Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-21 / 3. szám

A harmadik rész (Die Lehre des Heils) az elemi népiskola V. és VI. osztályának szól s röviden ismerteti a vallás mibenlétét és fajait, az isteni kijelentést, az ö- és új-testamentomot; előadja az Istenről, az emberről, Jézusról, az egyházról s kegyelmi eszközeiről, a halhatatlanságról szóló keresztyén tanokat — még pedig erkölcstani oktatással egyesítve. Az egyes tételekhez szentírási idézetek, énekversek, itt-ott közmondások és bibliai történetekre utalások vannak csatolva. Ezekre következik a ker. egyház rövid története életképekben; mindegyik végén énekvers van. Végül Luther M. »Kis Katekizmusa« képezi a III. füzet függelékét. E rész 99 oldalra terjed. Gondos, fáradságos munka gyümölcse ez elemi vallástan. A számosan létező vallástanok nem szavazhatják le értékét beosztás tekintetében sem. De nagyjában tekintve a beosztást, engedjen meg szerző némi kifogást. Talán fölösleges a gyermek környezetéből merített elbeszéléseket hosszú két évre nyújtani ugy, amint azt az első füzet teszi, fölösleges egyrészt azért, mert kellő móddal közölt, bibliai történetek már teljesen megfelelnek a 11 osztálybeli tanuló érdekének s képzelmének. azaz a 11. osztály vallástani anyagául bizvást szolgálhatnak; másrészt mert a bibliai történeteken kivül egyéb elbeszéléseket már olvasókönyvében is talál a II. osztálybeli tanuló s ennélfogva nem szükségképen keverendők ezek a vallástani könyvben foglalt bibliai történetek közé, Ezeken kivül figyelembe veendő az is, hogy a II. osztály tanulója már bővebb elbeszéléseket. lát szívesen, s előszeretetben részesíti az összefüggőket, minők pl. a bibliai történetek is. És végre felednünk nem szabad azt sem. hogy az elemi népiskola nem mindegyik tanuló számára hat évfolyamú; s ezért meg történhetnék az, hogy e füzetek beosztása nyomán haladva az időből kifogyna a vallásoktatás és értékes részleteket, pl. hit- s erkölcstaniakat mellőzni volna kénytelen. Ugy gondoljuk tehát, hogy e három f'üzetke tananyaga kellő válogatás mellett üdvösebb szolgálatot tenne, ha a) az általános erkölcsi elbeszélések az elemi 1. osztályt foglalnák el, b) a bibliai történetek hit- s erkölcstani tanulságok kiséretében a II. és III. osztályba esnék, c) a hit- s erkölcstan pedig a IV. osztályba szoríttatnék oly iskolában, mely csak négy osztályú Ez esetben a csekély hiányt vagy a felsőbb iskola vagy a konfirmációi oktatás pótolná. Teljes hat osztályú iskolában a IV., V., VI. osztály hit- s erkölcstannal és egyháztörténettel és bibliaolvasással volna elfoglalva. Eltekintve e felosztási vélemény különbségtől, Wéber S. elemi vallástanának anyaga találóan van gyűjtve és csoportosítva. Aprólékos részletek kerülésével oly anyagot ád. mely az elemi iskolai tanulók érzelmére s vallástudatára szemléltetve nemesítőleg hat, és vallásismeretöket túlterhelő tanulás, magas tételek feszegetése nélkül táplálni képes. Valóban paedagogiai tapintat a szerző részéről az, hogy először tejjel s csak később táplálja kenyérrel és hússal a gyermeket. Az első füzetben foglalt elbeszélések tanítás színezete nélkül vonzólag, mulattatva nemesítik a gyermek képzelmét s erkölcsi érzelmét, ki midőn az elbeszélésben másokat szemlél és mások cselekvéseit megfigyeli s bírálgatja, akkor egyszersmind magamagának irányt s törvényeket szab és magamagának birájává válik. Ez első elbeszélések nagyobb része annál megnyerőbb, a mennyiben nem idegen földrajzi, természeti s társadalmi viszonyokat erőszakolnak 1 ci ci kis tanuló képzel mére és felfogására, hanem legközelebbi ismert környezetében tüntetik fél vonzólag a jót és szépet, elidegenítőleg a rút s rossz magaviseletet. Tartalom s vonzó erő tekintetében jobbak közé a következő elbeszélések sorozhatok: Hl. Gusztáv király, légv ívatos. a haldokló öreg s fiai. a börtön, a szegény madárka, Mózes. Erasmus apa, Dávid és Góliáth, Károly és Mari, Kleanthes, két szolgáló, a főerdész és a szénégető fia, a könyörületes samaritánus, Pestalozzi, a hazug pásztor, Tzsák és a filiszteusok, József és Fáraó. Az elbeszélések másik része ellen az a kifogás hozható fel, hogy bágyadtak, nem eléggé megkapok s élénkek; ilyen pl.: a gyermek az ollóval, názáreti Jézus, Jézus mint gyermekbarát, takarékosan élj, Bernhard és Mina, a megnyírt juhocska. Az »Absalon« című elbeszélés elmaradhat az elemi I. osztályból, úgyszintén Káin és Ábel, valamint: Dávid és Jonathan. — mert meglepő bűn közlésével rendítik meg a kis tanuló lelkét. Ne quid nimis. Az elbeszélések végén levő sz. írási idézetek s énekversek már a tekintetben is mellőzhetők, mert I. elemi osztályban a szentírási idézet és énekvers anatíhronizmus; a kis tanuló fel sem foghatja azok jelentőségét s értékét. Ha pedig ez idézetek s énekverseknek akár elvont tartalmát, akár magasan röpködő szövegét veszszük fontolóra: túlnyomó részök szükségkép mellőzendőnek bizonyul be az I. és II. elemi osztályban. Jobb lett volna azok helyett itt-ott naiv rövid versecskébe foglalni az elbeszélés magvát. A második füzet (Ill ik és IV-ik osztálynak szánt) 20 ó-testamentomi és 23 új-testamentomi történetet foglal magában. Az előbbiek közt a tízparancsolat, az utóbbiak közt pedig négy példázat is van elmondva. Nézetünk szerint helyes, hogy a könnyebb s népszerűbb ó-testamentomi történetek a nehezebb űj-testamentomiakat megelőzik. E megelőzéssel Jézus életviszonyai s némely tanai megvilágítást is nyernek. Számuk tekintetében e történetek elégteleneknek tűnhetnek fel az előtt, ki egy folytában talán vagy 40 ó-testamentomit és vagy 40 új-testamentomit kivánna adni az elemi tanulóknak egy-két iskolai év alatt. Azonban tanügyünkben elég bizonyság akad arra, hogy nem a sok boldogít; kiválóan a vallásoktatásnak ügyelnie kell az elvre: non multa sed multum. A vallásoktatás soha se legyen tömő s ne járjon érzékeny küzködéssel, a minővel manap sokan a vallásosságot reparálhatni vélik. Eltekintve e történeteknek itt-ott nehézkes szövegezésétől, szerző a csekély számú történetben is eléggé tápláló s Ízletes eledelt, vonzó s nemesítő oktatást ad a zsenge tanulóknak. De épen azért, mivel e történetek köre szűk. kívánatos, hogy a felsőbb osztályokban azok bővítő ismétléssel, esetleg biblia-olvasással kiegészíttessenék, — amire fentebb a beosztásra vonatkozó észrevételünkben utaltunk, Az egyes történetek kettős címe ellen kifogást tenni fölösleges ; egyike a tényt nevezi meg, másika a tényben benfoglalt igazságot fejezi ki. Azonban ez igazság itt-ott nem eléggé találónak látszik. Pl. »Abraham, oder: Gott ist ein einiger und unser aller Vater« helyett a történetnek jobban felelne meg ez: Abraham, oder: Gott will treue Diener habén. József bátyjainak első utja Egyptomba. vagyis: »Die Bosheit wird früher oder spaeter bestraft« : e helyett talán jobb volna: Das böse Gewissen macht furchtsam. József megismerteti magát, vagyis: »Die Vergebung ist die beste Bache«; e helyett a gyermeknek megfelelőbb volna ez: »Der Edle rácht sich nicht*. A három keleti bölcs mellett a kis tanuló üresnek találhatja ezt: »Die Herzlichkeit des Herrn geht auf«; jobb volna pl. ez: »Suchet den rechten Weg«. Szerző a bibliai történetek mindegyikéhez végül szentírási idézeteket és egy-két énekverset csatol. Ha ezek a gyermekek szelleméhez mérten válogattatnak meg akár tartalom akár nyelvezet tekintetében, akkor kevésbé kifogásolhatók itt, mint az első füzetben. Mert hiszen magok a bibliai törtenetek is a szentírásból merítvék. Ámde a bibliai történetek elején nem ártana a bibliát bemutatni, mint oly könyvet, melyben sok szép történet van, s mely-G