Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-16 / 28. szám

7. Amit még a pogányok is szentnek vallottak; amit még az evangéliom előtti törvények is egyező akarattal rendeltek Mózessel, hogy »tisztelj ed atyádat és anyádat« s »a vén ember előtt fölkelj és annak orcáját megbecsüljed«: csak kivétel kezd lenni. Régen, a megaggott családfő, a házi istenekkel egyenlő liszteltetésben részesült, ma azért imádkozik, hogy késő vénséget ne érjen és gyermekeire ne szoruljon. Régen három szép fia volt az édes apának (néha talán hat is) s mikor valamennyi feleséget vőn, maradtak tovább is az öreg apával egy són, egy kenyéren, egy nádfödél alatt. Most egy fia ha van, az is külön megyen, mihelyt megházasodik; apjának engedi tovább hurcolni az igát a megroskadt vállakon, ő csupán magának gyűjt, mert hát »csak van esze, hogy másnak keressen«. 8. S az a sivár egoismus, mely a családi szentélyt sem kiméli immár, még féktelenebbül üzi lelketlenkedését a társadalomban. Az önzés, a magánakvalóság, az érdekhajhászat sohasem virágzott jobban, mint most. Semmit ingyen, semmit szívességből. Ma ez a jelszó járja a legkisebb faluban is. A nép nem segít egymáson, mint valaha; nem fedi be az özvegy házát, nem vágja le az árva búzáját, nem hordja be a gyalogos ember terméskéjét szívességből, (mint tette még az én gyermekkoromban is), hanem fizetést vár minden kézmozdításért, a legnyomorultabb felebarátjától is. Ez az önző, ez a kalmár szellem a legnagyobb társadalmi nyavalyánk. Ez ellenkezik legjobban az evangéliommal. Ennek átkát érzi legsúlyosabban az ember. Ez teszi szükségessé, égetővé az evangélizációt, a belmissziót, falun még sokkal inkább, mint a legnagyobb városon, mert a beimissziói munka egyik örökszép ideálja épen a humanizmus, a tettekben nyilvánuló keresztyéni szeretet életrekeltése. 9. A szemérmetesség, a szüzesség, az erkölcsi tisztaság, az önmegtartóztatás egyre ritkább erénynyé lesz és napról-napra szaporodnak a törvénytelen születések esetei. Mint Szász K. mondta Sz.-Szentmártonban, püspöki körútján, a nagy városokba szolgálni bejáró leányok elhurcolják a Iedérséget a legfélreesőbb falvakba is. Segít nekik ebben az általános katonakötelezettség is. 10. A cselédek. Igen, azoknak elfajulása, hűségtelensége, elkapottsága, kicsapongásai szintén egyik szomorú jelenség, méltó arra, hogy az evangélizáció iránt érdeklődést ébreszszen azokban is, akik a cselédek rosszasága miatt nem győznek eleget panaszkodni, de a vallás parancsainak megtartásában a magok jó példájával nem igen járnak elől. 11. Terjed az öltözködésbeli fényűzés, az uri módi szerint való viselkedés. A régi szép, egyszerű, magyaros viselet kihalófélen s vele a régi jó magyar erkölcsök is. Fő boldogságát és fő büszkeségét találta a magyar asszony abban, hogy a bölcs Salamon Ítélete szerint cselekedjék s »felruházza az ő házanépét«, »az ő kezeinek munkájából vetvén az ő kezeit a fonókerékre és kezeivel fogván az orsót*. Ma már parasztos a háznál szőtt-font ruha. Szülőföldemre, a szép, de szegény Bodrogközre rá nem ismerek többé, úgy megmodernizálódott. Gyülekezetemben meg vasárnaponként a kapáslegény is szalonkabátot ölt, napernyőt és keztyűt fitogtat a leány az utcán (ha otthon keservesen koplal is) s tiz esztendei zsörtölődésembe került, mig annyira tudtam menni, hogy a buda helyett a guba kezd az én földmivelő hallgatóim közé visszaszivárogni. 12. Ennek az öltözködési hóbortnak, ennek a külső hiuságoskodásnak, a látszatért való emez oktalan élésnek természetes következése aztán egyebek mellett, hogy a nép (no, hát még az urak!) szegényedik, napról napra adósodik, ami nemcsak az önérzetet, hanem az erkölcsi érzetet is gyengíti az emberekben s ez az oka, hogy a megélhetésnek, a pénzhezjutásnak sok olyan módját és eszközét megengedik maguknak, amitől valamikor utálattal fordultak volna el. A meggyőződés, a becsület, a jó hirnév harcbakeveredett az érdekkel s ez csúffá tette amazokat. Választásoknál (legyenek azok akár megyeiek, akár képviselői, akár — fájdalom — papválasztások) látjuk ennek legundokabb bizonyítékait. Itt nincs többé szerepe a tisztességnek s hogy alulról vagy felülről támogatást, protectiót eszközöljön ki valaki, maga vagy gyermekei részére, kész elhallgattatni mindent, jobb meggyőződést, lelke nemesebb sugallatait; s ami mind ebben a legszomorúbb, az az, hogy az ilyesmit már kezdik nem is szégyelni az emberek. Félek .... óh, bizony nem is oktalanul félek, hogy ez az utálatos opportunizmus át talál származni a hitbeli meggyőződésekre is s a protectió, az előhaladás, az anyagi gyarapodás, sőt egy ebéd, egy nagyúri látogatás, egy nyájas mosoly vagy kézszorítás kedveért azt is hátravetik majd az opportunusok, mint Pázmány idején, a rangra, pénzre, hivatalra s udvari kegymosolyokra szomjazó nemesek s mágnások. 13. Világos, hogy ilyen meggyengült lelkiismeret és világhoz való szabás mellett, az egyház terheinek viselése nem kedves dolog. Ez a legpanaszosabb adó és a legutolsó is, mert ezt lehet legtovább húzni, halasztani. Bizony könnyen meg lehetne számolni azokat a gyülekezeteket, a melyekben a liivek (?) az egyházi tartozást önként, jószántokból, buzgóságból teljesítik; a legtöbb helyen megvárják, mig ötször-hatszor megsürgetik, kényszerítik, exekválják, végrehajtják — ad majo-