Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-29 / 43. szám - 1892-10-06 / 44. szám

állott kedves Timotheusa sírja fölé; maga tette le a sír ölébe, akit míg élt, a szivén hordozott. Gyászbeszéde legyen hervadhatatlan koszorú sírja felett, virrasztó fénye bús emlékének. György László. Hamar Andor budapesti segédlelkész fölött. (Elmondta Halason, 1892. szept. 18-án Szász Károly püspök.) Engedjetek — a komoly és megható gyász-szertartás után — nekem is egy szót, csak egy rövid bucsú-szót, atyai szivből s testvéri érzésből fakadót az ifjú szolgatárs fölött, kit közvetlenül oldalam mellől sodort el az öldöklő kór, szegzett porba a halál sebes nyila. El akarok búcsúzni tőle, akit annyira szerettem, akinek oly szép jövőt jósoltam, amelyet ő teremtett magának, de melyet a gondviselés elérnie s megvalósítania nem engedett! Elbúcsúzni a ti nevetekben, érette zokogó kedvesei: agg nagyanya, ki 84 év súlya alatt meggörnyedve, elhajlott fővel, magadnak keresed a sírhoz vezető utat, s ezt látva, jajgatva kiáltasz: Édes fiam, szerelmes fiam, bár én haltam volna meg helyetted! (2. Gám. XVIII. 33) édes anya, ki mint Rákhel, nem tudsz vigasztalódni, mert a te kedves fiad nincs többé; mint Niobé, még akkor is kebeledre szorítod s ölelésedből nem tudod elereszteni, mikor már a halál kegyetlen nyila átszegezte; s mint a kereszt alatt megtört anya, hét karddal átvert szivével, könyeiden át pillantasz fel a fájdalom keresztjére, melyen lelkét kilehelte s az Atya kezeibe ajánlotta; szerető testvérek, kik a legjobb testvért szótlanul zokogva siratjátok, mert életében soha sem szomorított meg, igaz, hogy ti sem őt, mert jobb testvéreket keresve sem találhatnánk! de halálával annál inkább. És el akarok búcsúzni tőle a ti nevetekben is, pályatársak, barátai, akik az ő szorgalmában, buzgóságában, jól őrzött talentomaiban, komolyságában, hűségében, kötelesség-érzetében, feddhetetlen papi szellemében : példányképeteket láttátok, kit tisztelettel kellett szeretni, s szeretettel félni, hogy nyilt tekintetéből a szemrehányás egy villáma ne löveljen a magokról megfeledkezőkre; tartsátok meg ezt a képet s annak benyomását szivetek, elmétek emlékezetében, hogy óvjon az minden ballépéstől benneteket! De bucsut akarok venni a magam nevében, magam is tőle, agguló Pál az Ő fiatal, erős Timotheusától. Vakmerő hasonlítás részemről! Hogy én magamat ahhoz a nagy apostolhoz, Pálhoz merem hasonlítani, ha nem az ő tetteiben, küzdelmeiben, munkájában — avagy csak az ő fájdalmában s szenvedéseiben is. Hozzá, aki dicsekedhetett a Krisztus sebeiben, amelyeket ő is viselt, testében, lelkében ; de hiában való dicsekedés nélkül elmondhatta: »mindez ideig mind éhezünk, mind szomjúhozunk, arcul veretünk és bizonytalan helyeken bujdosunk (1. Kor. IV. 11.) és elsorolhatta hallatlan s embernek szinte hihetetlen szenvedéseit és háborgat tatásait, melyeket nem maga talált ki, vagy nagyított, mert az irások egyenként mindeniktől bizonyságot tesznek, hogy szenvedett »a Krisztusért inkább, mint bárki más, a fáradságból bővebben részesült és sebekben mint mind a többi, tömlöcökben, halálos veszedelmekben gyakorta ; a zsidóktól ötször szenvedett negyven csapást egy-egy hijján; háromszor verték meg vesszővel, egyszer megkövezték; háromszor volt a tengeren veszedelemben, hajótörés miatt; éjjel-nappal a mélységben; veszedelmes utakban gyakorta, folyóvizekben veszekedett, latrok miatt veszélyben forgott; veszedelemben a saját nemzettsége miatt, veszedelemben a pogányok között; veszedelemben volt a városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben a hamis atyafiak között; fáradságokban és nyomorúságokban, virrasztásokban gyakorta, éhségben és szomjúságban és bőjtölésekben gyakorta, hidegben és mezítelenségben. (2. Kor. XI. 23—27.) Hát az ő lelki fájdalmai, feljebb a testieknél, melyeket az általa szült gyülekezetekért, Efézusért, Korintusért, azoknak hitetlenségekért, erkölcstelenségeikért szenvedett! Van-e a szenvedés oly neme, melyet ő nem érzett — próbáltatás, melyen ő át nem ment volna ? S én mégis hozzá merem-e hasonlítani magamat? Egytől mégis kimélte ő a kegyelmes gondviselés. Az ő szerelmes fiaiból, akiket ő nevelt az evangeliomnak, a Krisztus szolgálatára, segítőtársakul, majd utódokul magának: egyet sem vesztett el, egyet sem látott meghalni, sem az ő hiv Timotheusát, sem az ő kedves Titusát; sem a lelkes Apollost, sem Filemont az ő szerelmesét és segítőjét Kolosséban, sem Barnabást, aki őt Görögországban és Kis-Ázsiában kisérte, sem Lukácsot, a kit maga térített meg pogányból s a ki neki evangélistája és Cselekedeteinek irója lett. Egyet sem, egyiket sem. . . Én pedig, akit az Ur az ő szenvedéseitől, melyeket el sem bírhattam, amelyek alatt százszor összeroskadtam volna, megkímélt, én elvesztettelek s meghalni láttalak tégedet, kedves Timotheusom, szerelmes Titusom, hü Barnabásom! Elvesztettelek, meghalni láttalak, mikor már szárnyaim alól, mint repülni tudó fiát a madár, a magad szárnyára bocsátottalak volna; mikor már megérettnek láttalak a munkára, melyre magadat szemeim előtt elkészítetted; mikor már célodhoz értél, a küszöbön voltál, s a sanyarú tanulás és elmélkedés nappalai és éjjelei után: a tettek mezejére épen kilépendő valál! Mikor tudományodnak, gyakorlatodnak, kedvességednek, nem csak magad — hanem egy szerencsés gyülekezet vehette volna hasznát. S most az Ur elszólít! Bizonyosan más, nagyobb szolgálatra akar hívni; itt hü voltál a kevesen, többre bizatol meg ott! (Mát. XXV. 13.) Én sírva bocsátlak el; de te menj boldogan, ahová hivattatól! Isten veled! IRODALOM. ** Felhivás. A »Kalászok az életnek kenyeréhez« című beszédgyüjtemény sajtó alá rendeztetett, s e hóban az első füzet megjelenik. Kérjük azon lelkésztársainkat, kik az évi folyamot megrendelni akarják, minthogy az előfizetési és bolti ár között nagy különbség lesz: szíveskedjenek megrendeléseiket mielőbb megtenni Hornyánszky Viktor urnái, Budapest (Akadémia-épület). A szerkesztők. ** Az Athenaeum kézi lexikona. A tudományok enciklopédiája különösen tekintettel Magyarországra. Szerkeszti dr. Aesády Ignácz. Budapest 1892. 23. 24. és 25. füzet. A 23. füzet az Li betűtől — Magyar művészetig terjed s két térképpel, u. m. Spanyolország és Portugál, és Európai Oroszország van díszítve. A Kézi Lexikon eme füzetének különös érdeket kölcsönöz, hogy ebben kezdődnek meg a »Magyar* szóhoz tartozó cikkek, melyek ügyesen és kimerítőleg vannak csoportosítva. A 24-dik füzet folytatja a hazai vonatkozású cikkeket és a Mátyás szóig jut el. Mellékletei: az Osztrák-magyar monarchia politikai térképe és Svéd-Norvégország és Dánia térképe. — A 25-dik füzet, mely szintén Mátyástól Moleschottig terjed, szintén két szép melléklettel van díszítve. A Kézi