Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-08 / 53. szám

Ha a fejedelmi alapítvány sérthetetlensége nem engedi meg a theol. akad. áttételét, akkor állíttassék egy másik fakultás szintén Kolozsvártt, mely alapjában és lényében a többieket felülmúlja és az egyetemmel »némi és lehetőleg szerves* kapcsolatba hozassék. Maga a terv, tekintve nemes intencióját. ez alakjában elfogadható volna, ha nem állana ezzel kettős körülmény; egyik, mely ennek felállításával az enyedi megbuktatását célozza; a másik, hogy a felállításhoz szükséges anyagi biztosíték az erkölcsi mellett csak in idea létezik. Nem mellőzhető, sőt figyelemre méltó az első körülmény. Enyed városa, beékelve az oláh nemzetiségűek közé, iskolájával évek óta kulturmissziót teljesít. Ha már most épen e misszió fejében támadtatik meg, amennyiben a Kolozsvártt létesítendő fakultás előbb-utóbb az enyedi megszűnésére vezet, mert kettőnek a fennállása a tényleges viszonyok szempontjából teljesen felesleges, akkor ennek hatása állami és nemzeti érdekek szempontjából is káros lehet. Nevezetes és megfontolandó a másik körülmény is. Az az elvi declaratió, mely szerint a szervezendő theol. akadémianak Kolozsvártt már van két háza és 100,000 frtja, nem felel meg a valóságnak. Van ugyan két háza, de az kölcsön pénzzel vásároltatott, mely tehát törlesztendő; az alap is csak 35.000 frt, mely összeg az egyes egyházak anyagi érdekeinek nemsokára érezhető megrövidítése űtján lett összeszerezve. Ez az a két körülmény, mely a talán lényegében nemes intencióju tervnek jelen körülmények között való megvalósítását lehetetlenné teszi, eltekintve azon szinten nevezetes körülményektől, hogy számos nagynevű alapító méltánylására nem számíthat. Végül arra kéri a zsinatot, hogy ne hozzon határozatot oly ügyben, melyről hiányosan és sok tekintetben rosszul informáltatott; a kérdéses ügy elintézésére nézve ne bocsátkozzék érdemleges tárgyalásba, hanem bizza annak elintézését az erdélyi egyházkerületre, mely egyedül provokálta e mozgalmat és így hivatott is annak elintézésére. Br. Bánffy Dezsőben részint szomorú, részint nevetésre indító hangulatot okoz előtte szóló beszéde. Szomorú hangulatot okoz azért, mert provokálva látja a zsinat előtt is azt az eredményeiben mindig káros hatású zajos és felesleges vitatkozást, mely az erdélyi egyházkerület közgyűlésein az ujabb időben oly sokszor sajnosan konstatálható. Nevetésre indító hangulatot okoz benne szólónak azon nagymérvű tájékozatlansága, melyet beszédében az adatok felmutatásában látott. De nem is csuda ez, hiszen az ügyek intézésében előtte szóló főgondnoktársa az újabb időben nagyon ritkán szokott részt venni. Első sorban is nem oszthatja azon felfogását, mely szerint az enyedi theol. akadémia megszűnése állami és nemzeti szempontból szomorú következményeket vonna maga után, ilyen feltevés csak az Alsó-Fehérmegye magyar lakosainak a rovására tehető. Különben is egyáltalán nem céloztatik az enyedi theol. akad. megszüntetése, a tervezet ezt nem kontemplálja s készítői sem akarják. Ami a fejedelmi alapítvány sérthetetlenségét illeti, ez sem olyan lényegü, mint azt gr. Bethlen Gábor feltüntette. Az alapítvány a theologiát és illetőleg az egész iskolát nem Ényedhez, hanem Fehérvárhoz köti, de az idők folytán beállt viszonyok következtében átvitetett Kolozsvárra, Vásárhelyre és utolszor Enyedre. Ha tehát átvihető volt akkor e helyekre, ugyanez alapon átvihető lenne most is bárhova. De a cél nem is ez, hanem egy Kolozsvártt az universitással kapcsolatosan létesítendő theologiai fakultás, hol a ref. papok magasabb kiképeztetése a kor és társadalom igényeinek megfelelőleg történjék. Nem fogadhatja el argumentumul az 1873-ik évre való hivatkozást, valamint más tekintélyes egyházférfiakra való hivatkozást sem, mert akkor még az egyetem sem volt létesülve, nem lehetett tisztán látni a helyzetet sem, s így a fogalmak sem voltak tisztulva. Nem fogadja el argumentumul azokat az adatokat sem, melyeket a létesítendő fakultás anyagi helyzetének az illusztrálására hozott fel, mert ezek a tényleges valóságnak nem felelnek meg. Tényeket mondani, melyek alaptalanok, mindig a kedélyek zavarására vezet. Kéri a zsinatot a 15-ös bizottság javaslatának általánosságban való elfogadására. Gr. Bethlen Gábor személyes kérdésben kérve szót, megjegyzi, hogy nem ő, hanem épen az előtte szóló nemes báró nevetséges azon szédítő magasságban, melybe képzeli magát, s melyből utal nagy tájékozottságával az állítólagos megcáfolhatlan tényekre és okmányokra. Vele és bárkivel szemben az elmondottak dacára is nyilatkozatait fentartja s szükség esetén hiteles okmányokkal bizonyíthatja. Dr. Vida Károly a javaslatra nézve megjegyzi, hogy az hiányos; ami a létesítendő fakultások ügyének teljes felölését és kimerítését illeti, a javaslatból nagyítóval sem tudja tisztán kivenni. A kérdéses ügyek keresztülvitelére sem kiinduló, sem nyugvó pontot nem talál; maga az alap is úgy van feltüntetve, hogy arra jövőre építeni nem lehet. Az egész javaslat nem egyéb mint két egyházkerület véleményes indítványának rövid kivonata. Épen ezért azt indítványozza, hogy a javaslat mellőzésével a tiszántúli és erdélyi egyházkerületek felterjesztései vétessenek tárgyalás alá. Tisza Kálmán a bizottság védelmére nézve megjegyzi, hogy célja netn volt s nem is lehetett az aprólékosság. Feladata az volt, hogy nézze meg az alapot, amelyre építendők lesznek és nem az, hogy az egyházkerületek felterjesztéseit vizsgálja. A zsinattól kapott utasítása is ide irányul, s javaslata is ebben kulminálódik. Kovács Albert először is azon nézetre reflektál, mely szerint a fakultások felállítása most nem jöhet vita alá, mert már egyszer el lett döntve. Ezzel szemben hivatkozik a zsinati végzésre, mely azt mondja, hogy a felállítás szükséges és fontos, tehát nem az van mondva, hogy létesíttetik. Egy másik nézet szerint szükségtelen mélyebb tárgyalásba bocsátkozni a tiszántúli és erdélyi egyházkerületek felterjesztésébe. Sőt ellenkezőleg joga és kötelessége a zsinatnak megvizsgálni és megbírálni azokat az alapokat, melyekre a fakultások létesítendők, mert mikor a zsinat szavazatával hozzájuk járul, ugyanakkor más velők közösséget vállal magánügyeikben is. Dézmakárpótlási kötvények konvertálása által az erdélyi kerület 140 ezer frtot szerzett; vájjon egykor az egyes egyházak nem fognak-e pert indítani a kezelőség ellen? Bethlen Gábor memorandumában az egész helyzet történeti áttekintését adja, vájjon lehet-e minden mélyebb behatolás nélkül egyszerűen felületes információk útján a valótlanság bélyegét reásütni ? Először is a két fakultást egymástól külön választja, mert a kettő két külön indítvány, és a kettőnek együttes tárgyalása sem lehetséges, anynyival is inkább, mert a theolog. fakultás kérdése úgy került a zsinat asztalára, hogy az erdélyi püspök neszét véve a felállítandó bölcsészeti fakultásnak, régi kedvenc eszméjét, a theol. kérdését, ez indítvány hátához ragasztotta. Nem tudja eldönteni, hogy n;,inő lehet ennek a felállítandó theol. fakultasnak az egyetemmel való kapcsolata, mely először volt szerves, azután lett némi, majd szellemi, legutoljára pedig esetleg. Milyen tehát az a kapcsolat, mely által ez hivatva lesz felülmúlni a többieket ? A tervezetből az látszik, hogy épen alatta fog állni a többieknek, amennyiben tanárainak sem ad oly dotációt, mint a többiek. Élvileg sem fogadhatja el a kérdéses indítványt,