Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-20 / 46. szám

ügynek. Anyagi segély mellett (különösen Geer Lajos svéd kereskedő részéről), munkatársak támogatásával (Cyrillus, veje Figulus, Nigrinus, Hartlieb stb. részéről) és kitartó testi és szellemi munkaképességével létesíti kiváló paedagogiai müveit. Lissában vezeti s rendezi az iskolát. Már 1621. Morvaország kitűnő térképét készíti, mely Kvacsala nyomozása szerint 10 kiadást ért. Legalább három éven át dolgozott az 1681. kiadott Janua Linguarum cimü tankönyvén, mely nyelv- s reálismereteket együttesen adni kíván a tanulónak. Már e művében hangoztatja a szemléltetés fontosságát és megtestesítve mutatja be azt az elvét, hogy nyelv- és reáloktatás együttesen haladjanak s támogassák egymást az ifjúság nevelésében. 1627—1632. készíti s kiadja paedagogiai nézeteinek foglalatját, a »Didactica Magna «-t, még pedig cseh nyelven, ezzel is azt fejezvén ki, hogy az oktatásban az anyanyelvnek értéket tulajdonít. E rendszeres neveléstanítástan 33 fejezetben adja elő a nevelés-oktatás célját, anyagát, elveit, módját, az iskolák fajait s feladatát; a mű szelleme óriási reformáció a paedagogia terén. Fentebb említett Physikája is jelentékeny paedagogiai mü, bár azon kor legújabb természettudományi vívmányaihoz nem simul teljesen. Sárospataki iskola-szervező s igazgató működése közben szerkeszti a később megjelent hires »0rbis Pictus«-t, képes könyvet az ég s föld tárgyairól. Sok egyéb paedagogiai műveit felemlíteni fölösleges e szűk ismertetés körében. Elegendő itt Kvacsala művére utalni, mely eléggé szemügyre veszi Comenius jelentéktelenebb iratait is. Sárospataki működését Comenius »De cultura ingeniorum« cimü beköszöntőjével kezdette meg; később az iskola szervezésének tervét készítette: »Ulustris Patakinae scholae idea.« Működését itt is a régibb pansophikus eszméi irányozták. T. i. Comenius oly müvet akart irni, mely a tudományok összeségét foglalja magában, és általános míveltséghez s jóléthez vezessen. E műnek neve lett ^olna: Pansophia. Azonban egyrészt nagy elfoglaltsága, másrészt elegendő munkatársak hiánya miatt a müvet eí nem készíthette. Mindössze csak tervezeteket készített Comenius a Pansophiához, másrészt pansophikus törekvéseit megvilágította s támadások ellen védelmezte (Prodromus Pansophiae, Schola Pansophica, Via Lucis, Dilucidatio, Diatyposis, Consultatio, Panaugia). Sárospatakon támogató elvbarátokra, de ellenségekre is talált, kik újításaitól idegenkedtek és sárospataki tartózkodását önző nyerészkedéssel gyanúsították. Comenius már 1652-ben el akarta hagyni Sárospatakot — annyiban is, a mennyiben testvéregyháza őt haza hivta; azonban új viziók Rákóczy György felé irányultak és kedvező politikai fordulatot és jobb sorsot jósoltak 1653. évre, s ezt Comenius még Magyarországon kívánta bevárni. 1654-ben ismét Lissában merül fel a sokat hányatott paedagogus, de csak rövid időre, mert a város ellenséges seregtől felgyújtatott. Comenius iratait s egyéb vagyonát elveszítvén, végre Amsterdamban keresett nyugalmat. Paedagogia munkásságban, kiválóan iratainak gyűjtésében állt e nyugalom 1670. (?) november 15. bekövetkezett haláláig. Mellőzvén Comenius családi viszonyainak érintését, melyek Kvacsala művében gondos figyelemben részesülnek, a mondottakban, azt hiszem, eléggé kiemeltem e műnek főbb vonásait s ezzel kielégítően bemutattam e művet az érdeklődőknek. Aki ezt olvassa, el kell ismernie egyrészt a szerkesztés körül tanúsított fáradságot és buzgalmat, másrészt azt is, hogy a fáradság és buzgalom sikeres volt. Végül nem annyira birói ítéletemet, mint inkább egyéni ízlésemet fejezem ki következő kívánságaimmal. Nem kifogásolom azt, hogy Kvacsala az időrendi tárgyalás folyamán Comenius műveit a maguk helyén több izben említi, ahol említésök szükséges; de kívánatos volna az is, hogy különösen a fontosabb müvek külön fejezetekben kerüljenek bővebb ismertetés alá — keletkezés, tartalom, szerkezet, nyelv s esetleges támadás és védelem tekintetében (pl. a Janua, Orbis P., Didactica, Pansophica stb.), — mi által a művek jelentősége szembeszökőbbé válnék. — Továbbá a hivebb ismertetés érdekében célszerű volna egynémely müvekből kevés szöveget mutatványul nyomtatni az ismertetéshez; ezt Comenius művei annyiban is megkívánnák, amennyiben a maiaktól pl. a különböző nyelvű rovatok által is elütnek. — Végre Kvacsala műve megérdemelné azt, hogy magyar szövegű kiadásban is ismertesse azt a paedagogust, akit a magyar oktatásügy kiválóan magáénak ismer. Eperjes. Fabriczy János. BELFÖLD. A kibontott közös zászló. Voltak idők, hol nemcsak a közös ellenség, Róma felől ártott a protestáns egyháznak, hanem az ev. ágostai és a helvét hitvallásúak is azon voltak, hogy egymást gyanúsítsák, kárhoztassák és szorongassák. Több »colloquium* rendeztetett és nem egy zsinat tartatott az ifjú protestáns egyház rendezésére, közös erősbítésére és haladására, de tulajdonképen az ellentétet, a ziláltságot, gyengítést és a visszamaradottságot eredményezték és jelezték. Már 1591-ben, amint tudva van, Csepregen összegyűltek az ev. ágost. hitvallású egyház vezérférfiai oly célból, hogy a dogmatikai, nevezetesen az úrvacsora felett támadt véleménykülömbség és ellentét elsimítassék és kiegyenlítessék. Máskép ütött ki a dolog, amint céloztatott. Szentgyörgyi Gábor, Nádasdy Ferenez nevében kénytelen volt sajnálatát kifejezni a felett, hogy nem lehetett a vallásos ellentétet kiegyenlíteni és az egyetértést helyreállítani. *) Böjthe egyenesen a helv. hitvallásúak felfogása mellett nyilatkozott és ezen egyházba át is tért. Még élesebb volt az összeütközés a két vélemény között 1596-ban Késmárkon, a hírneves Tökölyi várban, Tökölyi Sebestyén elnöklete alatt. Itt különösen a Csepregen is szerepelt Horwáth Stánsith de Grádecz és a Nagy-Eöri gimnáziumában alkalmazott Grawer tanára, Lám Sebestyén késmárki lelkészt kryptokálvinizmussal vádolták és az igazság kiderítésére nyilvános disputációt rendeztek. Lámot, kit Ambrózynak is neveztek, legyőzöttnek nyilvánították, ámbár ő is, mint ily szóharcoknál szokásos, erősen hitte, hogy igaza van. A Lám kálvinistasága iránt támadt gyanú több kötetre menő dogmatikai műveket hozott létre. Az ür a két ellentétes vélemény között mindég szélesebb és tátongóbb lett. A megbeszélés, a vita eredménytelenül maradván, a zsinat törvényes eljárásához folyamodtak. A zsinat nemsokára Lőcsén 1597-ben összeült és nem volt sürgősebb teendője, mint a hitvallás felolvasása és Luthernek Krisztus testi mindenütt jelenvalóságának helyeslése után, a kálvinisták kárhoztatását határozattá emelni, akár titkosan, akár nyilvánosan mutatkoznának. Ezzel Ambrózy sorsa, egyházából való kizárása el volt döntve. *) Colloquium Csepregiense. Bártfa, 1591.