Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-05 / 22. szám

az ily segélyezés által autonómiánk van veszélyeztetve, az egyházunkra jöhető veszélyeket, valamint azt is, hogy a magas kormány által ajánlott Összeg igen kis emeltyű iskolánknak a kor színvonalára emeltetéséhez, igen kis rugó ahhoz, hogy államunk külön állammá legyen. De az már leverőleg hatott rám mind a zsinat felterjesztésében, mind a Görömbei ur cikkében, hogy ezek az ellenszolgálatos államsegélyt elvből nem ellenzik, sőt elfogadják és csak célszerűségi és méltányossági szempontból sürgetik a javaslat kedvezőbbé tételét. Én elvből ellenzem egyházunk iskolajogának oly halálos megsértését, minőt a törvényjavaslat kontemplál. Nincsen oly drága, nincs oly sok pénz, a miért őseinkről maradt, annyi vérrel szerzett, annyi küzdelemmel kivívott, annyi fáradsággal megtartott szent jogunkból csak egy parányit is engedjek; mert a protestáns szent örökség nem éppen csak a mi korunké, s mert bűnös utód az, ki gyermekeitől az ősi örökséget elprédálja. Nem azért vagyok ily szigorú autonomista, mintha jelen kormányunkban ne biznám; hanem azért, mert amint Görömbei ur is irja, kérdés: »jó indulatu lesz-e mindég hazánkban az államkormány az autonom egyházak iránt, hogy lesz-e mindég alkotmányos és nemzeti kormány ?« És különösen azért sürgetem népiskola-ügyünk autonom rendezését, a tanítói fizetések autonom emelését, mert népnevelésünk fejlesztését minden idegen beavatkozástól függetlenül, szűzies egyházi tisztaságában kívánom látni. Nem mondhatja senki sem, hogy én a húsos fazekak mellett ülve beszélek, sőt inkább, aligha van lelkész, aki nehezebb körülmények közt él nálamnál, ki egy ötszáz lelkes, IV-ik oszt. gyülekezetben szolgálok; de azért még sem engednék egy parányit sem népiskolai autonómiánkból, még ha a tanítói fizetésnek a háromszáz írtra emelése ebédemet, vagy vacsorámat vonja is maga után. Az én híveim összes száma 504. 4 gazdának van 4 hold földje, 8 gazdának van 15 hold földje, 5 gazdának van 10 hold földje, 11 gazdának van 1, 2 és 5, a többiek cselédek. A 20 holddal biró fizet a lelkésznek 1 köböl búzát, 1 köböl gabonát, 4 frtot egy nap fát hord, egy nap szánt; a tanítónak fizet 3 véka gabonát, 40 krt, három iskolába járó gyermekétől egy-egy véka gabonát s 1 frt 60 krt. Fizetését rendesen zúgolódva hozza fel, talán van is oka, mert ezeken kívül még az egyház részére is tesz fizetést s 7 napi szolgálatot. Most, amikor a tanítói fizetés 300 frtra való felemelését hoztam javaslatba, határozottan ellene nyilatkozott; elmondám, hogyha nem emelik fel a fizetést, akkor a magas kormányhoz leszünk kénytelenek fordulni, a hiányzó összeget ki is egészíti, csakhogy akkor a tanítóválasztás vagy elmozdítás tőle tétetik függővé. Emberem hetvenkedésével felhagyva, így szól: ha eddig meg nem haltam a fizetések alatt, az a 2—3 frt meg nem öl, pedig sok gyermekem van, hiszen eddig is csak az adott erőt, hogy legalább egyházunkban önállólag intézkedtünk, így is nehéz eligazodni, hátha még a magas kormányhoz kell fordulni még a tanító ügye miatt is. Rendezzük hát magunk az iskolánkat. Íme így beszél ez egyszerű kálvinista polgár, aki nem sokat olvasgatott az ősök nagy küzdelmeiről. Azért én azt mondom, hogy a hol csak lehet, mindenütt feszítsük meg erőnket s igyekezzünk önerőnkből, autonomikus módon rendezni a tanítói fizetéseket. Igaz, hogy sok a teher, hogy sok helytt gyengék vagyunk a fokozott terhek hordozására; de még gyengébbek is voltak a protestánsok mint ma, és még sem engedtek a Krisztus evangéliomával nyert jogokból egy jottát sem. Erősítsük meg magunkat, küzdjünk tovább, az egyházmegyei, kerületi hatóságok hassanak oda, hogy minden egyházba küldöttségek menesztessenek, vizsgálják át személyesen a tanítói díjleveleket, a hol szükséges, beszéljenek lelkére a gyülekezeteknek, hogy pár krajcárért ne adják fel ősi szent jogukat. Teremtsünk alapokat, bármily csekély összeg lesz is kezdetben, megnő az. Mi pedig lelkészek és tanítók, kik az evangéliom terjesztésére és jogainak megőrzésére hivattattunk, ne szégyeljük a rozzant templomot, míg benne az evangéliom tiszta világa fénylik, fényessé teszi az annak kopott, mohos falait, tűrjük el a csurgós lakásokat, ne szégyeneljük a kopott kabátokat, míg megvesztegethetlen jellemet takar. Rozzant templomokban, szegényes iskolákban is lehet nevelni vallásos, hazát szerető, törvényeket tisztelő polgárokat; a külsőség nem fődolog, hanem fő a lélek, az eszme, az ige. Nem mondhatja senki, hogy a protestáns nép nevelés tekintetében hátrább állana e hon más népeinél. Nem azt mondom én ezzel, hogy minden rendben van, nincs; de ha igyekszünk, minden meglesz. Nem adom fel a külső várat, ezt védem körömszakadtig, mert azután a belső is elvész. De én bizom — hogy megtartjuk mindkettőt — ha Isten segít. Ó-Fehértó, 1892. Földváry Gerzson, ev. ref. lelkész. • A magyarországi tanítók folyamodványa a képviselőházhoz a tanítói fizetések rendezése tárgyában. A magyarországi tanítók országos bizottságának igazgató tanácsa a tanítói fizetések javítása tárgyában készült törvényjavaslattal szemben folyamodványt készített, mely főbb pontjaiban a következőket tartalmazza. Hazai néptanítóságunk évtizedek óta hangosan panasz kodik nyomora miatt; s bár lépten-nyomon hallhatjuk hangoztatni, hogy az a tanítói nemzedék, mely a 300 frtos fizetési minimumnak első izben való törvénybe iktatása, az 1868. évi XXXVIII. t.-c. életbe léptetése óta fejlődött, mind tudományos képzettség, mind általános értelmiség tekintetében, messze hagyta maga mögött a régit s rohamos gyorsasággal emelkedett föl hivatása gyakorlásában a mai erkölcsi elismertetésre és bár semmiféle hivatalos állást betöltők iránt sem csigáztattak föl annyira az igények s nem szaporodott annyira a munkateher: még is épen semmi törvényes intézkedés sem tétetett arra nézve.