Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-30 / 30. szám

ok vetetlen tudomására kellene hoznunk a magyar társadalomnak. Hogy van e tekintetben a különben is erősebb kath. egyház? Ime annak, nem isteni céljai előmozdítására, mert hiszen nem ez a fő azon »egyház« előtt, hanem földi érdekeinek védelmére, hatalmi törekvéseinek ápolására a kizárólag e célnak szentelt »Magyar Állam«-on kivül kevés kivétellel az egész hazai sajtó készen áll, annyi szolgaiassággal, hogy előtte egy-egy kath. főpapnak egy kézmozdulása, egy szemhunyorítása világtörténelmi értékkel bír; egy beszéde ez vagy ama gyűlésen, korszakalkotó; szemeiben egy róm. kath. püspök, ha csak nem nyilt hazaáruló, már nagy hazafi; a kath. papságnak a rengeteg javakért teljesített olyan-amilyen szolgálata nagy hazafiérdem, ami pedig más halandónál vagy a prot. papságnál nyomorban végezve is kötelesség, melyet mint ilyet senki meg nem lát, világgá nem kürtöl; mely politikai sajtó nagy készséggel hajlik meg ennek az egyháznak »kiváló érdemei és minden kétségen felül álló jeles hazafisága« előtt még akkor is, midőn az az egyház e hazában élve, ennek dús javait használva idegen hatalmasság rendeleteinek hódol, a lelkiismereti szabadság hamis jelszava mellett a haza törvényeit lábbal tapodj a, a felekezeti gyűlölség magvainak hintegetése, a haza törvényei ellen izgatással a közhaza nyugalmát háborítja, békés fejlődését gátolja; holott más egyházról ennyi után legalább is kérdésessé válnék »a tiszta hazafiasság«. De az eredmény megvan. Az »egyház« áll a hódolattal elismertetésnek, tekintélynek kívánatos magas fokán. Vájjon igy a prot. egyház? Vájjon ki beszél. ki ir ő róla ott és azoknak, ahol és akiknek volna szükségök arra, hogy megismerjék ennek hazafias szolgálatait a múltban, jelenben; jogait a múltból a jelenre és a jövőre; megismerjék világokat kormányzó, népek alkotmányát megteremtő, átalakító jellemét, alkotmányában rejlő erejét, mely előbb-utóbb át fogja hatni, alakítani minden nép és nemzet alkotmányát, ha igaz az, hogy az ember szabadságra van teremtve?! Bizony nálunk ma még nagyon szűk körben irnak, olvasnak és beszélnek erről! A magyar ember természete kiválóan hajlik a politizálásra. Ezt ismerte fel és ezzel számolt le az, aki a kath. érdekek szolgálatára egy politikai napilapot teremtett és a mellett bevonta abba a szolgálatba az egész politikai sajtót kisebb-nagyobb mérvben. Magas színvonalon, pártokon kivül és felül álló politikai napilapot tehát a mi érdekeinknek is, hogy a nagy közönség megismerje ezeket is, melyek magasztosabbak amazoknál. Ezzel a lappal bejutva a műveltek házaiba, mikor ezzel az utat a szivekhez, elmékhez megtörték, megegyengették; mikor legalább saját híveink egy ilyen lapból észrevétlenül megismerték a prot. egyházat: akkor majd lehet szólni előttök ennek az egyháznak legujabbi áldásos tevékenységéről, mit az égnek e földre hozása végett teljesít; akkor vallásos és egyházi tevékenységre rá lehet bírni magát is apránként, hogy legyen abban, ami az egyháznak szent hivatása, a papnak odaadó, buzgó és hivő munkatársa. Nem kevésbé szüksége volna a szorosan vett népnek is valami életrevaló, ha nem is napi, de legalább heti prot. szellemű politikai lapocskára. Ez is szeret már olvasni, politizál is a malom alatt, vagy a háza előtti padokon vasárnap délutánonként. Lelkésztársaim tudják, mily silány, hitvány, inkább erkölcsrontó, mint építő dolgok azok, melyekből bölcseségük a táplálékot meríti. Adjunk ezek helyett valami mást nekik; néplapot, politikával, prot. szellemmel, józan erkölcsiséggel, annak mintájára, mit a katholikusok pár éve megindítottak, mely ma már 35,000 példányban van elterjedve, (szórva bőven a kath. konkolyt); olcsót, hogy mindenki hozzáférhessen, jó formában, hogy tetszetős legyen a szemnek is. És aztán igyekezzünk azt be is vinni népünk közé; eddigelé minden irodalmi vállalatunk, mely a nép számára indult meg, azon szenvedett hajótörést, hogy azok, kik hivatva lettek volna elterjeszteni annak termékeit a nép között, papok és tanítók, hideg közönynyel, bámulatos cynizmussal tagadták meg közreműködésüket. Pedig akik megpróbálták, pl. a Téli Újság olvastatását. nagy lelki örömmel tesznek bizonyságot arról a mohóságról, melylyel népünk azt olvasta s tárgyalta. Ugyanilyen tapasztalatokat szerezhetni a népkönyvtárak körül. Ezek a tapasztalatok elég számosak már arra nézve, hogy útmutatóul szolgáljanak ezután való működésünkben. Örömmel látnánk, ha a Prot. írod. Társaság végre valahára előlépne vallásos népies irataival. És mi nem elégednénk meg azzal, hogy »jó könyveket« adjunk népünk kezébe ez úton; azt szeretnénk, ha a Prot. írod. Társaság nem riadna vissza az apologetikus és polemikus irodalomtól, s mint a Szent-István-társulat kath. szempontból, úgy ez prot. szempontból kiváló gondot fordítana arra, hogy az egyház igazait védje, ellenségeit támadja, a sötétséget oszlassa s igaz evangéliomi világosság fényét és melegét vesse egyfelől a közöny befagyott vizére, másfelől az elfogultság elvakult szemeibe. Nagyon nagy szüksége volna népünknek úgy arra, hogy prot. hitét mind a történet, mind a józan ész és evangéliom által igazolva lássa, mint arra, hogy az övével ellenkezőnek tévelygő s hamis voltáról meggyőzessék. Erős prot. tudatot e nélkül nem képzelhetünk. Ismételjük, a Prot. írod. Társaságtól várjuk ez