Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-14 / 19. szám

a „ Krisztus testébenazé leszünk, ki az út, a feltámadás, az élet. Ily törekvésben, ily áhitatban, ily hangulatban megmozdul a kő és hangzik a rejtélyes szózat: Nincsen itt, föltámadott! H. 1 Irodalmi társaságunk és a vallásos népiratkák. (Részlet Kenessey Béla társ. titkár jelentéséből.) Nincs igazi hivatott irónk a népies irodalomra sem, vagy a mennyiben vannak ilyenek a mi hitünk sorsosai között, a kikkel méltán büszkélkedhetnénk és a kiknek hatalmas erejével vallásos népies irodalmunkat meg is teremthetnénk, azok távol maradtak még mindeddig tőlünk. Közönségünk régóta sürgeti a népies vallásos iratok kiadását. Társaságunk a sürgetés jogosultságát nemcsak hogy elismerte, de a népies iratok minél előbb lehető megindítására nézve mindent meg is tett. Mult évi közgyűlésünk, miután eléje terjesztetett az angol Tract-society budapesti ügyvivőjének, Gladischefsky Károly urnák az együttműködésre vonatkozó nemes célzatú ajánlata, a választmány tagjai közül mindjárt egy bizottságot küldött ki a Tract-Societvvel kötendő egyesség megállapítására. E bizottság 1891. junius 3-án tartott gyűlésben hat pontba foglaltan megkötötte az egyességet Gladischefsky úrral, a ki jegyzőkönyvi kivonatban megkapván a pontozatokat, azokat a Society igazgatóságának fel is terjesztette Londonba. Mult évi oktober 20-iki kelettel vettük aztán Gladischefsky ur levelét, melyben örömmel tudatja, hogy a Society elnöksége a megállapodásokat elfogadta s igy az ügynek ez az oldala teljesen rendben van. Hogy a kiadványok megindítása is minél előbb lehetővé tétethessék és már a téli időszakra adhassunk ki munkákat, Társaságunk t. elnökével együtt a mult év julius havában egy felhívást bocsátottunk ki a magyarhoni prot. Írókhoz, melyben némi tájékozást is nyujtottunk ez iratok lehető tartalma és iránya felől, valamint azt a kérésünket is kifejeztük, hogy már a mult év szeptember közepére küldessenek be ily iratok. Be is érkezett részben a megjelölt határidőre, részben később harminc munka, melyeket megbíráltunk; de fájdalom, közülök mindössze csak 4—5-öt találtunk, melyeket némi irályi javítgatásokkal félig-meddig ki lehetne adni, a többi még csak szóba sem jöhet, azonban ezek a jobbaknak talált munkák is olyanok, hogy akkor, a mikor már előbb egy csomót közrebocsátottunk, ugy a sok között elmehetnek, de velük a vállalatot megindítani nem lehet, mert érezzük, hogy a Tract-Societynek és önmagunknak itt tartozunk azzal, hogy lehetőleg kifogástalan és a célnak egészen megfelelő irodalmi termékekkel lépjünk ki. Írókat a megajánlott s irodalmi viszonyaink között a legkedvezőbb irói honoráriumok is bizony nem teremthetnek, irókat mindig csak kifejlett társadalmi élet produkálhat. Már pedig honnét álljanak elő nálunk az egyházias jellegű népies írók, ha nincs sem kifejlett egyháztársadalmi, sem pedig erőteljesen kialakult egyéni vallásos életünk; mert csak e kettőből meríthet az iró s illetőleg e kettő a legszorosabban involválja egymást. Az egyének erős és pozitív alapokon nyugvó hitélete teremtheti meg az egyháztársadalmi életet s egy egészséges egyháztársadalmi élet fejlesztheti ki az egymásután jövő nemzedékek erős egyéni hitéletét. Mig igazi belmissziói munkásság meg nem indul nálunk is, addig csak kegyes óhajtás lesz egy életképes népies valláserkölcsi irodalom előállása is. Hiszen mennyi vállalkozás volt már nálunk e téren s legújabban is csak egy kis heti lap (a Téli Újság) képes magát fenntartani apróbb és kisebb igényű közleményeivel. Pedig most, ha munkáink volnának, meg is indíthatnánk a vállalatot, persze nem önmagunk erején, hanem a Tract-Society segítségével. A Károli-alapra gyűlt összegek kamatjai szolgálnának megindulási alapul. Az az összeg, mely a Károli-alapra a tiszáninneni egyházkerület t. püspökénél, mint a Károli-bizottság elnökénél begyült, még leszámolás alatt van, a mennyiben abból kell a Sárospatakon kiadott Károli-emlékkönyv költségeit kifizetni, de Irodalmi Társaságunknál is van már e célra 1250 frt és az [időközi kamatok. Önmagában csekély összeg ugyan, de mégis lehet már vele valamit kezdeni egy oly vállalatnál, melynek csak épen megindításához kell egy kis tőke, mert később fenn kell tartania önmagát, és ha egyszer valamit már adhatunk, a megindult munkásság látása a közönséget is biztatni, lelkesíteni fogja az áldozatkészségben. Áldozatkészség már eddig is nyilvánult A fent említett összeg legnagyobb része, leszámítva a »Prot. Egyh. és Isk. Lap«-nál gyűlt 198 frt 28 krt és néhai dr. Ballagi Mór 145 frtnvi adományát, az 1790 91. XXVI. t.-c. százados örömünnepére rendezett jubiláris istentiszteletek perselypénzéből gyűlt be. De a mint épen e perselypénzekről emlékezem, nem szabad megfeledkeznem arról, hogy Társaságunk nagyérdemű elnökének ebben az ügyben is jelentékeny része van. 0 ugyanis mult évi november 10-én 1765/91. sz. alatt ugy mint püspök, ugy is mint az írod. Társaság elnöke, egy kérő levelet küldött kerülete lelkészi karához és a többi kerületek püspöki hivatalaihoz, amaz óhaj kifejezésével, hogy a jubiláris istentiszteletek alkalmával a perselyek az írod. Társaság népies kiadványaira szánt Károli-alap javára tétessenek ki. A kérés meghallgatásra talált országszerte. Hadd fejezzük itt ki leghálásabb köszönetünket ugy a kezdeményező püspök urnák, mint a többi ^püspök, esperes uraknak, a t. lekészi karnak és az áldozathozó közönségnek! És fejezzük ki a legmélyebb elismerésünket és köszönetünket Hegedűs Sándor országgyűlési képviselő urnák, pénzügyi bizottságunk fáradhatatlan elnökének, aki a tegnapi napon tartott igazgató választmányi gyülésünkön egész lelkesedéssel emelvén szót a népies iratok minél előbb leendő megindítása mellett, nemeslelkűleg fölajánlotta, hogy a mennyiben a Károli-alap kamatjövedelme nem fedezné az első népiratkák kiadásának költségeit, ő a hiányzó összeget készséggel fedezendi s ennek kapcsán aztán választ-