Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-14 / 19. szám

szervezendő vallástanári állások ügyében. Felirt az igazgató-tanácshoz s ez, de különösen ennek elnöke, a nagytevékenységü s folyton haladni vágyó s akaró püspök, örömmel fogadták a kezdeményezést, melybeír régi vágyukat látták megvalósulni. Mint érdemes dolgot, ide igtatom, hogy mikép vélekedett e dologról az 1890-ben tartott kerületi gyűlésen a kerület szakavatott tanügyi előadója: »Egy másik belkörü intézkedése igazgató-tanácsunknak a gimnáziumi vallástanári állomások rendszeresítésére vonatkozik. Köztudomásu dolog, hogy a mióta a középiskolai tanárok képesítését országos törvény szabályozza és a mióta erdélyi ref. egyházkerületünk három gimnáziuma a fennállhatás és versenyképesség érdekéből kénytelen igénybe venni az állam-kormány pénzsegélyét, mind sűrűbben és hangosabban nyilatkozik a közvélemény követelése, hogy kollégiumaink illetve gimnáziumaink mindenikénél egy-egy vallástanári állomás szerveztessék, melyek aztán a többi rendes tanárokéval egyenlő jogú s egyenlő javadalmu szakerőkkel a kerületi közgyűlés választása által töltetnének be. A közvélemény e nyilatkozatát nemcsak a felekezeti érdekek ápolására irányuló gondoskodás, hanem s főleg az a sajnos körülmény szülte és tartja fenn, hogy a magyarországi ev. ref. egyháznak ez idő szerint középiskolai tanárok képzésére egyáltalán semmi befolyása nincsen, a miatt időnkénti tanárválasztásainál csupán külső információkra lévén utalva, féltékenység és bizalmatlanság érzelmei közt nézi és mérlegeli modern tanárainak munkásságát. S jóllehet egyházkerületünk egyetlen egy ujabb tanárválasztása sem szolgáltatott okot ilynemű aggodalomra, sőt a tények bizonyítják, hogy erdélyi ref. gimnáziumaink csak méltánylandó buzgalmat és célirányos tevékenységet fejtenek ki ugy az ismeretek terjesztésében, mint a vallásos érzelmek ápolásában, mind a mellett szükségesnek látja az igazgató-tanács is, a munkafelosztás elvének hódolva, hogy legyen mindenik kollégiumnál a vallástudománynak és a valláserkölcsi életnek rendes tanárképviselője, ki a többi rendes tanárokkal a jogok és kötelességek gyakorlásában egyenlően osztozzék. Minthogy pedig igazgató tanácsunk e hézagpótló kívánalmat rendre-rendre megvalósítani óhajtaná, első lépés gyanánt javaslatot kivánt készíttetni a leendő gimnáziumi vallástanárok kvalifikációja irányában. Fölhívta tehát a főtiszteletü püspök által a n.-enyedi theol. akadémia tanári karát, hogy készítsen javaslatot e kvalifikáció megszerzésének követelményeiről, hogy e kérdést aztán az igazgató tanács az összes kollégiumok ide vonatkozó véleményeinek meghallgatása után a főtiszteletü közgyűlés eldöntése elé terjeszthesse.* (Lásd: ^Protestáns Közlöny* 1890-ik 47. számát). A nagy-enyedi theol. fakultás a felhívásra megkészítette a javaslatot s azt az igazgató-tanácshoz fel is küldötte. E javaslatot itt közlöm főbb pontjaiban: »A theol. fakultás őszinte örömmel üdvözli az igazgató-tanácsnak a középiskolai vallásos oktatás emelésére irányuló törekvését. Középiskolai növendékeink vallásos oktatása akár tisztán paedagogiai, akár pedig felekezeti és állami szempontokból oly kiváló fontosságú, hogy elhanyagolása az iskolák falain belül és künn az életben egyformán megtermi keserű gyümölcseit. Tanári karunk is elérkezettnek látja az időt, midőn középiskolai vallásos oktatásunk és nevelésünk érdekében elodázhatlanul intézkedni kell.« A theol. fakultás két utat lát célravezetőnek. Egyik út. A középiskolai vallásos oktatásra specifice kvalifikált oly szakerők alkalmaztassanak, kik a többi rendes tanárokéval egyenlő jog és javadalom mellett egyenlő kötelességeket is teljesítenének, tehát a valláson kívül még más tárgy tanításával is megbízatnának. Az enyedi theol. tanári kar azt látja helyesnek, hogy a vallástanári vizsga tárgyait paedagogiai és philosophiai disciplinák alkossák. De kérdés, hogy e disciplinák köréből mik képezhetnék a vallástanári vizsga természetes tárgyait. Hogy e kérdésre helyesen felelhessünk, figyelembe kell vennünk azon körülményt, hogy vallástanári vizsgára csak papi szigorlatot kiállott egyének volnának bocsáthatók, ugy de ezek az általános nevelés- és oktatástanból már kiállották a vizsgát, nekik tehát a már megszerzett ismeretet csak ki kellene bővíteniök oly irányban, hogy a vallásos oktatás tárgyából vájjon mit és hogyan kellene feldolgozniok, más szókkal: a középiskolai vallásos oktatásnak módszertanával kellene alaposabban és részletesebben megismerkedniük. A philosophiai disciplinák köréből ismét csak azon tárgy jelölendő ki, mely a theologiai tudományokkal a legközvetlenebbül áll kapcsolatban, tehát maga a philosophia, de ennek is csak propaedeutikai része vagyis: a psychologia és logika meg a philosophia története, mint a philosophiai képzettség nélkülözhetlen alapföltétele. Ekként: I. A vallás-tanári vizsga tárgyai lennének: a) A középiskolai vallásos oktatás módszertana. b) Philosophiai propaedeutika: philologia és logika. c) Philosophiai történet. II. Vizsgára a papi szigorlatot »jelesen* kiállott és külföldi avagy akár hazai egyetemeken legalább egy tanéven keresztül szorosabb értelemben vett philosophiai, paedagogiai és didaktikai, vagy akár theol. tudományokat hallgatott papok vagy papjelöltek bocsáthatók. Theologiai tanárok és okleveles theol. tanárjelöltek a középiskolai vallás-tanárságra kvalifikáltnak tekintetnek. III. A középiskolai vallástanárok ugyanazon bizottság előtt állják ki a vizsgát, mint a theol. tanárok. Ezen okleveles vallástanárok tanítának középiskoláinkban a vallást és a psychologiát meg a logikát hetenként húsz órán és e mellett vezetnék az iskolai isteni tiszteletet. (Vége köv). Semper Idem. TÁROZA. Húsvét ünnepén. Hála néked, oh szent Isten! Angyal szól: az Ur nincs itten — Örvendj lélek ezen hitben! Nincs a sírban, eltemetve Az igazság és az eszme, Fénylik közel, fénylik messze Mint hatalom jár itt, jár ott, Éjt eloszlat, széttör jármot, Meghódítja a világot. A teremtés koronája, A Lélek fuvallatára, Istenképet ölt magára. Földre száll le a mennyország, S létünket megaranyozzák A békesség és szabadság.