Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-01 / 52. szám

ez a fakultás végképen elselejtesedik. a tehetségek elpártolnak tőle, ha a tisztességes megélhetést ezen a pályán az összes arra hivatott tényezők lehetővé tenni nem törekednek. Azért addig is, míg Isten segedelmével és erős akarattal a jobb jövendőt biztosítanék magunknak: az egyetemes egyház is tegye meg, amit tehet, a lelkészi kar sorsának könnyítésére, tömeges affiliálás s államsegélynek, közalapnak és minden erőforrásnak ide való fordítása által. Nem a magam malmáért beszélek. Én lelketlenségnek tartanám a magam részéről segélyért folyamodni, de még nagyobb lelketlenségnek tartom egyetemről álmodozni s pár ember hivságos vesszőparipája kedveért a már is félig üresen álló theol. akadémiákat szaporítani mindaddig, míg papjaink nagy részének a mindennapi kenyeret sem vagyunk képesek megadni. Bár segíteni tudnánk a protestáns lelkészi állás legsarkalatosabb veszedelmén is, mely épen legjobbjaink közül szedi áldozatait, s mely a szegénységnél jóval nagyobb átok rajtunk, mert nem a testet, hanem a lelket öli meg. Mi az ? Oh, mintha nem tudnók mindnyájan, akár ne is szóljak róla Mondhatnám, hogy bizonyos simonia-féle, mely kezd egyre nyiltabb orcával járni közöttünk, de nem mondom. Mondhatnám, hogy az előmenetel teljes illusorius volta az, (amely előmenetel pedig minden más pályán megvan már a világon). A protestáns papság ki van szolgáltatva a vaksorsnak és a demagógiának. A hol egyszer kikötöttek, többnyire ott is vesznek. Hiába fejtik ki a legnagyobb igyekezetet tanulásban, egyházigazgatásban, hivatali kötelességszeretetben, hiába mutatják fel a legszebb sikereket, nem törődik többé sorsukkal senki. Ha maguk ki tudják módolni maguknak az előmenetelt fas et nefas, tisztességes vagy nem tisztességes úton: az az ő szerencséjük, de arra el kell készülve lenniök, hogy feljebbvalóik a kis ujokat sem mozdíthatják meg érdekökben, mert az nem is szabad. Ez aztán mehet igy egy ideig tiz, husz esztendeig, de utóvégre is letördeli a legmagasabban járó lélek szárnyait is. Mondhatnám, de — ezt se mondom. Hanem mondok mást. Hogy a mi egyházszervezetünk, választási rendszerünk mellett csak igen kevés emberünket lehet a neki megfelelő állomáson elhelyezni. A kit összes jóravalóságai, hajlama, képzettsége, míveltsége, distinguált modora egyenesen városi papnak kvalifikáltak, az jut egy elrejtett faluba, a hol — meglehet — a jövedelme zsiros lesz, de a lelkipásztorkodásban elért eredménye sovány; ahol terhe lesz önmagának és terhe híveinek. A másik kitűnő népszerű tulajdonokkal, de szerény talentummal, városra kerül, ahol nem respektáltatik, mig falun bálványoznák. S ez igy megy végig az egész vonalon Somorjától Háromszékig, Plomonnától Kikindáig. Elöljük magunk a tehetségeket az által, hogy nem nyitunk, mert nem nyithatunk nekik működési tért, hogy nem állíthatjuk őket a megfelelő környezetbe, ahol a bennök emésztődő égi tűz lángot vethetne, s meleget és világosságot áraszthatna, hanem hagyjuk emésztődni tovább, gyötrelmére annak a szegény vergődő léleknek és kimondhatatlan kárára az egész anyaszentegyháznak. Hanem azért csak előre! Nem volnánk igaz vitézei a Krisztusnak, ha hűtlenül el tudnók hagyni a zászlót, melyre felesküdtünk. Czinke István. A komáromi memorandum. (Vége.) A memorandum szószerinti szövege a következő: Főtisztelendő és nagyméltóságú elnökség! Mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés ! Midőn a főtisztelendő egyházkerület tulajdonát képező pápai főiskolának Komárom vármegye székhelyére, Komárom szab. kir. városába leendő áthelyezése és egy kerületi felsőbb leányiskolának ugyanott leendő felállítása tárgyában e város, megye és vidék értelmisége, a komáromi ev. reform, kollégiumi épület nagytermében folyó évi október hó 4-én oly nagy számmal tanácskozásra egybegyűlt, ugy ezen nagy értekezlet, valamint az általa kiküldött kétszázas bizottságnak közóhajtásaként nyilvánult a főiskola áthelyezésének eszméje; és pedig azon legfőbb indokból, hogy ezen iskola Komárom szab. kir. városában, a kulturális haladásért vallásfelekezeti külömbség nélkül lelkesülő nagy közönség által felkarolva, a közművelődési intézmények mai nagy fokú fejlődése és előrehaladásához mérten oly magas színvonalra emeltessék, miszerint az necsak erkölcsi szempontból, ^íanem ugy a kor követelményeinek mindenben megfelelő mintaszerű tudománycsarnokokban való célirányos s üdvös működés által, valamint a tanárok kellő arányú díjazása mellett az anyagi téren is a főiskolák magasabb színvonalához mérten lehetőleg minden igényeket kielégíthessen! Nem tagadjuk, hogy e célok megvalósításánál e város, a vármegye és vidékének anyagi és kulturális haladása is első rendű érdekeket képeznek előttünk; ugy de ha ezt tagadnók, a főiskola rendeltetését és célját tagadnánk meg. Ki kell azonban emelnünk, hogy a mozgalom megindítását nem önérdek, hanem azon válságos helyzet tette szükségessé, hogv a magas kormány a Pápán levő kerületi főiskolának a kulturális haladás követelményeihez mért átalakítását sürgetvén, ezen átalakítás azonban, ámbár az állam 80,000 frt építkezési segélyt biztosított a főiskola javára, mégis évről-évre elmaradt, s tekintve, hogy az építkezés a főiskola ezidőszerinti beltelkén s az adott terv szerint a főiskola jól felfogott érdekében nemcsak hogy nem kívánatos, hanem keresztül sem vezethető s annak keresztül vitele Pápán az egyházkerület megterheltetése nélkül, sőt tekintve, hogy a kerületi pénztárban e célra tartalékalap nincs, az egyházközségek elviselhetlen megadóztatása nélkül egyáltalán nem eszközölhető; míg ellenben Komáromban kiválóan alkalmas ingyen telken és a nyerendő nagymérvű anyagi segélyek mellett az mintaszerüleg lesz teljesíthető; e mozgalomnak ez volt kizárólagos jóindulatú indító oka és erre irányult a mozgalom vezetőinek leghőbb óhaja is. Hogy ezen óhajunk és működésünk a nagy közönség őszinte s rokonszenves érdeklődésétől kisérve mennyiben szolgáltatja a főtisztelendő egyházkerület rendelkezésére, az általunk elérni óhajtott eredményekhez ugy az anyagi, mint az erkölcsi támogatás tekintetéből az eszközöket, arról szóljanak a mély tiszteletünk által kisérve jelen Emlékiratunk és az ahhoz