Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-24 / 51. szám

PROTESTÁNS Szerkesztőség: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök, Kiadő-liivatal : Hornyánszki/ Viktor leönyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szám ára 20 kr. Előttünk az özönvíz! — Az egyházpolitikai helyzethez. — Aprés nous le déluge = utánunk az özönvíz, ez ösmeretes mondást a mult század egyik legösmertebb nőalakjának, Pompadour asszonynak tulajdonítják. A mostani válságos egyházpolitikai viszonyok közt, épen közülünk protestánsok közül is, egy szó változtatással bizonyára igen sokan elmondták és elmondják: előttünk az özönviz! Teljes vallásszabadság, receptió, polgári anyakönyv és kötelező polgári házasság e négy hatalmas jelszó uralkodik manapság az elméken Kárpátoktól Adriáig. A lapok egyrésze tele van földöntúli örömmel afelett, hogy most virradt fel hazánkra az igazi szabadelvűség korszaka. Minket, protestánsokat a szabadelvűség őszinte és önzéstelen barátainak mond a történelem és tanúsít a jelen; ugy látszik tehát, hogy nekünk is egy szivvel-lélekkel kell beállanunk az örvendezők karába. Ne feledjük azonban soha a régi és mégis mindig uj intést: parce gaudere opertet! Nincs kétség benne, hogy a legújabb liberális programm négy pontja mindenesetre, bár nem olyan hamar, mint némelyek a lelkesedés hevében gondolják, meg lesz valósítva. A haladó idő kerekét megfogni bolondság, mert összezúzza kezünket; feltartóztatni nem lehet; de nem is akarnók, ha lehetne is, mert e szándék nem illik hozzánk. A jövő esélyeivel szemben tájékozni magunkat, kötelesség. A zsidók receptiójáról nem akarok szólani; e kérdés minket protestánsokat nagyobb mértékben mint bármely más keresztyén egyházat, nem érdekel. Nézzük a teljes vallásszabadságnak, illetőleg (mert így formuláztatott az legközelebb) a vallás szabad gyakorlatának kérdését. Miben áll ez? Természetes, hogy nem láttam az idevonatkozó törvényjavaslatot, de én az egészet másképen nem képzelhetem, mint ugy, hogy a már bevett hat s a legközelebb beveendő zsidó vallásfelekezet mellett alakulhat bármennyi vallásos társulat [baptista, nazarénus, methodista, vagy bármi néven nevezendő], ha erre az állam engedélyt ád; engedélyét pedig csak azon esetben tagadja meg, ha az illető vallásos társulat vagy felekezet szervezete vagy elvei az állam érdekével vagy törvényeivel összeütközésbe jönnének. A már bevett és beveendő felekezetekbe korlátlanul szabad lesz az áttérés, a szülők azon vallás lelkészével kereszteltetik meg gyermeköket, (ha ugyan átalában szükségét látják a keresztségnek), amelyikkel akarják; a gyermekek vallásos neveltetése egészen a szülőkre lesz bízva, ugy hogy p. o. egy róm. kath. apa és ref. anya, ha épen ugy tetszik, unitáriusnak, vagy épen zsidónak neveltethetik gyermeköket; egyszóval és mindenekelőtt, el lesz törölve az 1868: LIII. törvénycikk. Más szavakkal: az állam nem bánja, akármit tesznek a polgárok vallási tekintetben, csak az ő érdekeit ne sértsék. Ismét más szavakkal: szabad lesz a vásár a térítgetésekre, a lélekhalászatra nézve mindenkinek. S ki az ur a vásárban? Akinek pénze van. Nem kell ennél többet mondanunk, hogy beláthassuk, miszerint az a gyönyörűen hangzó teljes vallásszabadság legelső sorban a gazdag katholikus egyháznak fog előnyére szolgálni. Észak-Amerika Egyesült-Államaiban, hol minden felekezet az államtól függetlenül, önmaga erejéből, egyenlő viszonyok és feltételek közt alakult meg és áll fenn, teljesen érthető és indokolt a teljes vallásszabadság, sőt egyedül ez a lehetséges jogállapot. Nálunk, vagy bárhol is azonban, hol egyik vallásfelekezet majdnem egy ezredéven át a legszorosabb összefüggésben volt az állammal s mint ilyen, óriási állami eredetű vagyonnak van birtokában, míg a többi, mondhatjuk koldusszegény: a felekezetek szabad versenyre bocsátása épen olyan dolog, mintha egy jól táplált felnőtt emberrel egy éhező gyermeket akarnánk összemérkőztetni, vagy egy éplábu embert és egy sántát ver-