Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-08-18 / 37. szám

hogy mint ő, jó legyen. S hogy lehetett volna más, mint jó, annak munkája, aki maga a jóság? Azért teremtett, mert jó volt, s azért lett jó a teremtettség, mert jónak akarta, s mert maga is jó. Istennek tulajdonságai benn foglaltatnak a gondviselésben ugy, hogy amit mi az ő jóságának, végetlen létének, legfőbb okiságának, végetlen értelmének, s végetlen akaratának tekintünk vagy tulajdonítunk, az nem más, mint az ő gondviselése, az Ő gondviselésének eredménye. Ha Isten van, gondviselésnek is lenni kell. Isten és gondviselés egy. Istennek lennie kell, mert nélküle mi sem volna, gondviselésnek is lenni kell, mert az istenséghez tartozik. S e gondviselés azért van, hogy mindenre gondot viseljen s mindent elrendezzen. Ez a gondviselés mindent tud, előre lát és elrendez. A teremtés, a világ minden létezőivel, az emberiség, mind a gondviselés szárnyai alá tartoznak. A szentháromságra vonatkozólag, különösen azon váddal szemben, mintha Zwinglinek a háromság tagadásában része volna, a reformátornak következő szavait állítja elénk : »én ugy tanítom Istent megismerni és tisztelni, hogy akár atyának, akár fiúnak, akár szentléleknek nevezzük, azt értsük alatta, aki egyedül jó, igaz, szent, s így minden; a midőn a fiúnak tulajdonítunk mindent, annak tulajdonítjuk, aki az, ami az atya, ami a szentlélek. a kinek uralma, hatalma van ugyanazon jogon, amelyen az atyának és szentléleknek, mert ő az, ami az atya és szentlélek*. S ime Zwinglinek Istenre vonatkozó gondolatai. Tiszta evangéliumi tan, párosulva azon rendíthetlen hittel, mely a reformátort annyira jellemzi, mely ezen magasztos szavakat adja szájába: »az én hitem, ragaszkodásom és bizodalmam egyedül abban áll, aki az igazi, s a legfőbb jó; élete, lénye, s ereje minden dolognak, aki csalhatatlan aki bölcs, akinek gondviselése oly biztosan kormányoz és vezet mindent, hogy csoda, hogy azt általánosan föl nem ismerjük « Keresztesi Sámuel. BELFÖLD, A veszprémi egyházmegye közgyűlése. A gyűlésnek, mit értekezlet előzött meg, körülbelül 80 tárgya volt, melyből azonban csak az esperesválasztás, a kádártai és várpalotai egyházak ügyei emelkednek ki, még vagy öt mással, mint fontosabbak. miknek elintézése élénkebben foglalta el a gyűlés tagjait, kik a nagy munkaidőben is, elég számosan jelentek meg. Az esperesválasztást, valamint a szavazatok fölbontását is a zsin. törv. 43. §. á) és a 147. §. g) ellenére, nem a közgyűlés, hanem csupán az egyházmegyei gondnok intézte. Mikor a szavazatokat fölbontották, kitűnt, hogy Pap Sándor iszka-szentgyörgyi lelkész lett 36 szavazatból 24-el megválasztva. Ezen választásról tevén az egyházmegye gondnoka jelentést, az intézkedés ellen előbb tett óvás folytán, menteni kivánta az esperes választási intézkedést. Mentségét a gyűlés elfogadván, Pap Sándor az esperesi széket eskütétellel, majd általánosságok közt mozgó tartalmas beszéddel foglalta el, minek hatása alatt ki is mondta a közgyűlés, hogy nem az előd idejére, mely a jövő évi májusban kitelnék, hanem mostantól 10 évre tekinti érvényesnek a választást s a beszédet, egészen, jegyzőkönyvbe iktatja. Nagy zavarban volt a közgyűlés a kádártai ügygyei. A kádártaiak ugyanis miután papjuk ez évi április 18-án meghalt, az egyházmegyei gondnok tanácsa folytán azt kérték, hogy engedje nekik oda az egyházmegye a lelkészi jövedelemből, a helyettes lelkész fizetésén felül maradó azon összeget az 1893-ik év végéig, a mi, mivel özvegy nincs, a lelkészi gyámoldát illetné, hogy abból a papi és tanítói lakást átalakíthassák s az ideig ne kelljen lelkészt se választaniok. Sajátságos kérés volt ez, melynek intenciója, a nyul azonnal kiugrott a bokorból, mikor több indítvány közül az lőn elfogadva, hogy a választás azonnal megtörténjék, a megválasztott lelkész állását foglalja el, de köteles legyen első évi fizetésének felét az egyháznak adni, mire a kádártaiak e határozat elleni fölebbezésüket azonnal bejelentették. Ezzel igazolták, hogy nem a segély, mit megnyertek, hanem más leplezett céljuk volt, az t. i., amit mindenki sejtett, hogy addig húzhassák az időt, míg a náluk szolgált helyettes, ki most szeptemberben akarja letenni a II. papi vizsgálatot, pályázhassék s ők ezt választhassák meg. Nem talált ugyan e leplezett törekvés az egyházmegyénél pártolásra, mégis úgy látszik, az elutasító határozat dacára sem éri el az egyházmegye amit akart, mert szeptember 4-én lesz a kerületi gyűlés, hova a fölebbezés kerül, amikor a helyettes lelkész vizsgálatot tehet s választható lesz az 1883. évi egyházkerületi jegyzőkönyv 46. pontja szerint. A várpalotai lelkészi állás már 1890 óta volt üresedésben, a hivek azon törekvése miatt, hogy á lelkészi konvenciót szegénységükre való hivatkozással, le akarták szállítani, az egyházmegye meg nem hitt az állításuknak egész máig, amikor az egyházközség tagjainak vagyoni állapotát feltüntető, hivatalosan kiállított állami adókimutatásuk igazolta, hogy Várpalota 23 ezer forint évi egyenes adójából a ref. hivek csak 1015 forintot fizetnek; amely körülmény kényszeréből kimondta az egyházmegye, hogy az egykor II. osztályú lelkészi állás, most IV. osztályú 600 frt fizetésre töltessék be. Feltűnő, hogy az egyházközségi számadásokról, már harmadik éve, hogy nem volt szó a közgyűlésen és sajnálható, hogy ismét elmaradt a megyei számvevőszék megalakítása. (Ez öreg hiba. Szerit) Az is hátrányos az ügyek előkészítésére, így a lehető gyors és szabatos tárgyalásra, hogy csak a két jegyző az előadó, míg az egyházmegyei tanácsbirák, mint előadók, egyáltalában nincsenek igénybe véve. Mégis, hogy a 80 ügy kétnapi valósággal szakadatlan tárgyalás után elfogyott, annak tulajdonítható, hogy sok esperesi jelentés, kérvény stb. jelentéktelen ügy került napirendre, mik a számot szaporították. A gyűlés folyása általában csendes volt, bár az előértekezlet után sokan azt hitték, hogy viharok lesznek, mert az esperesi meghívónak alkotmányellenes kiállítása, (a gyűlést a zsinati törvény 39. §. és 14. §. a) pontja ellenére, az okmány szerint, csak az esperes hívta össze), kifogásoltatott; de mégis másnapra a hangulat csendesült. Jelentékeny haladás, hogy az esperesi jelentés ezután kőnyomatban, jó előre el lesz minden egyházmegyei érdekelthez küldve. Az egész gyűlés, számítva a megjelentek fuvarját, költségeit, az egyházmegyei pénztár kiadását, a gyűlést megelőző kan. visitaciót: ötödfélszáz forintba bizonyosan belekerült. (Nagyon drága adminisztráció. Miért viszik gyűlés elé az elnökileg elintézhető apró-cseprő ügyeket? Szeri) Az első napi közebéden több fel köszöntő hangzott el: a királyra, az uj esperesre, a gondnokra stb.