Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-05 / 22. szám

tüntetik föl a tanítót; — egy percig sem habozna az ily fizetéseket betiltani. E tekintetben óhajtásunk az, hogy a tanítók fizetésének rendezéséről szóló törvényben világosan kimondva legyen, hogy: »A tanító fizetése semmi másból nem állhat csak készpénz, földhaszonélvezet és tüzelő anyag járandóságból. « Azon nem várt esetre pedig, ha fizetéseink alkatrészeiül a termény természetbeni kiszolgáltatása továbbra is meghagyatnék, mély tisztelettel kérjük kimondani azt is, hogy: »Ha a terményfizetés utolsó részlete legkésőbb minden év október hava végéig meg nem adatnék, vagy a termény minőségileg nem a kellő jó állapotban szolgáltatnék át; miről minden év november hó 15-dikéig az iskolafentartó az illetékes iskolai hatósághoz (illetve kir. tanfelügyelőhöz) a tanító által is aláirott jelentést tegyen; már az első izbeni mulasztás után köteles leend a terményfizetést pénzfizetéssé átváltoztatni és az iskolai felső hatóság (kir. tanfelügyelő) megfelebbezhetetlen felhívására már a legközelebbi terményfizetést pénzértékben kiadni.« Különösen hátrányosnak tartjuk a kérdéses törvényjavaslat azon §§-ait, melyek a tanítói fizetés pótlására kilátásba helyezett államsegély megadását bizonyos jogok átengedése vagy átvételéhez kötik; s a jogokat formaliter csere vagy alku tárgyává teszik a tanító és népoktatásügy végtelen erkölcsi kárára. A tanítók jogviszonyai a jelen adott vagy magától képződött rossz helyzetben is nehezen rendezhetők. Felelős a tanító a szülőknek, iskoláztatóknak, egyházi elöljáróságának, iskolaszéknek, miniszteri iskolalátogatónak, királyi tanfelügyelőnek s ezek mellett még sokan képzelik egyénileg alárendeltjüknek h tanítót és igen sokszor gátolják, vagy megbénítják buzgalmát hivatalos teendője gyakorlásában. Ha a felekezeti tanító fölött az iskolafentartó eddigi joga félig az államé, félig az iskolafentartóé lesz: akkor a tanító még zavarosabb jogállapotba jut s még többször lesz gátolva kötelességei nyugodt gyakorlásában. »Nem tarthatjuk tehát nemcsak a tanítók, hanem főleg a közoktatásügy igaz érdekeivel összeegyeztethetőnek, ha a tanítói fizetések rendezésének révén és épen a tanító személyével szemben érvényesíthető jogok kapcsán, alkalom adatik a felekezeti féltékenykedés káros nyilvánulhatásaira!« Mély alázattal esedezünk, hogy a tanítói fizetések rendezése olyképen történjék, hogy az úgynevezett iskolajogok kérdései ettől egészen külön választassanak és más törvényben, leghelyesebben a tanítói szolgálati szabályzatban nyerjenek megoldást. Végül szabad legyen elősorolni a kérdéses törvényjavaslat azon fogyatkozásait, melyek a tanítóság anyagi és általános helyzete javítására beveendők lettek volna s melyek megadását, illetőleg a törvényben kimondását kérelmezzük. Ezek : 1. A tanítói fizetések, hol a törvényes minimumnál magasabbak, még az állomás üresedésben létele alkalmával is, semmi cím alatt sem szállíthatók kevesebb értékűre. 2. Rendes tanítói állás segédtanítói fizetéssel be nem tölthető. Ismétlő iskola tanításáért legalább 80 forint díj. igazgatói teendőkért pedig külön 50 frt állapíttassék meg. 3. Segédtanítói állás csak ott rendszeresíthető, hol rendes tanító is működik. Oly állások, melyekben a tanító akár egy iskolát egészen, akár bizonyos számú osztályokat teljesen önállóan vezet s ezért személyileg az iskolai hatóságoknak ő maga felelős, nem minősíthető segédtanítói, hanem csak rendes tanítói állásnak. 4. A tanítók hivatali éve és fizetése mindig és mindenütt a tanév elejétől számíttassék. 5. A tanítói fizetéslevelek minden tiz évben uj elbírálás alá veendők, s tudomásul vétel végett az illetékes kir. tanfelügyelőkhöz beterjesztessenek. E tudomásul vétel, illetőleg megerősítés azonban föltétlenül megtagadtatik, ha a) nem felel meg értékileg a követelményeknek; b) ha mellőzve vannak a figyelmet érdemlő helyi viszonyok; c) ha legkisebb mértékben is csökkenti az eddigi javadalmazást. 6. Azon tanító, ki tőle nem függő s önhibáján kívül eső okok miatt — mint huzamosb tartamú betegség; hadkötelezettség teljesítése stb. efféle — nyolc napnál több időre nem teljesítheti hivatalos kötelességeit, mással helyettesítés mindennemű költségei az illető iskolafentartót terhelik. 7. A tanító halála esetén özvegye és árvái az egész tanítói fizetésnek az elhalálozástól számított félévre eső részét csonkítatlanul megkapják. 8. Minden egyes tanítótól (a nyugdíjilleték befizetésével egyidejűleg) 50 kr. évi járulék szedendő, mely begyült összegből a családfő elhalálozása esetében a hátramaradt család részére 200 frt egyszer és mindenkorra szóló segély adandó ki az illető kir. adóhivatal által, a halálesetet bizonyító okirat egyszerű bemutatására. Erős bennünk a bizodalom, hogy szeretett magyar hazánk törvényhozó testülete most, mikor atyailag gondoskodik az állam legutolsó szolgájáról is, nem hagyja továbbra is az inség és nyomor kétségbe ejtő helyzetében éhezéssel és rongyoskodással küzdeni a néptanítót és ha ez hoszszú évszázadokon át önhibáján kívül mostoha gyermeke, páriája volt a munkáját csak erkölcsi elismeréssel és szép szavakkal jutalmazó, de anyagilag méltányolni nem tudó társadalomnak: *nem tekinti a hivatalszolgánál is kevesebbre érdemes cselécinek, hanem gondoskodik, hogy mindennapi betevő falatja a néptanítónak is biztosítva legyen«. Ebben az erős bizodalomban és nem csupán magunkért, hanem első sorban a népoktatás érdekeinek igazi előmozdítására alázattal esedezünk a mélyen tisztelt Képiselőház előtt: »méltóztassék kimondani, hogy a tanítói fizetések rendezéséről szóló törvényjavaslat azon utasítással tétessék vissza a közoktatásügyi m. kir. miniszterhez, hogy az a jelen év folyamán olyan javaslatot terjeszszen a törvényhozás elé, melyben a néptanítók fizetési minimuma rendes tanítóra nézve 600 forint; segéd-tanítóra nézve 400 frtban legyen megállapítva s a jelen kérvényben elősorolt egyéb kívánalmak is figyelembe vétessenek; — az olyan népiskolák pedig, melyeknek fentartói a szükséges kiadásokat épen nem, vagy csak aránytalanul nagy állami segélylyel birnák fedezni: állami vagy községi iskolákká alakítandók át és fentartásuk az 5°/0

-os iskolai adóval s községi illetve állami hozzájárulással bi'ztosíttassék, — a mint azt az 1868. évi népiskolai törvény előírja és természetes fejlesztése megköveteli.« Alázatos tisztelettel maradván stb.