatára nézve igen jellemző, mit a Jelentés ez országokra nézve mond. »Az orthodox görög egyház hívei — úgymond — akár a görög nyelvet beszélik, akár valamely szláv dialektust, lehetnek gyakran babonások és tudatlanok, de a szent írást mindig tiszteletben részesítik és a legfőbb tekintélynek ismerik el. Másként áll a dolog a katholikusokkal, akik csak egyházuk tanításában bíznak s csak ritkán vehetők reá, hogy az Isten Igéjét olvassák vagy hallgassák s még ritkábban, hogy meg is vegyék«. Törökország, Mohamed utódainak birodalma is nagy átalakuláson megy keresztül. Amint politikai s társadalmi tekintetben az európai civilizáció mind tovább terjed, úgy az evangéliom mind tovább hinti áldó világosságát. »A mohamedán elme szemmel láthatólag hajlik arra, hogy a keresztyénség igazságait mind nagyobb tiszteletben részesítse. A régi elzárkózottság tünőfélben van«, s a nép keblében élénk a vágy, hogy megismerje valójában azt a vallást, melyet eddig tudatlanul s gondatlanul megvetett. A keresztyénség befolyása igen észrevehető, mit élénken bizonyít az is, hogy a lefolyt évben 28.966 példány kelt el a Krisztusnak evangéliomából. A mult év, mely Oroszországra nézve közgazdasági tekintetben a legszomorúbbnak mondható, a bibliaterjesztésben egyike volt a legeredményesebbeknek. A pusztító éhínség nem hogy csökkentette volna a biblia forgalmát, sőt épen emelte, a külső szükség hatalmasan irányítván a figyelmét a belsőre is. Igen örvendetes különben, hogy Oroszország, amely politikai tekintetben a legnagyobb despotizmus hazája, a bibliaterjesztéssel szemben a lehető legliberálisabb, úgy az államhatalom, mint az orthodox egyház részéről. A világi hatóságok a legszívesebben megadják a kolportöröknek az engedélyt s támogatják őket nemes, de igen sokszor nehéz munkájokban. Megnyitják előttük még a börtönök ajtajait is, hogy az evangéliom azok szerencsétlen lakóinak is hirdettessék. Az orthodox egyház szent zsinata, valamint a papság is teljes jóindulattal munkálnak közre, hogy az Istennek igéje minél nagyobb elterjedést nyerjen e roppant birodalomban. Ily segítők támogatása mellett örvendetes a haladás. Az elmúlt évben 567.697 példányra emelkedett a biblia forgalma. Itne ez volt a Társaság munkája Európában a mult évben. Csak főbb vonásaiban vázolhattuk az evangélizáló munkásságot s mégis azt hiszem, mindenki, aki szemlénkben figyelemmel kisért, megelégedéssel és örömmel tekinthet e nagyszerű belmissziói eredményre. Isten áldása van ez istenes munkán s mi, kik ennek csak távoli s mondhatnám tétlen szemlélői vagyunk, felbuzdulva a nagyszerű