Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-10-20 / 46. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI Szei-Iieszíősíg': IX. kerület, Tipu-ii'cu 23. szánt, hová a kéziratok cimzendök, Kiadó-hivatal : Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési díjak intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedéséhen (Akadémia bérháza). Egyes szám ára 20 kr. Van-e szükségünk protestáns napilapra? Az evangélikus zsinat alkalmával magán társalgás közben, több zsinati képviselő kifejezte azon nézetét, hogy szemben az ultramontanizmus terjedésével s a magyar társadalom egy részének retrográd szellemével, s a magyar sajtó egy nagy részének protestánsellenes és illiberális irányával, szükséges lenne egy kiváló és a magyar protestáns érdekeket, s a protestáns szellemet híven képviselő politikai napilap alapítása. A két zsinat közösügyi bizottságában szintén fölvettetett a protestáns napilap eszméje. Ekkor azonban, mindkét hitvallású evangélikusok között sokan voltak, akik ily lap alapítását szükségtelennek tartották, s bíztak a magyar sajtó nagyobb részének szabadelvű s protestáns-barát szellemében. Feledte hitsorsosaink ezen bízó része, hogy két elterjedett s tekintélyes lap látszólag Tisza Kálmán elleni sajtóküzdelmet folytatva, mily ügyes kiszámítással s taktikával a protestánsellenes hangulatot is divatba hozták, s az ultramontanizmus erősödésének többet használtak, mint a nyilt zászlóval küzdő klérikális lapok. És az összes magyar sajtó terén, az egy »Nemzetet« kivéve, nem akadott hirlap, amely kimondotta volna nyíltan, hogy a Tisza Kálmán elleni harc egyúttal a protestantizmus ellen vívott harc is, mert a háttérben ott állott az ultramontán sereg, mely Tisza Kálmánt azért gyűlölte, mert protestáns. Feledte hitsorsosaink egyrésze, hogy a mai sajtóviszonyok nem a régiek, ma a sajtó nagy része a divatos áramlatoknak hódol, s egyrésze meg főként az üzleti érdekeket tartja szem előtt, s ma a hírlapírók egy jelentékeny része oly elemekből támad, akik a protestáns világgal teljesen ismeretlenek, s a nagy nemzeti liberális traditiókhoz kötve nincsenek, az újságírás rájok nézve kenyérkereset, s liberalizmusuk az internationális s külföldi liberalizmus emlőin nevelkedett fel. Ma azonban egyetlen valamire való protestáns férfiú előtt sem kétséges, hogy a mind két hitvallású protestánsoknak egy valódi protestáns szellemű politikai napi lapra van szüksége. A komáromi ünnepélyek s különösen Pap Gábor püspöki jelentésére felhangzott bőszült rivalgás »elárulta, hogy a magyar sajtó legnagyobb része protestáns-ellenes*. Csak gondoljunk vissza azon támadásokra, melyeket a »Pesti Hirlap«-tói elkezdve a többi lap hangoztatott, akkor tisztában lehetünk a magyar sajtó magatartásával és szellemével. Arcunkba szökik a vér, ha a magyar sajtó egy részének bősz förmedvényeire gondolunk. Tehát mi protestánsok,*" kik nem kívánunk mást, mint jogegyenlőséget és az országos törvény tiszteletben tartását, a kik védjük a" magyar korona és a magyar állam jogait és souverenitását, a kik azt kívánjuk, hogy hazánk apostoli királya és nemzeti törvényhozásunk felett semmi idegen befolyás ne uralkodjék, a kik érezzük, hogy nem ugy mint Schlauch püspök hirdette Békés-Gyulán, hogy a katholicizmus, hanem a protestantizmus tartotta fenn három századok zivatarai között hazánk szabadságát és a magyar nemzetiséget, mi azonnal szabadelvüetlenek, békebontók vagyunk, ha egyes püspökeink a magyar protestáns világ elkeseredésének és indignatiójának kifejezést adnak?! A bárány és farkas meséje jut eszünkbe. A klerikális nagybirtokosok elkergetik protestáns tisztjeiket^és" cselédeiket, s a nagyváradi püspök szemben Pázmány Péterrel, aki pedig kiválóbb magyar és katholikus mint volt Schlauch, az apostoli magyar király felségjogait az egyházi patronatus terén szűkebb körre szorítandónak hirdeti, a magyar sajtó nagyobb része hallgat, a felsőház tüntet a képviselőház által proklamált általános vallásszabadság ellen. De midőn ilyen előzmények után Pap Gábor püspökből kitör a vérig sértett protestáns öntudat, akkor a szemforgató álliberalismus elszörnyüködik a püspök liberalismusa felett, s béke háborítónak hirdeti. A mely protestáns emberben még most se ébredett fel a szabadság szerető és hitbuzgó ősök szelleme, akit a méltatlanságok ezen hosszú láncolata fel nem háborított, az tegyen le azon névről, melyhez sok szenvedés, de gyáva raeghunyászkodás soha se tapadott. Igenis, viszonyaink ilyen alakulása folytán szükségünk van egy protestáns politikai napilapra. *) *) Most már mi is azt tartjuk, hogy jó volna. Ámde a prot. közönség igen nagy és tekintélyes része nem így gondolkozik. Positiv tudomásunk van róla, hogy prot. vezéregyéniségek midőn ily irányban megkerestettek, támogatásokat vagy egyenesen 91