Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-16 / 28. szám

találok, hallgassak-e? Vájjon az ó-kor Jerémiását nem arra ktildé-e az Ur: irtson, hogy építhessen Isten országában. Vájjon Pál apostol, ki világrészeket utazott be, Jeruzsálemtől Rómáig, nem azon töprenkedik-e: veszszővel, vagy szeretettel menjek-e tihozzátok, mert jól tudom, ti bennetek is van fogyatkozás, holott én szültelek titeket a Jézus Krisztus által. Jézus is font ostort, sőt volt idő, midőn átkot is szólt: Jaj nektek Korazin! Bethsaida! mondom nektek, könnyebben lészen dolga Sidonnak az Ítélet napján, hogy nem néktek. De nem megyek túl a határon; mert vallom, hogy öreg pátriárcháitok ajakán Dávid szava hangzik: egy dolgot kértem az úrtól, most is azont kérem, hogy lakhassam az ő házában. Azonban ez csak külső jele a vallásosságnak ; kell, hogy ezzel össze ne férjen templomotok fogyatkozása, ha a falak romladoznak, nem szabad késni annak helyrehozásával; ha valamely kedvesünk ruhája szakad, sietünk a bajt, a szégyent eltakarni; Jákob is fiának, akit szeretett, szép ruhát csináltatott: mi is vegyük észre a legkisebb csorbát, annyival inkább, ha az a hajlék nem egy családé, nem egy apáé. Vagy ha elhittük, hogy az iskola az egyház veteményes kertje, gyermekeink temploma, vájjon megengedhető-e, hogy százados régiségében, egészségtelen levegőjével rongálja a fiakat ? s nem értenők-e meg, hogy a tancélok és közegészség érdekében mik szükségesek ? De nézzünk mélyebbre is. A családi tűzhely, a régi erkölcsi tisztaság szeplőtlenül állanak-e még ? Mert régen a család szent, a munkás józan vala, a nők nem igyekeztek bibor-bársonyba öltözni. Hát ma nem ezeket látjuk talán ? A mai nők hajók fodorgatásában gyönyörködnek, a férfiak is inkább keresik a bornak és mulatozásnak házait. Nagy baj, kár és romlás ér e nyomon bennünket, így vész el kedvünk az adakozástól, így hidegülünk el a közügytől . .. nem telik először a szükségesre, azután szenved a templom, az iskola és a régi magyar református nép önkéntes buzgósága, a mi egyházunk ez olajos korsója, amely kifogyhatatlan volt, megrepedett, vagy összetörött már, s nem gyűjti az olajt, nem csöpög belőle többé ? Fájdalom! hogy hallottam oly hangot is, hogy a magyarországi reform, közalap, mely annyi százat mentett már meg, annyi szigetet az ellenséges nemzetiségek tenge rében, annyi gyöngét megerősített, hogy a közalap, mely ha 50 évvel előbb született volna meg, ma kétannyi reform, magyart számlálnánk, most egyszerre szüntettessék meg!... Azt hallom, hogy azért a 20, az 50 krért ti azt nehezelitek. E hangot itt nem vártam, e panaszt itt — a kunok földjén — nem értem! A családi tűzhely, a régi tiszta erkölcs romlását a feltünedező, a sokasodó vadházasságok bizonyítják! A régi jó időkben, ha akadt ilyen, a presbyterium maga elé idézte, hogy Pál apostol szerint megintse négy szem közt, ha ez nem használ, 3—4 atyafi előtt, ha semmise használ: zárd ki a gyülekezetből s ne légyen véle közöd, s a polgári hatóság segélyével visszatérítették a jó útra! Ma más a törvény! A fegyverünk erkölcsi fegyver. Ti jók, ti tiszták, zárjátok ki kebeletekből, a becsületesek társaságából; jaj annak, ki által lesznek a botránkozások! Atyák, dorgáljátok fiaitokat! Anyák, intsétek leányaitokat! Tanítók, lelkipásztor! feddjétek híveiteket, hogy ez a hajlék legyen mindenek előtt igazán tiszteletes szent hely, hogy iskolátok legyen fiaitok temploma, hogy mindenek ékesen és jó renddel folyjanak e gyülekezetben. Imádkozzunk. Templom után a város képviselő testülete, majd az ipartestület, főjegyző lelkes és helyesen jellemző üdvözletével, továbbá az olvasókör a főbíró vezetése mellett, majd az izraelita hitközség, végül a ref. tantestület tettek tisztességet az áldott vendégnek. Iskolái Laczházának részben örvendetes tapasztalatokat, nagyobb részben kellemetlen meglepetéseket szolgáltattak, ami felett püspök ur ugy a helyszínén, valamint az egyháztanács előtt kifejezte sajnálkozását, s jövőre követendő elveket jelölt meg. Adná Isten, hogy ugy az ünnepi lélek, mint az ünnepelt személy, ugy az adott igéret, mint a támadott reménység feledve ne lenne, növekedést venne, s gyümölcsöt teremne. Két napi lelkesedés, épülés után bocsájtá útára a kedves vendéget, tüntető raj módjára, Laczháza népe. A közel eső határon Aporka, e kis gyülekezet szine java, dísze virága fogadta püspök urat. Zsoltáros jegyző jóleső köszöntéssel lepett meg bennünket. Gondoltuk, ahol a nótárius is így van nevelve: azon helyen szépen virágoz -hatnak a gyülekezeti plánták. S nem csalódtunk. Benn a templomtéren buzgó fiatal lelkész ad hangot a szivek boldogságának. Ajánlja házát, szivöket a kedves vendég fogadásához. Csinosan épült új papháza, épülőben levő csinos temploma jó reménységgel ruházta fel püspök urat e kis gyülekezet iránt. Rövid idő múlva a templom fogadott be mindeneket. Első szava püspök urnák az örömé, a kellemes fogadtatás felett, az örömé a 30 év óta történhető viszontlátás miatt. Azóta csak az ország útjáról láthattam ismerős házaitokat. Sokszor gondoltam rátok, hogy itt egy javításra váró templom, rossz karban álló iskola, s alig elegendő papilakás a ti terhetek. Gondoltam rátok, vájjon az idő foga azóta mit rontott még hajlékaitokon ? Gondoltam rátok, mennyit avúlt ez a hajdani nemes, ma is büszke község ? És most alig ismerek rátok. A templom javítva, iskolátok a törvénynek megfelelő, alkalmas, s a régi rozzant papi lakás a tisztes méltósághoz illő díszben fogad engemet melegen. Önként jön ajkamra: ime a régiek elmultak s mindenek megújultak. Azonban igy áll-e a belső világ is ? Vájjon a díszbe öltözött külső bizonyítja-e a belső ember erejét, épségét? Itt aztán a vadházasság és az ide is beférkőzött család elleni vétek miatt tartott dorgáló beszédet. A nevelésügyre térve igy folytatá: iskolátok kivül nem kifogásolható, hát belsőjében a szívbeli, az értelmi fejlődésre, a bibliára, az éneklésre, a haza nyelvére fordítotok-e annyi gondot, mint falaira? És utcáitokon szoktatják-e a szülők kicsinyeiket, a felnőttek egymást az elöljárók iránti tiszteletre, félik-e az Ur nevét? Mert ha káromlás ül az ajkakon, ha patvarkodás vagyon egymás között, ha a gyermek nem áll föl a vén előtt, ha boszut forral egy a más ellen: elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való! Mivel te nép elfelejtkezel az én törvényemről, én is elfelejtkezem a te fiaidról! De atyámfiai! ti ne akarjatok Istennek haragjára méltók lenni, lássátok be, hogy nem jó az út, melyen jártok, mely áldás a jó gyermek Isten és ember előtt való kedvessége, olyan az ily gyermek, mint a nyílvessző a tegezben, mert segítségére lesznek az öregnek. És te kegyelem istene, irgalom atyja, könyörülj rajtunk, légy hosszútűrő, hallgasd meg a könyörgést, s a te erőd hulljon harmatul a sebzett keblekre; imádkozzunk. Templom után következett az iskola, melyben püspök ur nagy türelemmel vizsgált, s kereste a jót — de hiába. Öreg a tanító, ám mi láttunk öregebbet is; nem is sok a tanítvány, tudunk sokkal nagyobb számot is s. jobb eredménynyel, több lelki haszonnal. Hát bizony ez a tapasztalat lett a legleverőbb. Szinte jó, hogy csak egy az iskola, hogy csak egy helyen szomorodtunk el e kévé-