Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-04 / 5. szám

doctrinair, hanem ezt a növést és fejlődést úgy kell feltüntetni, hogy a gyülekezet azt mintegy maga a saját lelkében érezze. A történetnek ez építő módon való tárgyalására maguk a bibliai történeti könyvek a legkitűnőbb példányképek. Első tekintetre tagadhatatlan, hogy kissé idegenszerű az a gondolat, hogy a prédikátor a gyülekezetet bevezesse a történetbe. Aki a templomba jő, az legalább arra az órára el akarja felejteni a mindennapi dolgokat és lelkét az isteni életnek forrásánál akarja felüdíteni. A jelenben gondjai és küzdései állanak eléje; azt hiszi tehát, hogy legközvetlenebbül épen a jelenből kell megerősíttetését is merítenie és ugy gondolja, hogy hiszen Isten szeretete ma is ugyanaz, ami volt a múltban. Mire való hát arról beszélni neki, amit e szeretet az atyák iránt tett ? De csakhamar rájő az ember arra, hogy a vallásban és az erkölcsiségben nemcsak az fontos, hogy mit cselekszik Isten az emberek érdekében, hanem az is, hogy az emberek miként fogadják azt el s hogy mivé lehet az ember Isten lelkének hatása alatt. Isten a maga munkáiban jelenti ki magát. A természetben nyilvánuló eme kijelentése azonban évről-évre mindig ugyanaz. Az emberi életben van csak e kijelentésnek története. Amint a nap fénye a virágban másként nyilvánul, mint a növény első csirájában, ugy az isteni kijelentés a Krisztusban egészen más mint Mózesben, vagy Esaiásban vagy akár Sokratesben. A Krisztusban nyilvánult isteni kijelentés mindig kifejezésre jutott a gyülekezetekben és ennyiben a hívek mindig utaltattak a történetre. De ez az utalás sem volt teljes. A személyes Isten a maga kijelentéseit személyiségekben tette nyilvánvaló, akiket a maga élete és akarata szerint alkotott és ezek személyes élete gazdagabb és hatalmasabb, mint szavaik. Krisztus élete és halála lett az egész keresztyénségnek alakító erejévé, enélkül csodálatosan fenséges tanításai bizony feledésbe mentek volna. A személyes Istennek igazi beszéde azok az egyéniségek, akikben az ő alakító ereje kifejezésre jutott. Régebben könnyű volt a gyülekezeteket a tekintély szavával összetartani: de az a vihar, mely a felvilágosodottsággal rajtunk keresztül vonult, az orthodoxia elméletét és tekintélyét megfosztotta erejétől vagy legalább is egyeduralmától. Ezen többé változtatni nem lehet, akármit csinálunk. De ha Isten a történeti fejlődés folyamán valamit elvesz tőlünk, ád helyette jobbat. Az elmélet és tekintély megtöretése tág kilátást nyitott a történet gazdag viránvára. A prédikációt mindenféle eszközzel megpróbálták érdekessé tenni. Ez a művészet is ki van merítve. Itt semmi más nem használ már, hanem csak az, ha magának Istennek alkotásait szólaltatjuk meg a gyülekezetek építésére. A mostani prédikálási modorral, mely mindig csak töredékeket ad és szétforgácsolt benyomásokat tesz. lehetetlen maradandó és átalakító hatást elérni. Szerzőnek e tekintetben tökéletesen igaza van. Micsoda hatása lehet annak, hogy egyik vasárnap az adakozásról prédikálunk, a másikon meg az »édes a bosszú «-t zengjük el; majd meg minden alkalomszerűség nélkül a farizeusról és publikánusról elmélkedünk ?! S teljesen osztjuk Sulze nézetét, ki azt sürgeti, hogy a hit- és erkölcsi élet egy összefüggő rendszerben mutattassék fel a hívek előtt; de a gyülekezet tudja, hogy ez a rendszer az életből van merítve, az isteni kijelentésből van levezetve; mert mit használ, ha valakinek pl. valamely művészetnek legerőteljesebb elméletét elmondjuk, anélkül, hogy belevezetnénk e művészet történetébe és rámutatnánk arra, hogy az az elmélet miként nyert életet és kifejezést minden idők mesterműveiben ?! Valamely tan igazságának életteljes bizonyítéka csak a történet lehet. Az elméleti bizonyításoknak is megvan a maguk értéke; de a történeti bizonyítékokat soha nem teszik feleslegesekké. Életet támasztani csak élet által lehet. Most is önkénytelenül érzi minden prédikátor, hogy nélkülözhetetlen szüksége van egyes nagy alakokra, akiknek életében felmutathassa a hirdetett igazságnak ható erejét; mennyivel más lenne azonban hatása a gyülekezetben, ha ennek feltárná, hogy milyen volt az élet Krisztus előtt, hogy miként nőtt lassanként az emberiség és készíttetett elő a Krisztus eljövetelére s aztán, hogyan hatotta át az evangelium a népeket s alakította át lassanként: ekkor érezné és értené meg igazán a gyülekezet, hogy micsoda ereje és jelentősége van az evangéliumnak és szemlélné közvetlenül Isten hatalmas munkáját és teremtő hatalmát. De nemcsak egyes személyiségeket kellene jellemezni, hanem fel kellene tárni az általános nagy történeti tanulságokat is. Ezek által szerezte az emberiség a maga igazi tapasztalatait. Aki ezeket ismeri, az óvakodni fog ugyanazokba a veszélyekbe belemenni. Igy pl. az ellen az önzés ellen, mely a társadalom minden rétegében nyilvánulva, ma már a társadalmi épület eresztékeit kezdi bontogatni, a kölcsönös szeretetnek parancsára hivatkozással bizony csekély eredménynyel lehet prédikálni; de ha felmutatjuk erőteljes színekkel pl. a római császárbirodalom polgári társadalmának, mely egészen csak az önzésre épült, romlását s felmutatjuk, hogy e romlás közepette csak a szeretet törvényén alapult keresztyén gyülekezetek tudtak megállani s egy új világot teremtő erőkké tudtak ezen lenni: akkor a történet e nagy tanulsága minden más bizonyítéknál meggyőzőbb leend. Vagy ha azt akarjuk igazolni, hogy a középkor végén egyedül a reformáció menthette meg a keresztyén népek keresztyén életét, felmutatjuk a renaissance pápaságát és egyházát; reámutatunk, hogy a külső istentiszteleti gyakorlatok mind meg voltak, s híven teljesíttettek, de ezek mellett a vallás és erkölcs teljesen alásülyedt és hogy a reformátorok működése magára a r. kath. egyházra is megujítólag hatott vissza. Vagy ismét utalhatunk amaz oki összefüggésre, mely van a Bertalan-éj és a francia forradalom borzalmai között stb. Semmiféle bizonyítási eljárás nem oly megcáfolhatatlan és oly erőteljes, mint az, amit maga az Isten mutat fel a történetben. A történetnek forrásait fel kell nyitni a gyülekezetek számára Mennyit törik a fejüket a prédikátorok, hogy egy-egy hatásos gondolatot találjanak! A történetben pedig