Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-28 / 34. szám

niszter ur nem interpretálta a törvényt, hanem csakis a kormányzati politikából, hivatalos állásából, felelősségérzetéből folyó kötelességet teljesített, mert a törvény nem azért alkottatik, hogy meg ne tartassék, hanem azért, hogy megtartassék. A törvény megtartása pedig a kormány feladata; arról a kormány köteles gondoskodni, és a miniszter csak kötelességének tett eleget, nem interpretált. Felhozatott a vita folyamán, hogy az 1868: LIII. törvénycikknek nincs ethikai alapja, mert hisz beleütközik a természeti jogba, korlátozza a szülők szabad rendelkezési jogát. Legyen szabad erre megjegyeznem, hogy a szabadság mindig korlátolt, de egyúttal épen az, hogy korlátozva van, biztosítéka is. mert ha korlátozva nincs, könnyen szabadossággá fajulhat. Maga az Isten, az örökkévaló, aki az embert szabaddá tette, az emberi szabadságnak mindjárt korlátot is adott, mert törvényt is alkotott. Azt akarta, hogy az ember éljen szabadságával, de azzal soha vissza ne éljen, mert az esetre ott volt a törvény, mely a visszaélőt sújtotta. Különben nézzük valósággal de qua re agitur? Nem a szülők szabad rendelkezési jogáról van itt szó, mert a szülőknek a vegyes házasságban akkor sem volna szabad rendelkezési joga, ha a törvény nem igy rendelkeznék. A rendelkezési jog akkor nem a szülőké, hanem a különböző felekezetek lelkészeié. Ha nem határozza meg a törvény a vegyes házasságból született gyermekek hovatartozását, majd intézkednek helyette a különböző felekezetek lelkészei s ezek beavatkozása lesz az, mely feldúlja a családi békét. Engem erre az élet tanított! S legyen szabad megjegyeznem, hogy e téren nem is egyenlő fegyverekkel küzdünk, mert köztudomásu, hisz tudjuk a »Magyar Állam«-ból, de az egyes esperességi gyűlésekből is, mily fegyvereket használnak a más felekezetűek. És megdicsérem érte Magyarország hercegprímását, hogy azon kifejezéseket, melyek ott használtatnak, főpapi állásából kifolyólag, az ő magas szellemében elitélte. Az egyes esperességi gyűléseken s a »Magyar Állam«-ban a más felekezethez tartozókat elnevezték eretnekeknek, az ördög, a pokol martalékainak; kimondták, hogy az anyakönyvek kiszolgáltatása nem egyéb, mint passzus a pokolba. Mi e fegyverekkel nem küzdhetünk, mert tiszteljük többi honfitársaink vallásos meggyőződéséi ; honfitársaink vallásos meggyőződése felett pedig az ítéletet nem tartjuk fenn önmagunknak, mert erős meggyőződésünk, hogy Istené e tekintetben az itélet, nem pedig gyarló embereké. Ép azért, mert a szülők szabad elhatározási joga országos törvény által megállapíttatik, ha kimondatnék az, hogy ezen törvény lex imperfecta, hogy a szülők szabad tetszésétől függ ezen törvény meg vagy meg nem tartása, ezáltal nem a szülők szabad elhatározása jutna érvényre, hanem kitennők a családot annak, hogy a különböző felekezetek lelkészei behatolnának a család szentélyébe és ott folytatnák egymás ellen a harcot, amely harcnak a család békéje és nyugalma esnék áldozatul. Ezért helyeslem én a törvényt, ezért vélem én azt, hogy ezen törvény fentartandó, mert csak ez teszi lehetővé, hogy az ily jogosulatlan befolyásnak eleje vétessék, csak azáltal lehet eszközölni, hogy a szülők szabad elhatározási joga is érvényesüljön. Ez a törvény nem gátolja a szülők szabad elhatározási jogát, mert ha valamely vegyes házasságban élő házastárs jobbnak tartja házastársának vallását, a törvény megengedi az áttérést, és ha áttér, neveltetheti gyermekét házastársa vallásában. Az én meggyőződésem, hogy aki másnak a vallását helyesebbnek tartja, erkölcsi kötelessége áttérni, mert aki a meggyőződés embere, annak morális kötelessége meggyőződését követni is. Ez a szülők szabad elhatározási jogát nem gátolja, de okvetetlenül gátolná a különböző felekezetű lelkészeknek a család szentélyébe való behatolása. Ép azért, mint előbb mondám, fegyvereink nem egyenlők s ezen egyenlőtlen erőknek szabad versenye, egymás ellen folytatott harca a gyengébb fél vereségével végződik. Igen jól jegyezte meg a képviselőház egyik szónoka, hogy e téren a végleges diadalt sohasem a nagyobb erkölcsi erő, hanem a nagyobb kíméletlenség, a nagyobb türelmetlenségnek a családi élet szentélyébe való behatolása araija. Az is felhozatott a túloldal több szónoka által, hogy a törvénynek fentartása, a szülők szabad elhatározási jogának korlátozása állal vallási tekintetben ketté szakasztatik a család, e ketté szakasztás dúlja fel a családi békét. Azok, kik a törvény ellen e gyenge érvet használták fel, nem gondoltak arra, hogy a családot nem a gyermekeknek az 1868: LIII. t.-c. rendelkezése szerinti neveltetése szakasztja ketté vallási tekintetben, ketté van az szakasztva már akkor, mikor a vegyes házasság létre jön; ott van a családban a két különböző vallás azonnal, mihelyest a házasság megköttetik, mikor még gyermekek nincsenek, s így ezt a kettészakasztást nem a törvény idézi elő. A szülők szabad elhatározásának a javasolt modus vivendi elfogadásával törvényesítése nem a családi békét biztosítaná, hanem azon küzdelmeket idézné fel újra. melyeket a reverzálist áldás megtagadással követelők ellen folytatott a negyvenes években nem egy felekezetnek, hanem a nemzetnek lelkiismerete. Felhozatott többek részéről, hogy itt az állami