Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-02 / 26. szám

Az 18B8-ik évi Llll.-ik törvényczikk egyszerű revízióját nem helyesli, mert a családi szentély békéjét meg kell védeni azon törekvésekkel szemben, melyek a törvény módosításával a családba ismét be akarják vinni a felekezeti harczot. Egyetért Apponyival a házasági jog reformja, a zsidó vallás receptiója, valamint a kath. autonómia kérdéseiben ; ez utóbbira nézve fölemlíti, hogy ennek az egyháznak a vezetése oly elemek kezébe kerül itt-ott, akik a felekezeti harczot szívesen szítják s a katholikus agitációt a 68-ild Llll-ik törvényczikk revízióján és a katholikus autonómián tűi ki akarják terjeszteni a polgári házasság megakadályozására is s nyilt harczot akarnak a lderikálizmus és a liberalizmus között Például felhozta a rozsnyói püspök ismeretes kiáltványát. E törekvés ellen pártkülönbség nélkül tömörülnie kell mindazoknak, akik a felekezeti harczot nem akarják föltámasztani. Tisza István beszédét az egész ház osztatlan figyelemmel hallgatta. Ülés végén gróf Csáhj A. miniszter kijelentette, hogy a zsidó vallás receptiójára vonatkozólag már az őszi üléseken törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni. NEKROLOG S i p o s Pál. 1823—1892. Vállay Sipos Pál szül Kecskeméten 1823 *) március 10-én. Abban az alföldi »hirös városban* ringott bölcsője, mely egyházunknak már oly sok kiváló papot adott Szülei: Vállay Sipos Gábor és Baky Lidia, nemesi családból szár maztak és gazdálkodással foglalkoztak. Boldog házasságukat kilenc gyermekkel áldotta meg Isten, de ezek közül csak hat maradt életben s köztük Pál volt a legifjabb. Tanulói pályáját a kecskeméti főiskolában kezdte meg 1830-ban, és 1841-ig a bölcsészetet és jogot, 1844—46-ig a theologiát kitűnő eredménynyel végezte. Az l<-46/47-ik tanévben a nevezett gimnáziumban a latin grammatika segédtanára lett s az I. és Jl-ik osztályokat tanította. Az 1847/48-ik tanévben ifjúsági senior volt s a kiütött szabadságharcban társainak lánglelkü vezérévé lőn. Síposnak lendületes »Nemzeti dal« című nyomtatásban is megjeleni költeményét és Petőfi »Talpra magyar«-ját széltében énekelte a kecskeméti tanuló ifjúság és Sipos vezetése alatt kitűzte a kollégium homlokzalára a nemzeti zászlót és beállott katonának. Inter arma silent Musae. Az ifjúság seniorát 1848. juliusban már ott találjuk a verbászi táborban, mint a Zrinvi zászló-aljba sorozott honvédet. A zászlóalj innen átjött a Dunán és elibe állt az Ozoránál rekedt Róth és Filippovits seregeinek s a horvátokkal lerakatta a fegyvert. A hosszas gyaloglásban azonban lábai kisebesedvén, Sipos harcképtelenné lett s Perczel Mór által szabadságoltatott. Felgyógyulása után beállott huszárnak a gróf Károlyi István által szervezett ezredbe s általa hadnagygyá neveztetett ki; épen a turai véres csatába, hol Sipos 17 sebtől borítva a csatatéren maradt, vitte meg neki Ráday Pál őrnagy személyesen a hadnagyi kinevezést, mire azonban sebeiből kigyógyult, Világosnál *) És nem 1813-ban, mint a Lap 23-ik számában sajtóhibából említve volt. Sserk. megtörtént a fegyverletétel. Katonai érdemeit Tóth Kálmán is megénekelte »Jó Sipos Pál jó katona* cimü költeményében. A forradalom lezajlása után életpálya után látott. 1850-ben letette a kápláni vizsgát s ekkor irta rá Losonczy László kecskeméti tanár a tréfás verset: »Pál öcsém már nem huszár, jó ekklézsiára vár!« A jó ekklézsia azonban egyideig még késett. Előbb Ráczkeviben volt segédlelkész, honnan két év múlva, mialatt a ll-ik papi vizsgát is letette, Halasra ment, hol mint káplán és gimnáziumi tanár működött egy évig. E közben a gyöngyösi egyház lelkészévé választotta, de ő ez állást nem fogadta el. Az az egyházkerületi statutum, melyet zsinati atyáink most törvénynyé emeltek, mely szerint a helyettes lelkészek működési helyükön rendes lelkészszé nem választhatók: Sipost a czeglédi és seregélyes! kathedráktól ütötte el, mely helyeken őt mint administratort meg nem választhatták. 1854. nov. 7-én kelt levelükben hiába kérték a seregél yesiek is Maller Ferenez vértesaljai esperest, hogy helyettes lelkészüket rendes lelkészszé választhassák: kérésük, mint egyházkerületi rendszabályba ütköző, nem teljesíttetett. 1855-ben sárbogárdi helyettes lelkész volt s innen választatott meg fóthi lelkészszé. Fóthon 37 évig lelkészkedett, kivált az anyagiakban nagy sikerrel Ezt bizonyítják a következő tények. A régi és szűk templomot bővíttette és megujíttatta; tornyába három uj harangot öntetett; uj iskolát és tanítólakot építtetett; második tanítóságot szervezett; a templomba 2300 frtba kerülő uj orgonát állíttatott. Ezen építkezések és beruházások mintegy 21 ezer frtba kerültek. S ezen kivül egyházának még több mint 3000 frt tőkepénzt teremtett. A mellett leányegyházának, Mogyoródnak is imaházat, harangot, tanítólakot és földet szerzett. Saját lelkészi fizetését pedig megkétszerezte. A pesti egyházmegyén hamar kitűnt lelkésztársai közül 1862-ben aljegyzővé, 1866 ban tanácsbiróvá, 1868-ban főjegyzővé s 1871 ben esperessé választották meg az egyházmegye presbyteriumai. Hogy e tractus mit köszönhet Sipos Pálnak, arról beszélnek a jegyzőkönyvek. A lelkészi javadalmazások emelése, az özvegyek és árvák ügyének felkarolása, főleg e kettő volt, miért mint esperes küzdött és lelkesített. Mindkettőre nézve bámulatos eredményeket ért el. A lelkészi javadalmakat annyira felemelte, hogy alig néhány egyházban maradt 1200 frton alól a lelkészi fizetés. Még nagyobb eredményt ért el az özvegyárva gyámintézetek felkarolásában. Ezek közül az egyik (a stolaris) egyenesen neki köszönheti létrejöttét. S az özvegy-árva gyámintézeti alaptőke, mely esperessé létekor alig volt néhány 4—5 ezer frt, ma már több mint 40 ezer forintra szaporodott, melyből 300 frtnál többet kap évente egy-egy lelkész özvegye. Az egyházkerület 1870-ben választotta meg tanácsbírónak, 1872-ben számvevőszéki tagnak, 1877-ben államsegély-pénztárnoknak. Török Pál püspök halála és Fördős Lajos h. püspök lemondása után mint hivatalára nézve legidősebb esperes, helyettes püspök volt 1884. márciustól 1884. október 25-ig. Konventi póttaggá választatott 1882-ben, majd 1886-ban és 1889-ben. Mint a pesti egyházmegye egyházi képviselője, részt vett az 1881/82-iki debreczeni zsinat tanácskozásaiban. Sőt az 1891/92-iki pesti zsinat első ülésszakán is jelen volt még hasonló minőségben; de már a másodikon betegsége gátolta a megjelenésben. Családi életéről kell még röviden megemlékeznem. 1861-ben vette nőül Miskolczy Szíjártó István szentmártonkátai lelkész és kecskeméti esperes leányát, Francziskát. Boldog házasságukat hat gyermekkel áldá meg Isten, kik