Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-21 / 20. szám

más hitfelekezetűek előtt is gyakran emlegetnek. Nem más, mint a határtalan nagyravágyás. Könnyű szerrel, párnapi fogság által akarnának oda jutni, a hová mások csak hosszas előkészület után, tudo­mány, erkölcsi s szellemi erejök által emelkednek. Hiszen ha ők valóban a martyr korona után óhajtoznak, miért nem mennek Afrika sivatagjaira ? Legyenek a vad népek közt hittérítők, meg lehet, hogy a kannibalok felfalják őket, s igy céljokat elérhetik. De nekik az ilyen mar­tyrumság nem tetszik, ők csak hitvédőknek szeretnének tartatni, hogy a kanonoki székbe könnyű szerrel beülhet­nének, keresve keresik az alkalmat, hogy mennél nagyobb törvénybeütköző dolgot követhessenek el. Épen most értesít egy lelkésztársam, hogy Alcsúth­hoz tartozó egyik pusztán, egy házasulandó ifjú nála je­lentette be áttérési szándékát, csak azért, mert esetleg az ő egyházában született, ő utasította hozzám. »E1 is ment önhöz — igy folytatja — s onnan visszajött, hogy azt mondták Alcsúthon, itt született, tehát ide tartozik. Én ismét elküldtem. És most azt hallom, hogy február 28-án a plebánus megesküdtette. Tudassa velem, hogy ott önnél voltak-e hirdetve ?« Nem a törvény vakmerő arculcsa­pása-e ez? Én ezt meg nem merném tenni, mert egyházi felsőbb hatóságom szigorúan megbüntetne, de a plebánus ezáltal reméli püspöke hajlamát megnyerve, a kanonoki székbe való beülését lehetővé tenni. Még nem volt alkalmam ez ügyet megvizsgálni. De bármint akarják is ezek a fanatikus hecc urak a törvény sértegetésével maguk iránt a figyelmet felhívni, meg vagyok győződve, hogy céljukat el nem érhetik, mert minden mivelt igazi katholikus elfordul tőlük, s minden ultramontán szédelgéstől. A primási ajkról elhangzott »pax« meg fogja teremni áldásos gyümölcsét előbb-utóbb. Egy mivelt, hazáját igazán szerető róm. katholikusról sem lehet feltenni, hogy a rozsnyói és fehérvári püspökök kör­leveleit aláírnák, de meg a mult századok setét felhői is elvonultak, s többé soha oly alakban vissza nem térnek, vissza nem térhetnek; mutatja ezt Fehérmegye kir tan­felügyelőjének 88/892. sz. a. kelt levele, melyet másolatban velem is közlött s itt egész terjedelmében van szerencsém közzé tenni, mint olyan intézkedést, mely erélyessége s törvényessége által mindenkit kielégíthet, bármily vallású legyen is, ha a törvényt mint igaz honfi tiszteli, csak ezeket a fanatikusokat nem. Másolat. Fejérmegye kir. tanfelügyelőségétől. 88/892. szám. Főtisztelendő Rácz Endre plébános urnák, mint a róm. kath. iskolaszék elnökének! Alcsúthon. Összefügésben f. évi január 30-án 3/892. sz. alatt Vida Jolán ev. ref. hitvallású tanköteles növendék iskolába járására vonatkozólag, Fő­tisztelendőséged által kiállított bizonyítványnyal: nekem nincs ugyan semmi kifogásom az ellen, ha imént nevezett tanköteles szülőinek akarata folytán, a Főtisztelendőséged igazgatása alá tartozó iskolát rendesen látogatja, de te­kintettel egyrészről azon körülményre, hogy többször em­lített Vida Jolán, a bemutatott és j. alatt ide csatolt keresztlevél tanúbizonysága szerint, már a folyó tanév tartama alatt, vagyis 1891. december 8-án érte el életé­nek 12-ik évét és ennélfogva tanulásának és ismereteinek lehető befejezettségére való tekintetből, a mindennapi iskola rendes látogatására kötelezendő; de figyelemmel másrész­ről az iskolának fentartó lételemét képező fegyelemre is, mely fegyelemre egy nagynevű paedagogus iró szavai sze­rint az iskolának ép oly nagy szüksége van, mint a ma­lomnak vizre, és mely fegyelem teljesen felbomlanék, ha minden gyermek születésének 12-ik évfordulója napján egyszerűen hátat fordítana az iskolának; figyelemmel végül a nagyméltóságú vallás- és közoktatás m. kir. minisz­tériumnak hasonló ügyben 1891. február 16 án 28. sz. a. hozott és Főtisztelendőséged előtt eléggé ismeretes dönt­vényére : mig egyrészről ezennel elrendelem, hogy Vida Jolán a mindennapi iskolások névjegyzékébe vétessék fel és az említett iskolába való pontos és rendes járásra birság alkalmazása mellett is kényszeríttessék, másrészről meghagyom, hogy saját hitfelekezete mindennapi iskolá­zásai számára előirt vallástani órákat szintén — szüleinek különbeni megbírságolása terhe mellett — rendesen hall­gassa. Midőn Főtisztelendőségedet jelen rendeletemnek szigorú végrehajtásáért és lelkiismeretes keresztülviteléért első sorban is felelőssé teszem, egy alkalommal arról értesítem, hogy jelen levelem tudomás és miheztartás végett, az ottani ev. ref. hitvallású lelkész nagyt. Mészöly Győző úrral hiteles másolatban, mai szám és kelet alatt szintén közöltem. Fogadja stb. Végül megjegyzem, hogy midőn a tanfelügyelő úr másolatban velem közlött ezen levelét megköszöntem, nem hallgathatom el az igazság érdekében azt, hogy a helyi-káplán, tisztelendő Rácz Endre ur céljai elérésére hivatalos levelében a valóval ellenkezőt merészelt állítani; ezt irtam: »Méltóságod azon rendelkezésének, hogy Vida Jolán a mindennapi iskolások névjegyzékébe vétessék fel, alapja nincs, minthogy ev. ref. vallású Vida Jolán a róm. katholikus mindennapi iskolába rendesen járt«. Mészöly Győző. REGISEGEK. Adat dunamelléki egyházkerületünk 1725, évi gyűléséhez. Tudvalevő dolog, hogy III. Károly uralkodása a pro­testánsokra nem valami kedvező folyású vala és hogy ő »csak kegyelemből* erősítette meg az 1681. és 1687. évi vallásügyi törvényeket. Az 1714/5. országgyűlés 30. és 31-ik cikkelyei több rendbeli megszorító intézkedéseket tesznek, melyek között egyik legnevezetesebb az, hogy megtiltatik a királynak tudta és beleegyezése nélkül bármi néven nevezett nagyobb egyházi gyűléseket tartani a pro­testánsoknak. A dunamelléki egyházkerület, ha tartott is azután gyűlést, az korántsem úgynevezett »generális synodus* volt, melyet az egyházkerület összes papjainak egyeteme alkotott korábban, hanem a püspökön és generális nótá­riuson kívül egy-két esperes, assessor s néhány pap jelen-

Next

/
Thumbnails
Contents