Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-21 / 3. szám

hogy az iskola az egészségügyi tekinteteket is figyelmére méltassa. A külföld legtekintélyesebb orvosai és paedagogusai, akik az iskola egészségügyi viszonyait lelkiismeretes tanulmányuk tárgyává tevék, kimutatták, hogy az iskolás gyermekek körében speciális gyermekbetegségek uralkodnak. Iskolai betegségeknek is nevezik őket, mivel kitűnt, hogy a gyermekeinket fenyegető ezen bajok az iskoláztatással a legszorosabb összefüggésben vannak. Ezek a gerincelgörbüléseh és a szembajok, kivált a közellátás veszedelme. Sok ideig azt gondolták, hogy a rosszul szerkesztett iskolai padok okai az elgörbüléseknek és a közellátásnak. De a tapasztalat bebizonyítá, hogy még a legjobban szerkesztett iskolai padokkal fölszerelt iskolákban sem hagyott alább a fenyegető baj. Tehát okvetlenül másutt kellett a bajnak rejtőznie. Angliában, ahol a nép-iskolai felszerelésekre nem sok gondot fordítanak, s ahol a padok szerkezete nagyon sok kivánni valót hagy fenn: a közellátók száma oly csekély, hogy ott pápaszemes emberrel nem igen találkozunk. Az angolok rá is fogják minden pápaszemes emberre, aki országukban megfordul, hogy német. Németország a pápaszemes emberek igazi hazája. Pedig ott az iskolai padok szerkezetére kiváló súlyt fektetnek. De míg Németországban dőlt betűket használtak az iskolákban a legújabb időkig: addig Angliában rég időktől fogva csaknem álló betűket írnak kicsinyek és nagyok egyaránt. Ez a körülmény és hosszas gyakorlati tapasztalatok, majd a tudományos kutatások hosszú sora mindinkább meggyőzte az orvosi és paedagogiai világot arról, hogy a ma szokásos dőlt írással okvetetlenül szakítanunk kell. Mert a baj az írás technikájában fekszik. Míg a dőlt írás gyakorlásánál a gyermekek szabályszerű testtartása leküzdhetetlen akadályokba ütközik: addig az álló betűk írása az egyenes testtartást mintegy kierőszakolja. Már maga ez az egészségügyi szempont is elégséges arra, hogy az álló írást a jövő írásává tegye. De egyéb tekintetekből is az álló-írás gyakorlására adhatjuk szavazatunkat. Ezekről azonban ezúttal nem kivánok szólani. Aki a dolog iránt érdeklődik, az nemsokára úgyis mindenre kiterjedő, beható felvilágosításokat találhat Kárpáti Béla barátommal megírt és legközelebb sajtó alá kerülő: »Az írás könyve, főtekintettel az álló-írásra« c. munkámból. Nem annyira az írásnak, mint inkább az olvasás tanításának a javítását célozza a Temesvárról kiindult ama törekvés, hogy az elemi iskola első osztályában először csak olvasni tanuljanak a gyermekek. Az írásra pedig későbben kerüljön a sor. Elemy Sándor tanító indította meg a mozgalmat, ki »A népiskola hamupipőkéi« c. munkácskájában indította meg a harcot. Az írás-olvasás tanítása nem könnyű, különösen a türelmetlen tanítónak valóságos kín és pokol. Ez lehet az oka. hogy ebben a mozgalomban Elemy nem maradt magára, hanem egyes tanítók, sőt egy-két tanító-egylet is pártjára kelt ennek a mozgalomnak. Pedig, ha az olvasás tanítását az Írástanítástól el választanok: ez határozott visszaesés volna. Simon Antalig és Graserig hosszú és nagyon göröncsös út vezet. Vájjon vissza akarunk-e térni arra a tövises útra, melyen 2—3 esztendeig is eljárogatott a gyermek, míg az írás-olvasás mesterségének birtokába juthatott? Ha a gyermek elébb csak olvasni tanul, azután írni: ez kétszeres fáradság és kétszeres idő. Hát vájjon annyi idővel rendelkezik-e a népiskola, hogy azt, amit egyszerre is elvégezhet, csupa kényelemszeretetből évek sorára akarja elosztani? Mert ha az első osztályban meg fog bukni a gyermek, a második évben megint csak olvasásra fogják tanítani, s így csak a harmadik évben fog megismerkedhetni az írás mesterségével. S hátha a második osztályban ismét meg talál bukni ? Bizony az írni-olvasni tudók szama nemhogy emelkednék, de határozottan fogyna az írás-olvasás tanításának kettészakításával. Hogyha az írás-olvasás módszerét eddig még föl nem találták volna: nekünk kellene azt meghonosítani, nem pedig kiküszöbölni az általános iskoláztatásnak, a modern neveléstanításnak ezt a legnagyobb áldását. Hisz az írás-olvasás szerves egészet képez. Egyik a másikát kiegészíti és egymást támogatja. Hosszas tapasztalataim meggyőztek arról, hogy az írás éppen semmi nehézséget sem okoz a hat éves gyermeknek. Az olvasás elsajátítása is csak gyakorlatot követel. Az írás-olvasás tanítása azonban lassan érleli meg fáradságunk gyümölcsét. Az első időben tömeges tanításnál későn jelentkezik a várva-várt eredmény. De ezen nem lehet csodálkoznunk. A jó gazda sem türelmetlenkedik, ha átéli vetéseket hosszabb időn át hó borítja. A tanítónak sem szabad mindjárt kétségbeesnie. A tapasztalat meggyőzött, hogy ha a gyermekhez szeretettel közeledünk, ha nyájasan és barátságosan érintkezünk vele, űgv megnyerjük bizalmát. És ekkor már félig megnyertük a csatát. A türelmes tanítónál még egyszer oly rövid idő alatt tanulják meg a gyermekek az írás-olvasás mesterségét, mint a türelmetlennél. Az irás-olvasás titka a tanító türelmében rejlik. A türelem nélkül nem fog boldogulni a tanító akkor sem, ha az írást az olvasástól elválasztottan fogja tanítani. Én azért a magam részéről soha sem tudnám helyeselni az írás-olvasás elkülönített tanítását. Ugyancsak az olvasás tanításának megkönnyítésére törekszik Rónai Ferencz, nyugalmazott tanító, aki »Uj magyar ABC, egyetemleges hang- és szó-idomok alapján« cimü röpiratában, melynek 12 kr. az ára, (kapható szerzőnél, Budapest, II. ker. Iskola-utcza 18. sz.) azt állítja, hogy módszere az olvasás tanítását szerfelett könnyíti és egyszerűsíti. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy szerző nem tud magyarul. Könyvének már a címe is milyen borzasztó! Mik azok az egyetemleges liang- és szó-idomok ? A röpirat tájékoztató sorai meg épen alkalmasak még a tájékozott embereknek is az összezavarására. Aki másokat akar oktatni, tudjon mindenekelőtt világosan, érthetően beszélni avagy írni!