Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-14 / 32. szám

Beleg 1700 frt, Hosszúfalu 206 frt, Visonta 150 frt, R.-Újlak 450 frt, Komlósd 1573 frt, Gige 1.800 frt, Bőhönye 550 frt, Alsók 3600 frt, Szob 600 írt, Jákő 286 frt. összesen: 20,160 frt. A református egyházból kitért 17, más egyház tagjai közül áttért az ev. ref. egyházba hét egyén. Ez utóbbiak az unitárius egyházból jöttek vissza a nem régen elhagyott ősi vallás karjaiba. M.-Ládon is jelentkeztek többen az unitárius egyház elhagyása után a református egyházba visszatérésre; azonban akadályozva vannak azáltal, hogy az unitárius lelkész személyes jelentkezést kiván az illetőktől, mely jelentkezés annyi költséget igényel, hogy azt előállítani nem képesek. Budapesten március hónapban egyházmegyei gondnok úrral együtt megkerestem az unitárius lelkész urat s kértük, hogy ne kívánjon a visszatérni kívánóktól személyes jelentkezést, fogadja el az írásban történendő jelentkezéseket. Legközelebbi levelemben ismét kértem e tárgyban lelkész urat, válasza azonban nem hangzik kedvezően, okul adván azt, hogy M.-Ládról történt lapi tudósítás szerinti tőkecsinálás kizárja az engedmény adását. Emlékezet lapjára jegyzés végett tudomására juttatom az egyházmegyének, hogy találkoztak kegyes szivü adakozók, kik neveiket tettekkel jegyezték be az egyházat építők névjegyzékébe. A patai ev. ref. egyháztagok 112 frt 55 krt adtak önkéntes adományul a templomjárdának cementlapokkai való födésére; M.-Atádon Göndör József 100 frtot adott az egyháznak Isten dicsőségére való adakozás címén; Váradi Mózesné dombói lakos végrendeletileg 115 forintot hagyományozott a dombói ev. ref. egyháznak; a jótéteményben soha nem lankadó nemes szivü urnő, özvegy gr. Somsich lmréné a jákói leányegyháznak 75 forintot ajándékozott. A lelkészek és tanítók közt nincs oly egyetértés, melyet közös munkájuk megkövetel, vannak a lelkészek között, kik hivatali rangfokozatukat sokkal nagyobbnak tartják, mint amilyen valósággal és ebből fölyólag felső ségüket nem kellő mértékben gyakorolják a tanítók fölött. Ez állapot a viszony hidegülését szüli, a hidegség pedig nem alkalmas a közügyek csiráinak fejlesztésére. Vannak a tanítók között, kik az egyenlőség alapjára helyezkedve tagadják a felsőségi, sőt az iskolát illetőleg a felügyeleti jogát is a lelkésznek, mely állapot egyrészről zsarnoki törekvéseket idéz elő, másrészről ellenállási dacot fejleszt, mely helyzet nem alkalmas sem a közügyeknek egyöntetű kezelésére, sem az egyháztagok közt múlhatatlanul szükséges tisztelet ápolására, a közügyek iránti érzék fejlesztésére. Nincs ugyan oly egyháza a b.-somogyi egyházmegyének, hol nyilt harcba tört volna ki botrányt okozólag az egyenetlenkedés, de igen sok helyen e társadalmi betegség hamu alatt lappangó szikra, mely az egyház épületét lángba borítással fenyegeti, mely eset bekövetkeztével megtörténhetik, hogy mind a lelkész, mind a tanító égés sajgó sebeivel menekülhetnek a lángok közül. A lelkészi testület tagjai között is nagy hiánya van a krisztusi, sőt még a közönséges emberszeretetnek is. A lelkészkörök volnának hivatva némileg e bajok orvoslására, azonban olymérvü a bizalmatlanság, szeretetlenség, hogy a mult évben alakulni készülő köröket ólomsulyával agyonnyomta a részvétlenség. Hirdettetik, kiáltozással hirdettetik, hogy békesség, de azért nincs békesség. Szeretnék evangelista lenni, hogy örömöt hirdethetnék, hogy a lelkészi testület megértette az írás szavait: »Orvos, gyógyítsd meg magadat*, szeretnék örömhirdetője lenni, hogy a lelkészek között szokásos atyafi megszólítás nem a távol állásnak, de a közelségnek kifejezése, a testvér szó helyett alkalmaztatik; de fájdalom, tényekkel könynyen megcáfolható beszéd hirdetésére nem vállalkozhatom. Az élet mezején a létért való küzdelemben alig lehet megismerni a világosság fiait a világ fiaitól gondolkozás módjukra, tetteikre és a célérés végett használt fegyverekre nézve. A lelkészek között szinte mindennapi dologgá kezd fejlődni Kain és Ábel esete s Noé gyermekeinek csúfolódása, a törvények iránti tiszteletlenség, a törvényes felsőbbség iránti gúnyolódás, és így a rossz példaadás számtalan jeleivel találkozunk. Ha a só megizetlenül, az étel mivel sózatik meg?« *) Hauer Imre, a szt.-imrei földmíves iskola derék igazgatójának amaz ajánlata, mely szerint a földművelésügyi miniszter hozzájárulásával ez év őszén tanerőket küld Somogymegye községeibe, akik teljesen ingyen szabad előadásokat tartván, a népet az okszerű gazdálkodásra tanítsák, örvendetes tudomásul vétetett. A lelkészek és tanítók hivatalba igtatására nézve határoztatott, hogy a beigtatást, ha lehet, mindenütt maga az esperes végezze, amennyiben c nem teljesítheti, tanácsbiró által végeztesse. Tisza Kálmánt 25 éves egyházkerületi gondnoki jubileuma alkamával a b.-somogyi egyházmegye külön küldöttség által üdvözli. Lelkészjelölő bizottsági tagokul megválasztattak : Csorba Ede, Verbay István, Németh Zsigmond rendes; Peti LŐrincz, Matolcsi József, Kovács Seb. Gyula póttagokul. Egyházkerületi képviselők lettek: Peti Lőrincz, Barakonyi Kristóf, Verbay István egyházi; Csorba Ede. Matolcsi József, Matolcsi Sándor világi részről. A csurgói főiskola pénztárnokává Szabó János szennai lelkész választatott meg. Kovács Seb. Gyula világi tanácsbiróul, Pogány József főispáni titkár s Nagy Lajos lábodi lelkész egyházmegyei aljegyzőkül elválasztatván, az esküt letették. *) íme, alig hívja fel néhány nem hivatalos megfigyelő a protestáns világ figyelmét a lelkészi kar külső és belső életében mutatkozó rendellenes bajokra, csaknem egyidejűleg megerősítést nyernek ama buzgók panaszai hivatalos oldalról is. Itt többé nem ifjú rajongó, hanem érett s éles látású férfi tesz bizonyságot a bajokról, és pedig hivatalosan. Azok, kik Nagy István és Czinke cikkei által felháborítva, tiltakozó cáfolatokat küldöttek be hozzánk, ezek után igazolva láthatják azon eljárásunkat, hogy cikkeiket nem közöljük, annyival inkább, mert bizony mondjuk, különben sem cáfolnak meg semmit. Szerk.