Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-08-18 / 37. szám

nyittatott volna Ungvárt a nőnövelde, ez ideig tudomásunk nincsen. Nem akarunk e dolgok feszegetésével vádaskodni, világért sem! Isten mentsen! Sokkal jobban tiszteljük az intézőket, jobb szomszédságban is vagyunk, minthogy ezt tehetnők; azt is tudjuk, hogy nem az akaráson, hanem a nyomasztó viszonyokon múlik ez a dolog!... Tudjuk, legalább olvastuk, hogy a tiszáninneni kerület őszi közgyűlésében Ígéretet tett, hogy az ungvári nőnövelde ügyét támogatásra ajánlja a Conventnél, sőt a magas minisztériumnál, a m. kir. kormánynál is. Valóban égető szükség van ezen komoly törekvésre s a fent jelzett lépésekre! Nemcsak azért, mivel Miskolczról 63 leányka utasíttatott el, mert ezek közt sok lehetett a Tiszántúlról is; hanem azért, mert úgy protestáns, mint magyar nemzeti szempontból rendkívül fontos pozíciónk nekünk Ungvár, meg az ungi, beregi, felső-zempléni egyházmegyék! Mozognak is ott az ungi derék vezéremberek, adományokat gyűjtenek, műkedvelő előadást, táncmulatságot rendeznek; de ez édes kevés! Valóban, ha valamely missziói állomást érdemes segélyezni, akkor az ungvári leánynöveldét érdemes! Kell, hogy a Convent segítségül jöjjön; de még a m. kormány is a legszentebb célra hoz oda áldozatot, ha hoz! . . . Ugyancsak a Tiszáninnen, Sárospatakon is mozognak a nőnevelés érdekében! Az eredmény még csak a kezdet kezdete; de itt is el lehet mondani, hogy : — — et voluisse, sat est! .. . Tudjuk, hogy az ottani vezetők sem szoktak megállani a kezdet elejénél!.. . Az Isten segítse őket is diadalra!... És Kassa?! ... A felvidéknek Ungvár mellett a másik gócpontja? . . . Talán majd az uj, ifjú, széles látókörű lelkész megmozgatandja ottan is a Bethesda tavát. . . Elvárja a nagynevű apának, kitűnő készültségü, nagyrahivatott fiától a magyar protestantizmus, hogy nagy tetteket mutasson fel a gyakorlati lelkipásztorkodás széles mezején és alkalmas pontján, Kassán is! . . . A dunamellékén, bár ottan vannak legtekintélyesebb, talán legnépesebb és legvagyonosabb egyházaink: Budapest, Halas, Czegléd, N.-Kőrös, Kecskemét, Vácz, Kun-Szt-Miklós, Szegszárd stb., alig fedezhető fel valami nyoma a leánynevelés ügye bolygatásának. Én legalább többet s egyebet nem tudok, minthogy főt. Szász Károly ur, püspöki jelentésében, a mult évben jelezte, hogy Halas bennlakással egy leánynöveldét akar alkotni; t. i. leányiskoláját nőnöveldévé akarja átalakítani. Lelkesen szól emellett a főt. püspök ur a leánynevelés fontosságáról; de azóta, az említett nagy egyházainkból, nem jött e tárgyban semmi hang. Nem lehetne-e Dunamellékén is, mint Tiszáninnen, legalább egy nőnöveldét az egyházkerületnek létesíteni vagy legalább egyházkerületi segélylyel, ha másképen nem lehet, felállítani?... Vagy utasítani több egyházmegyét, mint Tiszántúl, hogy együtt létesítsenek egy nőnöveldét?!... Mert ez a dolog így alig maradhat! . . . Dunántúlról a napokban olvastuk, hogy Miskolczra hozzák a szülők gyermekeiket, ha neveltetni akarják. Piát akik oda be nem férnek?. . . Maradnak annyi neveléssel, amennyit a szülei háznál nyerhetnek, ami a mai viszonyok közt már alig lehet elégséges, vagy mindenféle apró zig-zug intézetecskékben keresnek s nyernek kárpótlást szülők és gyermekek; vagy ha nagyobb nevelést akarnak nyerni, mennek az országban mindenütt található zárdákba! . .. Egyéb menedék nincs ... De a protestantizmusra így is, úgy is, itt is, amott is elvesznek legtöbbnyire az ilyen leánygyermekek! . . . Olvastuk ugyan azt is, hogy a pápai felső leánynevelő intézetre begyült eddig 3855 frt 47 kr. és hogy a nőnövelde alkalmas elhelyezése felett foly mostanában a vita; de ott sem várhat ez ügy olyan soká, ahol szinte nincs egyetlen egy ref. leánynövelde sem. Reméljük, nem veszik e hiányok feltüntetését zokon ez egyházkerületek nagy nevű vezéremberei ; sőt igyekszünk minden szót ugy ejteni, hogy a helyzetet, a tárgyat világítsuk meg s a személyeket vagy épen ne érintsük, vagy kellő tisztelettel említsük; de nem hallgathatunk akkor, mikor Tisza Kálmán főgondnok ur ő nagyméltósága, épen mult évi elnöki megnyitó nagy beszédében, e tárgyról, a dunántúli egyházkerületi gyűlés előtt így szólt: »Gondoskodnunk kell, a csekélyebb dolgokat nem is említve, arról, hogy a jövő nemzedéknek már gyermekkorában kebelébe csepegtessük a vallásos buzgalmat s a hitfelekezethez való ragaszkodást, amiért is lehetetlen az anyák neveléséről megfeledkeznünk« . . . Hogy a nőnevelés ügyét, az egész magyarországi ref. egyházban, jelenlegi fejlődési álláspontján bemutathassuk, szólani kell még az erdélyi viszonyokról is; azonban fájdalom! mi onnan csak annyit tudtunk a Sárospataki Lapok utján kiböngészni, hogy a marosvásárhelyiek is abban fáradoznak, amit a Szatmáriak már elértek és megnyertek, hogy leányiskolájuk első rendű felső leányiskola gyanánt ismertessék el a kormány által; tehát ebből úgy látszik, hogy Marosvásárhelyt szinte van prot. nőnövelde; de nyilvánossági joga még idáig nincs. Lehet Erdélyben ilyen még több is; de vagy mi nem tudunk felőle, elszigetelt helyzetünkben, vagy az Erdélyiek zárkóznak el s nem szivárognak ki az e tárgyú