Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-08-11 / 36. szám

mindvégig atyai szeretetében; csekély ajándékunkat pedig, e kis virágcsokrot, mely jelképezi érzelmeink tisztaságát és melegségét, fogadja tőlünk szivesen. Ennek minden levele, minden szine, minden illata ezt mondja, ezt kiáltja sziveinkkel együtt: Éljen méltóságos Szász Károly püspök ur! A Krisztusi szeretet melegével válaszolt püspök ur az üdvözletre, s Feleki Flórát megcsókolván, a többi fehér ruhás leánykákra atyai áldását adván, a nagy sokaság éljenzése mellett, »áldott aki jött az urnák nevében« feliratú diadal-iv alatt, lombok között, elszórt zöld füveken, rózsaszirmokon a lelkészlakra szállt. Rövid idő múlva az iskolák vizsgálatát teljesíté, el nem titkolhatott vonásaival — különösen a kisebb iskolában — atyai szelid orcájára szállt borúnak, az olvasás-tanításának szokatlan és használhatatlan módszere, az egy-két gyermekkel való brillirozás ténye felett elégedetlenségét nyilvánítván. A presbyteriumban is hosszasabban időzött, az egyház anyagi viszonyait illető ügyekben fontos tanácsokat adva, itt is ajánlva az egyházi adó birtokaránylagos kivetésének behozatalát. A kedélyes vacsora alatt kellemes meglepetés várt a lelkészlak vendégeire. Rónay Béla önkéntes tűzoltóparancsnok fényes kivilágítást rendezett s szép beszéddel üdvözölte püspök urat, ki szellemes válaszban fejtegette, hogy ő tüzgerjesztő, midőn a buzgóságnak, lelkesedésnek tüzét éleszti híveiben; de tűzoltó is, midőn a gondjaira bízott gyülekezetek közül egyikben-másikban a hév, a tevékenység nem Isten dicsőségére s az egyháziasság emelésére szövetkezik. Vacsora után az ifjúság táncra kerekedett, mely benyúlt a késő éjszakába, midőn püspök ur a lelkészlakon Baksay esperes úrral, többi kísérői szállásaikon, nyugalomra tértek. 14-én szép. derült reggel virradt reánk. A nép ünnepi díszben sereglett a tágas templomba, betöltve annak még közutait is. Püspök ur a következő beszédet mondotta: »Kegyelem nektek és békeség stb. Az egyház háromszázados múltja tanúsítja, hogy prot. egyházunknak mily küzdelmes élet jutott az idők folyamán. A kalocsai érseki székhely szomszédsága reátok nézve azt a szokottnál is nehezebbé tette. Természeti s elemi csapások is nevelték ezt. 100 év alatt kétszer égett le az egyház minden épülete, templom, paplak, iskola. Az utóbbi az 1819 évi püspöki látogatás óta 1836-ban történvén: az uj építkezésekről s azokra fordított áldozatokról nekem kell megemlékeznem. Az akkori lelkész, Nagy József, a régi templomhelyet nyílt, tágas, magasan fekvő telekkel cseréltette ki az érsekség hálára kötelező kegyességéből; ezen épült a mai szép templom, paplak, iskola, több mint egy m. holdnyi területen, közel 40,000 frt költséggel, melyre országos adakozás közel 7000 frtot, a többit a hivek több évi adakozása, önmegadóztatása teremtette elő. A templom 1842. tavaszán készülvén el s szenteltetvén fel, épen 50 éves. Legyen ez a nap az 50 éves jubileum napja! Azóta templom, paplak, iskola stb. javítások s építkezésekre összesen ujabb 16,000 frtot emésztettek fel, mind a hivek áldozatából. A jó kut, ha estvére kimerik, reggelre újra megtelik, a sarepzai özvegy olajos korsója — a prot. buzgóság s isteni kegyelem e képe — sohasem fogy ki s olaja majd csorog, majd cseppen. A nép ma is jó egészben s általánosságban. A férfiaknál káromkodás, iszákosság, a nőknél fényűzés, cifrálkodás csak egyeseknél s nem járványosán mutatkozik; csak a rossz példák ne vonzzanak másokat is; csak a mi ma rossz szokás, természetté ne váljék, mert a megszokás veszedelmes lejtő. Ellenben a hangyaszorgalom — csak az is túlságba ne menjen — s a lelki kincseken a földieket felül ne becsülje, irányadóul szolgálván Idvezítő Urunknak Mártimhoz intézett szavai s a hegyi beszédben foglalt intések (Máté: 6: 31—34); a templom szeretete s buzgó látogatása, melyet túlságba hajtani nem lehet; a községi képviselő testület folytonos jóakarata, mindkét felekezet iránti áldozatkészsége, tetemes segélyei és valódi jótéteményei: hálával ismerendők el. De megjegyzés alá esnek: az adózási rendszer helytelensége, mely javítást igényel, mutatkozván káros volta a szegényebb osztály tetemes, egyre növekedő hátralékaiban, s mely végre is osztálygyűlöletre s folytonos elégületlenségre és torzsalkodásra vezet. A tanítás sikerében való nagy fogyatkozások, melyek részint a kisebb tanítói földek távollétéből s ezek művelése nehézségéből és a tanító ez által való elvonatásából, részint némely tanítónak más — hivatalával össze nem férő, sőt azzal ellenkező — foglalkozásából ered, (melyre még bővebb vizsgálatot kívánok tenni) « Megemlékezett püspök ur a Feleki József lelkész felhívása folytán 1880. évi február 22-én egybegyűlt kalocsai ref. vallású egyének értekezletében megalakult kalocsai önálló fiók-egyházról, melegen óhajtva, hogy az anyaegyház és helyi intézők gondozása alatt növekedjék számban, erőben, buzgóságban. Ezen csak vázlatban közölt; de elmondva egy óra hosszáig tartott, nagy hatást gyakorolt s különösen Nagy József — a romokból ujjá teremtő lelkész — emlékének szentelt részében kulmináló remek beszédet szép alkalmi ima és áldás rekesztette be. Istenitisztelet végeztével esperes ur által már előzőleg tett indítvány, mely szerint a járhatatlan utak miatt dereglyén ereszkedjék le a társaság Bogyiszló nagy dunai révébe, püspök ur hozzájárulása után örömmel elfogadtatván, a viszontlátásig tett búcsúvétel után a kocsik végtelen sora megindult Kalocsa felé. Kiss Áron püspök az Avasban. Toronyszentelés Kőszeg-Remetén. Szatmár vármegye legkeletibb részét, azt a festői hegykeretbe foglalt vidéket, melynek közepén 16 község által körülvéve a bikszádi fürdő fekszik, Avasnak nevezik. E szép völgybe jött le a szepesmegyei Barlangligeten üdülő püspök, Kiss Áron ur, hogy a k.-remetei kis egyháznak újból fölépített templomtornyát áldó imájával fölavassa. Útjában az egész Szatmármegyén végig lelkes ovációkkal fogadta a nép, kivált az Avasban, hol püspök hatvanhat évvel ezelőtt fordult meg hivatalos minőségben. Az öröm. a szeretet, a jókivánat és igéret megható érzelmei nyilatkoztak az üdvözlő szónokok s a püspök beszédében és a tisztességtevő közönség szivében. Diadalkapun át vezet az űt a Jákob Istenének házába az Avas völgy fölé emelkedett Szent Mórija ormán, melynél festőibb templomhelyiséget csak álmában teremthet vallásos lelkületű költő képzelete; alatta közvetlen a bikszádi erdő, fürdőjével és a kígyózó Túrral, körötte festői képben a bércek, melyek egy oldalról Sz.-Váraljától, Nagy- és Felső-Bányától, másoldalról Máramarostól választják el, magasra emelve ki sokszor nyáron is havas fejét a Mike, a Köves. A hegykeret tövében körül a 17 község, hát mögött —