Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-06-23 / 29. szám
templom ajtaján ki és be, születik és meghal, s ez életből az örökkévalóságba költözik által. Védelmezd meg e népet mindennemű veszedelmektől, csapásoktól, de főként ama gonosztól, a bűntől szabadítsd meg. Vezéreld őket az élet utján szent fiadnak örökkétartó igéje által a hit amaz alapján, melyen kivül más fundamentomot nem vethet senki. Erősítsd a jóban és szeretetben, erősítsd a reménységben. Mindnyájunkat Atyánk, kik most e te tiszteletedre rendelt hajlékban a te házadban megjelentünk, oltalmazz meg testi és lelki szerencsétlenségektől, hogy legyünk a te kegyelmednek választottai, legyünk megáldottak földi küzdelmeinkben, majd egykoron halálunk óráján, hogy elnyerhessük a nekünk megígért üdvösséget az örökkévaló hajlékban szent fiad, a Jézus Krisztus által. Amen. Miatyánk! stb. És most légy megáldva Istennek emelt szent hajlék, attól, a kinek dicséretére szenteltünk tégedet. Áldd meg és oltalmazd meg oh Isten e házat, és lakozzál benne; hallgasd meg, mikor itt buzgó imádságok emelkednek hozzád, hallgasd meg, mikor a szivek és ajkak fohászai esengenek feléd. Lásd meg a szenvedőknek könnyét, halld meg a szomorkodóknak zokogását. Adj foganatot a te igédben a vigasztalásra, erősítésre a hitben. A te irgalmasságod védelmezze e népet, a te erőd erősítse. Mindnyájan legyetek megáldva testben és lélekben, legyetek megáldva házaitokban és házaitokon kívül, legyetek megáldva minden ti jó munkáitokban, pihenéstek és ünnepszenteléstek idején; legyetek megáldva, megigazítva és megszenteltetve az életben, a halálban, az időben és az örökkévalóságban. Amen. Ezután a budapesti theol. énekkar zengte el az »Isten, ki fent uralkodol* kezdetű éneket, melynek végeztével Baksay Sándor esperes urvacsorai beszédet tartott, s kiosztá az úri szent vacsorát Dömötör Bertalan tassi lelkészszel 22 férfi és 99 nő urvacsorázó között, kiket végül követett főtiszteletü püspök ur vezetése mellett 12 lelkész. Az Úrvacsora végeztével ismét a budapesti theologusok kara zendült meg elénekelve a »Dicsőít téged, nagy égi teremtő* kezdetű éneket, melynek elhangzása után Gerenday Endre áporkai lelkész keresztelt egy kisdedet, majd utána Vass Kálmán laczházi lelkész esketett egy ifjú házaspárt, melynek végeztével a gyülekezet a 178-ik ének zengedezése alatt a templomból kivonult. Istentisztelet után a paplakon gyűlt össze a közeltávolból összesereglett értelmiség, kik között a szomszédos Csép róm. kath. és görögkeleti egyház testvéri indulatu lelkészei mutattatták be magukat főtiszteletü püspök urnák és kíséretének. Itt volt alkalmunk hallani azon ritka örvendetes hirt, hogy Csépen a lelkészek híveiknek tudomására adták, hogy a reggeli istentiszteletet azért tartják meg már 8 órakor, mivel a szomszédos Majosházán templomszentelés lesz, s buzdították híveiket az ottani megjelenésre. S e nemes lélekre és jó szivre valló felhívásnak lett is eredménye, mert a csépi szerb és német ajkú atyánkfiai mintegy 300-an vettek részt Majosháza örökké emlékezetes örömünnepén. Délután x I2 2 órakor a községhaza tanácstermében, gyűlt össze a vendégsereg, hogy a testnek is megadva a magáét, tovább induljon Majosházáról a távolabb eső Szigetszentmiklós felé. KÜLFÖLD. Németországi egyházi szemle. A poroszországi szigorúan orthodox lutheránus felekezeti párt egyik legbefolyásosabb vezérét vesztette Kleist-Retzownak, a főegyházi tanács egyik legbuzgóbb elnökének elhunytával. Szeretetreméltó egyéniségével s erősen markírozott felekezeti felfogásával azok közé tartozott, kik Hammerstein és Stöckerrel szövetkezve, az evang. prot. egyház nagyobb szabadságát, az államtól való teljes függetlenségét s az akad. tanszabadság megszorítását, illetve az egyház nagyobb beavatkozási jogát vitatták ismeretes javaslataikkal a parlamentben, s kik a legújabb porosz népiskolai törvényjavaslatnak értelmi szerzőihez is számíthatók. Őszinte vallásos kegyessége mellett is parlamentárius volt minden izében, aki az egyházi és politikai szempontok összezavarása alapján egy lehetetlen reakcionárius eszményképnek megvalósítására törekedett. Mondják, hogy a Zedlitz-féle népiskolai törvényjavaslat elbukása igen megkeserítette életének végső napjait. A porosz népiskolai törvényjavaslatnak elbukása, mint lidércfénynek eltűnése, úgy látszik, tartósabb benyomást hágv hátra a németországi egyházi pártviszonyokban. Azok, kik a centrum pártpolitikájával szövetkezve akarták e reakcionárius törvényjavaslatot törvényerőre emelni, gyanúsítják most már az Ev. szövetséget a javaslattal szemben kezdettől elfoglalt határozott állása miatt, hangsúlyozva azt, hogy egy ilyen egyoldalúan liberális pártállás a német prot. népszellem legvitálisabb érdekeinek megrontására vezet. Ezzel szemben a szövetség emberei igen helyesen keresik a Zedlitz-féle törvényjavaslat indokát abban, hogy a centrummal való szövetségében egyoldalú pártpolitikai céloknak szolgálatában áll, s kevésbé egy maradandó érvényű népiskolai törvényjavaslatnak megalkotására törekedett. Az ó-katholikusokkal szemben régóta ismeretes a németországi államkormányok magatartása. Bajorország csaknem martyriumot szerez ez életrevaló evangéliomi keresztyén jellegű reformmozgalomnak, mintha csak Ausztriáról volna szó, ahol legújabban az általános jogi és lelkiismereti szabadságon valóságos gyilkosságot követett el a kultuszminiszter azáltal, hogy az Iserhegység ó-katholikus gyülekezeteinek segédlelkészét, Abseugert, brutális módon kiutasította. Mit mondanak majd amott a magyarországi »általános vallásszabadság* mozgalmához! Annál örvendetesebb módon halad az ó-katholicizmus ügye Svájcban és Olaszországban. Ujabban a lucerni templom íölszentelése alkalmával jeles evangéliomi szellemű beszédet mondott Herzog püspök, s a berni ó-katholikus theol. fakultás jeles erőt nyert Lauchert tanárnak habilitálásával. Olaszországban is halad gróf Campello buzgósága folytán az ó-katholikus evangelizáció ügye, mely nagy jelentőségűvé válhatik az olasz katholicizmusnak evangéliomi szellemben való reformálása tekintetében. Ügy , ' 58*
