Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-01 / 39. szám

pár szót ejteni, ha már még az előfohászról is oly sok mondanivalója volt a szerzőnek. Oly méltatlan bánásmódban nem részesül talán egy kultuszforma sem, mint a Miatyánk, (ez a legnagyobb martyr, mint Luther mondá), amelyet mégis, míg a külföldi gyülekezetekben a legnagyobb áhitatossággal mondanak el, nálunk csak ugy hadarnak el a legtöbb helyen. Hányszor s mily hangon és érzéssel mondandó el tehát az istentiszteletben Urunk e felséges imádsága? — erre nézve bizonyára a liturgika tartoznék megadni a szükséges útmutatást. Az Uri imádságnál sokkal jobb bánásmódban részesül a szerző részéről az adakozásra való felhívás, a hirdetések és a megáldás, külön-külön §-t szentelvén mindeniknek. Csak a hirdetésekre teszem azt a megjegyzést, hogy ha szerző szerint az egyházi természetű hirdetések a megáldás előtt is elmondhatók, de akkor a polgári természetűek és igy a házasságok kihirdetése is mindenkor az áldás utánra volna hagyandó. Ezt a szerző nem mondja ki világosan. A 29. §. mintegy függelékképen, a gyermek istenitiszteletről s az énekes és házi istenitiszteletről szól. Nagyon bölcsen cselekedett a szerző, hogy liturgikájában a gyermekek és ifjak számára tartandó istentiszteletről is megemlékezik. A belmisszió ez ujabb ága, úgy látszik, hazánkban is gyökeret ver lassankint. Idegen növény, de köztünk is minden nehézség nélkül meghonosítható, s bizonyára áldásos gyümölcsöket termend majd számunkra. Csak nem kell elijeszteni vele az Ur szőlejének munkásait. Egy esztendőben ha kétszer, őszszel és tavaszszal tartunk ily gyermekistentiszteletet, szerintem tökéletesen elég. Hisz külföldön sincs minden vasárnap. Hogy milyen renddel menjen végbe? erre nézve azt tartom, hogy épen úgy, mint a felnőttek istenitisztelete, a melyről szerző szerint is egyáltalában semmiben sem különbözik. Hogy a kathedrába még széket is vigyenek, melyen a lelkész a gyermekek közbeéneklése alatt helyet foglaljon, mint szerző javasolja, ezt fölöslegesnek, sőt a szertartás komolyságát veszélyeztetőnek tartom. E megjegyzéssel azonban a szerző által e tárgyban mondottakat magam is szívesen aláírom s lelkésztársaim becses figyelmébe a legmelegebben ajánlom. Az énekes istenitisztelet (Gesang-Gottesdienst) hazánkban ismeretlen; a házi istentisztelet, lelkész vezetése mellett tartva, szintén csak szórványosan fordul elő, de egyes missziói pontokon behozatala kívánatos volna, valamint általában a családok házi áhitatosságának felélesztése is. Lévay József. BELFÖLD. A tiszántuli ev. ref. egyházkerület közgyűlése. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlése 1892. augusztus 23-án vette kezdetét Debreczenben, Kiss Áron püspök és Vályi János egyházkerületi főgondnok elnöklete mellett. A közgyűlést Kiss Áron püspök felemelő, kenetes alkalmi imája nyitotta meg. Majd ugyancsak a püspök ur rövid megnyitó beszédében felemlíti, hogy az egyházkerület békéjét és nyugalmát semmiféle megrendítő baj vagy fogyatkozás a tavaszi egyházkerületi gyűlés óta meg nem zavarta; az egyházmegyék nyugodtan folytatták munkálkodásaikat az egész egyházkerületben. A fő- és középiskolák vizsgáikat megtartották. A szatmári gimnázium is most már a teljes gimnáziumok közé sorolható, mivel VIII osztályra kiegészíttetett s az elmúlt iskolai év végén az első érettségi vizsgálatot megtartotta, képviselőjét az egyházkerületre Bod Sándor tanár személyében beküldötte. Jelenti továbbá püspök ur, hogy öt év óta nem lévén lelkészfelavatás, elődje, b. e. Révész Bálint betegeskedése miatt, szentelésre az egyházkerület ifjú lelkészeit meghívta s örömmel jelzi, hogy ez ideig 79-en jelentkeztek avatásra. A püspöki jelentésből kiderülvén, hogy a szatmári egyházmegye nagytiszteletü Szarka Boldizsár vetési lelkészt választván espereséül, nevezett esperes az eskütételre felhivatott, ki is letett esküje után magát s szolgálatát felajánlván, kéri az egyházkerületi elnökség s az esperesi kar támogatását s kézszorítással esperestársai között székét éljenzések között elfoglalta. A volt gondnok, Izsák Dezső országgyűlési képviselő pedig ugyancsak a szatmári egyházmegyében egyházmegyei gondnokul ujolag megválasztatván, hivatalát tovább folytatja s székét ujabb eskütétel nélkül elfoglalja. Jelentés tétetvén az augusztus 21. és 22-én megtartott első és második lelkészképességi vizsgák eredményéről, a jelentésből kitűnt, hogy első vizsgára 3-an, második vizsgára 12-en jelentkeztek; az első vizsgások közül egy (Dézsi Lajos), a főiskolai szenior, mindenből kitűnő, egy pedig egy évre visszavettetett; azonban kegyelmi kérvényt adván be, megengedtetett neki, hogy a f. évi szept. 15-én, kegyelemből, miután sokat betegeskedett, vizsgára állhasson. A második vizsgát tett atyafiak közül mindenből kitűnők: Tóth József, Kovács Ferenez, Csánki Béniámin, Bartók Jenő. A második vizsgások közül hat egyén nem tanulván meg az utasítás értelmében egyházi beszédét, ezekre kimondatott, hogy a f. évi szeptember 15-re beszédeiket megtanulva kötelezve lesznek megjelenni s bizonyítványaik csakis akkor lesznek kiadandók! . . . Főtiszteletü püspök ur buzdító és Istentől áldást kérő szavakat intézvén az ifjú Timótheusokhoz, Őket az ige hirdetésére, főpásztori állásából kifolyólag kibocsátja. A tárgysorozat folyamán jelentetett, hogy egyszermindenkori segélyben részesült az egyházkerületben 63 egyház és 70 lelkész. A közalapi végrehajtó bizottság elnökévé Beöthy Zsigmond, alelnökké Szász Károly, előadóvá Kenessey Béla választatott. Előterjesztetvén a közalaphoz intézett tőkesegélykérvények, az esperesi kar javaslatára a konvent előtt 85 egyház és 90 lelkész hozatik javaslatba, kéretvén részökre 15,285 frt. Rendkívüli államsegélyért 89 kérvény nyújtatott be az egyházmegyék útján az egyházkerületre. Miután a kérvények az 1891. évi jkv. sz. alatt hozott egyházkerületi végzés utasítása szerint felszerelve nincsenek, a lelkészek kérvényei, mint a kiknek ismerniök kellett ezen végzésben foglalt utasításokat, figyelembe nem vétettek, igy akarván büntetni és figyelmeztetni az egyházkerület az illetőket a hanyagságukból reájok háramló károkra s kötelességeik teljesítésére; továbbá a kiosztandó 1800 frtból 180 frt főtiszt, püspök ur kezei közt rendkívüli esetekre visszatartatván, 50 frt régibb egyházkerületi határozat értelmében Bilkének adatván, a többi a tanítók között kiosztatott, mivel ezeknek a szüksége égető, másrészről a határozatok nem tudása miatt sem okolhatók egyenesen, de nekiek is csak kivételesen, elváratván, hogy jövőre kérvényeiket szabályszerűen felszerelendik. A kérvények során felmerült, hogy 13 egyház tőkesegélyre lett utasítva, mi felett élénk és hosszantartó vita keletkezett. Gróf Degenfeld József a tőkesegélyre való utalást nem tartja helyesnek, mivel a tőkesegély 32 évre le lévén kötve, onnan azon ideig tőkesegélyre senki nem számíthat.