Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-17 / 50. szám

által fokozatosan minél jobb aratókká képezzék magukat. Az elhatározást tett követte. Október elsején tartatott az első összejövetel és elnökké Szabó Aladárt, alelnökké György Lászlót, jegyzővé Haypál Benőt megválasztván, magát mint »a budapesti lelkészek érekezlete« megalakultnak jelentette ki. Már a következő szerdán oly férfiak csatlakoztak a kis társasághoz, mint Papp Károly, SzŐts Farkas, Kenessey Béla és egyfelől ezeknek szivvel-lélekkel való részvéte, másfelől még inkább az értekezletek szelleme és hatása már eddig is meggyőzött minden jelenlevőt arról, hogy e mozgalom üdvös, életre való. Eddigelé dr. Szabó Aladár, dr. KecsJceméthy István, Szöts Farkas és Hamar István tartottak érdekes és tanulságos előadásokat és az ezek alapján megindult vitatkozásban részt vett minden jelenlevő s a tárgyalás alatt levő bibliai fejezetekből mindenki igyekezett levonni egy és más az életbe vágó következtetést. De legszebb, leghatásosabb volt az az ünnepély, melyet tartott az értekezlet október 31-én a reformáció emlékére, midőn az elnök buzgó imája után György László állott fel és az Efez. V. 14. alapján tartott egy gondolatokban gazdag ódai szárnyalású beszédet, melynek majdnem minden pontja elragadta, lebilincselte a hallgatókat. Utána Haypál Benő olvasta fel dr. Kopp XVI. századbeli egyetemi rektornak beszédét, mely tartatott a párisi egyetem megnyitási ünnepélyén s melynek az a körülmény ad kiváló fontosságot, hogy Kálvin irta, s benne — véletlenségből éppen minden szentek napján — egy kathol. testület előtt a kálvinizmus legsarkalatosabb igazságai vannak kifejtve. A szabatos magyarsággal fordított beszédet nagy figyelemmel hallgatta az értekezlet, s az ünnepély után annak élénk hatása alatt emelkedett hangulatban oszlott szét. Ime egy kicsiny mustármag, mely el van vetve jó akarattal, az igaz ügy iránt való lelkesedéssel. Ha a mag jó — és szent a hitem, hogy az — akkor nőni és terjedni fog itt, de kihajtand máshol is, ha tán más alakban bár, de elsatnyulni nem fog soha, mert a mi alapját képezi, az isteni és örök. És te hű barát, ki ott pihensz csendesen a halasi temetőben, ha reánk tekintesz égi hazádból, láthatod, hogy kezd testté válni, mi szivednek óhajtása volt; láthatod, hogy emlékedet áldjuk, nyomdokodait követjük. Agrippa. KÜLFÖLD. Németországi egyházi szemle. A wittenbergi vártemplom a legrégibb s a reformációra vonatkozó jelentőségét tekintve egyúttal legnevezetesebb németországi templomok egyike. Még bölcs Frigyes építette a XV-ik század végéig, s azóta három nagy protestáns emléklap fűződik hozzá, u. m. 1517. október 31-ike a maga 95 tételével, 1817. október 31-ike a porosz unió létesülésével s végül 1883. október 31-ike a maga lélekemelő Luther-ünnepélyeivel és Frigyes, akkori koronaherceg' örökké emlékezetes prot. kijelentésével. A napoleoni hadjáratok alatt a templom is megsérült, melynek nevezetes egyháztörténeti jelentőségű kapuját még Vilmos király, későbbi császár 1858-ban tiszta ércből ön tette, hogy elpusztulhatlan tanuképen hirdesse a rajta ércbetűbe öntött 95 tétellel a német reformáció e klasszikus földén a hit, felvilágosodás és lelkiismereti szabadság örök érvényű eszméinek diadalát. Későbbi góth stvlben való restaurálása élénken foglalkoztatta Poroszország utolsó királyait I. Frigyes Vilmos óta. Végül napjainkban el is készült, s a reformáció ez évi emlékünnepén nagy fénynyel és pompával fölszenteltetett. A nagy történeti díszmenet, a város és polgárság élénk részvétele, főleg azonban magának a császárnak jelenléte s ott hangoztatott valódi prot. elvi kijelentése igen nagy jelentőséget biztosít e napnak, mely messze fölötte kimagaslik a közönséges napi eseményeknek. A speyeri birodalmi gyűlés protestációjára emlékeztet e nap, a melyen Vilmos császár a többi prot. fejedelmek és szabad városok képviselőinek jelenlétében igazi protestáns öntudattól áthatott, de egyúttal keresztyénileg nemes és a theologiai pártálláson felülálló türelmes beszédet mondott. Hiterős meggyőződéssel evangeliumi protestánsnak vallotta magát, hálával emlékezve meg azokról az áldásokról, amelyeket a reformációnak köszönünk a tiszta evangeliumi keresztyén hit visszaszerzésével, s élénken hangsúlyozva annak szükségességét, hogy a reformáció áldásainak a nép számára való megőrzésében soha el ne lankadjanak s meg ne restüljenek. Az evangeliomi keresztyén hit az egész keresztyénségnek összekötő kapcsa, mert hiszen a protestantizmus soha sem szakadt el az egyetemes keresztyénség Isten — és üdvözítő — hitétől és soha sem létesített »egyedül üdvözítő* külön egyházat, de egyúttal protestál e hit a római egyház ama propagandistíkus törekvései ellen, amelyeknek ujabban még a Canossába induló porosz Bismarckféle egyházpolitika is sekundált. E tanúságokat olvashatjuk ki a császárnak wittenbergi beszédéből és jegyzékéből, amelyben hitkényszerről, vagy orthodox pártállásról szó sem lehet. A > Kulturkampf« legalább bizonyítéka annak, hogy a berlini kabinetirodában, mint hajdan a byzanciban Konstantinápolyban, egyetemlegesen kötelező Henotikon vagy Ekdosis-féle hittörvényeket alkotni ma már nem igen lehet. Finom tapintatra és gyöngéd figyelemre mutat a wittenbergi császári beszédben az is, hogy az apostoli hitvallás fölött a különböző theol. pártárnyalatok között ujabban kitört irodalmi vitára nem utalt, s azt egészen helyesen nyilt theol. kérdésnek deklarálta. A wittenbergi vártemplom restaurálási és fölszentelési ünnepélyére az »Evangel. Bund« is meghivatott elnöke Wintzingerode gróf, Leuschner és Beyschlag személyében, miáltal jelentékeny faktornak lőn elismerve Németország jelen egyházi viszonyaiban. Az ünnepi napon a Bund közlönye, a »Kirchl. Corresp.« külön ünnepi szá-