Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-08-11 / 36. szám

PROTESTÁNS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: IX. kerület, Pipa-utca. 23 szánt, hová a kéziratok cimzendök. Kiadóhivatal : Hornyánszky Vilc'or könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr/ egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedéséhen (Akadémia bérháza). Egyes száni ára 20 kr. A zászló. Ami a külön gyermek-istenitiszteleteket illeti, megvallom, azoknak olyan értelemben nem vagyok barálja, hogy mintegy helyettesítői legyenek a felnőttekkel együtt tartandó közös istenitiszteletnek. A templomnak, a közös istenitiszteletnek ünnepélyességét és hatását nem pótolja a gyermeknél semmi más hely és ceremónia. Nem mondom, hogy a gyermek-isteniliszteletek is építő hatásúak ne lennének, de nem tartom őket múlhatatlanul szükségeseknek s olyanoknak, melyeknek általános meghonosodást mernék jövendölni a mi országunkban. Talán ez egy kicsit már sok is a jóból. Nem szükség nekünk a külföldi evangelizáló eljárásokat szóról szóra lemásolnunk, hanem tennünk azt, aminek a munkatársak könnyebben megnyerhetek s ami által a cél csak úgy el van érve. A gyermek-istenitiszteletek meghonosítása helyett tehát én inkább a következőket ajánlom: a) a gyermeki vallásos érzés serkentgetése és erősítése levén a cél, ennek elérésére, (azonkívül, ami megvan minden iskolában, hogy a tanító a gyermekekkel reggel-este imádkozik), hétfőn reggel a tanítás megkezdése előtt és szombaton délután, a heti tanítás bevégzése után, a gyermekek templomba mennek és ott énekelnek, azután a lelkész kiáll az Ur asztalához s a gyermekekkel imádkozik segítségért a heti tanuláshoz, vagy hálát adnak a heti segítségért, Miatyánkot, áldást mond, mire a gyermekek ismét énekelnek s a templomból eltávoznak. Vagy pedig b) a gyermekek minden reggel elmennek a templomi könyörgésre s részt vesznek a felnőttek istenitiszteletén. c) Sátoros ünnepek előtt, különösen Karácsony és Húsvét előtt a lelkész hetenkint legalább egyszer, énekléssel és imádkozással kapcsolatban az iskolában a gyermekek előtt a közelgő ünnepekre vonatkozó szentirásbeli fejezeteket olvas és magyaráz, ügyelvén arra, hogy hosszadalmasságba ne essék és unalmassá ne legyen. Mert a cél, az ünnepi hangulat felébresztése és előkészítése. Ugyanezt cselekszi a vasárnapi, illetőleg az ismétlő iskolabeli növendékekkel is. d) A reformáció évfordulóján iskolai ünnepélyt rendez, melyben a serdültebb ifjúság és a felnőttek is lehetőleg részt vesznek. Ekkor már alkalmi beszédet is tart, a gyermekek közül egy pár valamely odaillő darabot szavalhat is s az ünnepély végén — ahol a mód engedi — vallásos iratok, kis ujtestamentomok osztatnak széjjel. e) Ott van végül az egész iskolai vallásos oktatás és nevelés, azt kisérje a lelkész éber figyelemmel s gondoskodjék róla, hogy az olyan legyen, a minőnek a célnak megfelelően lennie kell. Minden vallásóra egy-egy kitűnő alkalom a gyermeki lélek és figyelem megragadására, a sarjadó vallásos érzések ápolgatására s nincs rá semmi szükség, hogy az, a felnőtteké példáj ara, az unalmasabb (legalább gyermek előtt az), prédikáció formában történjék meg. Máskép áll a dolog azokkal, akik már az iskolából kikerültek s még inkább azokkal, akik már a legény-kort elérték. Hitem szerint ezeknek volna inkább szükségök egyenesen nekik szánt, speciális ifjúsági egyházi beszédekre. De hát a gyülekezetet részekre szakgatni nem lehet, azért az istenitisztelet csak hadd legyen továbbra is közös, mint volt évezredek óta, s az ifjak megtartásának is gondoljunk ki valami más, a kivihetőséggel is számot vető módját és eszközét. Temérdek az az egyesület, melyet az ifjaknak hatalmuk alatt való megtartására a kath. egyházi férfiak az ország minden részében megteremtettek. Ezek által mintegy kihíva, a mieink is kezdenek néhol u. n. »legény egyesületek« felállításáról gondolkozni. Sőt, mint annak idején örömmel olvastam, Budapesten a ref. ifjúsági egyesületet már meg is alakították. Nem tudok erről Ítéletet mondani, mert a legényegyesületeknek sem szervezetét, sem erkölcsi eredményét idáig nem ismerem. (Nagyon lekötelezné olvasóit e Lap szerkesztője, ha tájékozásul közölné pl. a