Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-21 / 3. szám

világi tanácsbirákra beadott szavazatok is, de absolut többséget senki sem nyert, s itt is pót-szavazás rendeltetett el. A 250 érvényes szavazatból Kalocsa Balázs 116, Antos István 113, Darányi Ignácz 65 és Ballagi Aladár 50 szavazatot kapott. E négy között lesz ujabb szavazás. Mindkét pótszavazás határideje február vége. * A bonyhádi algimnáziumnak főgimnáziummá fejlesztése érdekében f. hó 16-án Perczel Dezső vezetése alatt küldöttség járult Csáky Albin gróf közoktatásügyi miniszter elé. A küldöttség azt kérte, hogy a bonyhádi ágostai-evangelikus algimnáziumot egészítsék ki főgimnáziummá. A miniszter a küldöttséget előzékenyen fogadta és kijelentette, hogy a bonyhádiak törekvését támogatni fogja. A küldöttség ezután Berzeviczy Albert államtitkárnál tisztelgett, a ki szintén biztató Ígérettel bocsátotta el a küldöttséget. * A tanulmányi versenyvizsgálatok ügyében egybehívott ankét tagjai már két ülést tartottak a vallás-és közoktatási minisztérium tanácstermében Az első ülésen elvileg kimondták a verseny vizsgálatok megtartását; a másodikban megkezdték a részletes kérdőpontok vitatását. A vitában Berzeviczy Albert államtitkár elnöklete alatt résztvettek báró Eötvös Lóránd, A m. tud. akadémia elnöke. Szász Károly ref. püspök, Heinrich Gusztáv. Beöthy Zsolt és Kármán Mór egyetemi tanárok, Fehér Ipoly és Hórman Ottó tankerületi főigazgatók, Erődy Béla a Ferencz-József nevelőintézet kormányzója, Berecz Antal a középiskolai tanár-egylet elnöke, Fináczy Ernő gimnáziumi igazgató, Csorba Eerencz miniszteri fogalmazó és Gyulay Gyula gimnáziumi tanár. A vélemények megegyeztek arra nézve, hogv e verseny vizsgálatokon az ország összes középiskoláinak érettségi tanulói és pedig a reáliskolaiak a gimnáziumbeliekkel együttesen vehessenek részt, továbbá, hogy e vizsgálatok nem közvetlenül az érettségi után, hanem a következő tanév elején tartassanak. A tekintetben, hogy e vizsgálatok csak Budapesten szerveztessenek-e. hogy a vizsgálatnak tárgyai a magyar nyelven és irodalmon kivül miből álljanak, hogy e vizsgálat tárgyának köre az előkészülhetés végett előre közhírré tétessék-e s végül, hogy vájjon e vizsgálatok csak Írásbeliek vagy egyszersmind szóbeliek legvenek-e, a jelenvoltak nézete eltérő volt. A nemsokára folytatandó ülésen még azon két kérdés fog megvitattatni, hogy kik legyenek a vizsgálóbizottság tagjai es hogy miből álljanak a jutalmak. * Pár észrevétel a „Protestáns Almanachu

-ra. A következő sorok közlésére kérettünk föl. »Szép gondolat, mikor százados fordulóját ünnepli a két hitvallású evangélikus egyház zsinatának és zsinatfarthatási szabadságának. és együtt örvendezik a vallásszabadság visszatérésének — mert az nem 1791-ki keltű, az vérrel vívatott ki 1606-ban — szép gondolat! a két testvér-egyház hivatali hü embereit arczkép-csarnokban megörökíteni. De épen ezért nem látom be alkalomszerűségét, a csarnokba bevonni az erdélyi unitáriusokat. Minden igazi hithű református és ágostai hitvallású lelkész szívesen függeszti szobája és szive falára a nagy reformáció magyarhoni egyenes örököse, a két evangeliumi egyház mai arczképeit, főembereiben: ellenben igen sokan megzavarva látják a történelmi összhangot oda nem tartozó, s a jelen történeti mozzanat által sem indokolt, más természetű felekezet belevegyítése által. Nincs kifogásom, ha a vállalkozók egy külön, .3 ik csoportban, külön lapon adni akarják az unitáriusok számára is az ő fejeik képeit, vegve meg, a kit érdekel. A vállalat nagyobb és megnyugtatóbb sikere kívánná, hogy szorítkozzék az Album két képe a valódi testvér-egyházra. Mint most van tervezve, sok embert visszatartand hittani, lelkiismereti ok az aláírástól. A Krisztust megváltónak, életadónak hivők máskép okoskodnak, mint a keresztyénség alap- igazságai iránt közönyösök. Erről nem tehetni máskép, mint a reformáció sarkelveí után menők igényét elégíteni ki. Én a feltétlen vallásszabadság barátja vagyok. ez elv szigorúan követeli, hogy a felekezetek bátran és sértetlenül létezzenek egymás mellett békében, de nem egymásban, valamint állam az államban, ugy egyház az egyházban nem létezhetik, különben magában hordja a hervadás magvát. Debreczen, 1892. jan. 16. — B. F. * A jótékony hagyományok Angliában. A különböző intézetek, egyesületek, iskolák, emberbaráti intézmények sehol sem rendelkeznek oly óriás tőkével, mint Angliában s minden esztendőben akadnak bőven dúsgazdagok, kik szaporítják e vagyont részint nagy adományokkal, részint végrendeletileg. A mult esztendőben kétszáz olyan vagyonos ember halt meg, a ki után nem kevesebb mint hatodfél millió font sterling maradt jótékony célokra. Ebben az esztendőben Anglia jótékonysági és kulturális alapjai ezenkívül egy millió kétszázezer fontot kaptak az év folyamán; 250.000 fontot (ez is közel három millió forint) csak bizonyos idő elmultával fizetnek be rendeltetési céljára. A Londonban székelő jótékonysági intézetek összes jövedelme a mult évben meghaladta a 6 millió font sterlinget (közel 70 millió forint). Ez összegből esik 2,658.212 font (közel 30 millió forint) a bel- és külföldi missziókra, 200.251 font a vakokra, siketnémákra és idiótákra, 655.790 font a kórházakra, 504 423 font a sinlődő aggok segélyezésére, 750.000 font az üdvhadseregre és 130.000 font a »legsötétebb Anglia* alapra. (E— s.) * A Religio a mult évi klerikális mozgalom felett ó-évi visszapillantásában következőleg kesereg: »Nagy hadjáratot kezdtünk az 1868-iki törvény és az 1890-iki miniszteri rendelet ellen. Tiltakoztunk, peticionáltunk, az országgyűlést felhívtuk még tavaly, hogy revideálja a törvényt, vétesse vissza a min. rendeletet. Tehát megtámadtuk az ellenséget. Az eredmény — mert a támadásban több volt a hűhó, mint az ész és az erő — kudarcot hozott petícióinkra. Az alsóházban, nem pusztán csak félretették, hanem egyszerűen kidobták az ablakon, mert a rendes tárgyalást is megvonták tőlük A főrendiházban elő sem vették. 9 millió kath hitének szabadsága fölött az ostoba tudatlanság, a sectarius rosszakarat és a szenvedélyek minden csordája éktelen tiprást vitt véghez. És ezen a megaláztatáson az egész 1891 -ik évben egy körömnyit sem tudtunk változtatni. A tiltakozások és petíciók csúfos kudarca zavarba hozta a kútba esett akció zászlósait, és fokozta az egyház elleneinek bátorságát. A feleselés nem szünetelt; de a szentélybe betört ellenség visszaszorítására nem fejlődött ki semmi akció. A mi idő az egyház ellenségeivel való szóharcból fenmaradt: azt felemésztette a primási szék betöltése körül felmerült szenvedélyes vita. Az egész évnek egyedüli kimagasló pontja Simor és Haynald székének betöltése ... A katholikus közélet állása zűrzavaros, kuszált, mód nélkül rendezetlen. « * A Sárospataki Lapok a zsinatról nem valami hizelgően nyilatkozik mult évre való visszapillantásában. A szerkesztő, Badácsy Gy., a zsinati előkészületeket és tárgyalásokat következőleg jellemzi. »Igen jellemző az a tartózkodás, az a sajátos conservativizmus, a melyet a felettes hatóságok az alantasabbakkal szemben az állam és más felekezetekhez való viszonyainkat érintő indítványok s javaslatok iránt olyan érdekes fokozatban tudnak produkálni. Az egyházmegyék tüzére készen van a jeges borogatás a kerületeken (a mint ezt főleg Tiszántúl igazolja). a kerület mérsékelt hevére ott van a hideg viz a