Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-26 / 25. szám

PROTESTÁNS LAI LÁP Szerkesztősig: IX. herülct, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. lClöfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szánt ára 20 kr. A zászló. II. Épen folytatni akartam fejtegetéseimet, melyek­kel az evangelizáló törekvéseket igazolni szeretném, mikor egyszerre hatalmas dördülés rázta meg a levegő eget, utána óriási porfelhő kavarodott fel a magasságba, mely mikor elült vala, feltűnt sze­meink előtt egy romhalmaz ... vagy mit is beszélek: feltűnt előttünk ennek a kornak, ennek a hanyatló XIX, századnak erkölcsi képe a maga megdöb­bentő sivárságában, pusztaságában, kietlenségében. És ez nekem meggyőzőbb erősségemmé lett hasábokra menő fejtegetéseknél ... a belmisszió mellett A párisi, brüsseli, madridi, római dina­mitosok beálltak argumentumoknak az evangeli­záeió időszerű voltának és sürgősségének igazo­lására. (Isten bocsássa meg nekik.) De hát mit érdekel az minket, itt a Tisza mellett, amit a lelki egyensúlyában megbomlott proletár a Szajna mellett mivel? Nagyon is érdekel. Sokkal jobban, mint a felületes szemlélés után gondolná valaki. Én nekem ugy tetszik, mintha a mennyei jelenések angyalának szárnyait halla­nám újra suhogni az egek boltozatján s szózatát megzendülni a mételves filozófia átkait nyögő Európa felett: »Leomlik, leomlik ama nagy Babilon és lesz minden tisztátalan léleknek tömlöcévé ... Fussatok ki Babilonból én népem és ne legyetek részesek az ö bűneiben, hogy az ö büntetésivel ne büntettessetek «. Halljátok?! Ne legyetek részesek az ő bűnei­ben, hogy az ő büntetésivel ne büntettessetek! Ez az Európát átzengő tanulság, ez az évszázadok omladékain, nemzetek sirjain keresztülvilágló evan­géliomi intelem az, ami belőle minket is érdekel. A hírlapok vetekedve sietlek reávonni az ijesztő képre a hamis okoskodások kárpitját s kutatták az indító okot mindenütt, csak ott nem, ahol azt valóban megtalálhatták volna. Látván látták pedig, de át nem láthatták. És ez isjel­lemző nagyon a mi korunkra és annak vezéf­hatalmára, a sajtóra. Hogy nálunk még öldöklő szerepét el nem kezdte eddig a dinamit, annak oka nem az, tisztelt politikus uraim, hogy annak útját állja a magyar nép józan gondolkozása és hazaszeretete. Hanem az, hogy később kezdtük, tehát nem vagyunk még túlművelve. Meg a hitünk is meg van még ugy a hogy; a tekintély sincs egészen sárba tiporva, mint nyugaton. Kik indítják a zavargásokat, az irtó harcot a fennálló társadalmi és állami rend ellen mindenik országban? Politikai nevükön: a radikálisok; ami nyelvünkön: az atheisták. Mert valóban azok ők. A külföldi radikális pártok Olasz, Spanyol, Franczia és Belga országokban vallás tekintetében is radi­kálisok. Őszintén megmondva: atheisták és pápisták. Az egyoldalú művelődés és a nyomorúság kiölte belőlök a hitet, mert az egyház csak hirdeti a könyörületességet, de se nem gyakorolja, se óriás befolyásával az államban és társadalomban elő nem mozdítja. Egy cél lebeg előtte csupán, a saját hatalmi érdekének minden körülmények között való biztosítása. A hatalmas klérus, míg a vak­hitet ápolgatta, dédelgette, a munkások ezreinek lelkében megoltotta az igaz hitet; másfelől fondor­kodásaival odakényszerítette az államokat, hogy azok harcot kezdjenek ellene s hatalmának meg­törésére olyan fegyvereket is megragadjanak, melyek most önnön fejökre fordultak vissza. Páris a kleri­kálizmus ellen védekezve, vallástalanságba esett, azzá tette az iskolát, a társadalmat, az államot s most kénytelen Ízlelni eme cselekedetének keserű gyümölcsét. Intő jel ez az államoknak, köztük a mienk­nek is, hogy intézkedéseikben ne csak a hatalmi és hasznossági elvekre legyenek tekintettel, hanem viseltessenek az erkölcsi motívumok iránt is kellő reverentiával. Mert minden bűn, melyet az em­beriség egyetlen igaz és maradandó kincse, a hit és vallás ellen elkövetnek, százszorosan fogja meg­bőszülni magát — uti figura docet — az államon és a társadalmon. Igen a társadalmon is. Ezért szent köteles­sége, hogy velünk együtt ő is sorompóba álljon

Next

/
Thumbnails
Contents