Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-14 / 19. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Előfizetési ára : SZŐTS FARKAS. Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadd Kiadja: könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). H O R N YÁ N S Z K Y VIKTOR. Egyes stám ára 20 kr. Szerkesztősig: IX. kerület, Pipa-utca 23 szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadtf-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési dijak intézendök. Húsvét. A hű szeretet fölkereste s nem találta sírjában. A rejtélyes világ küszöbéről hangzott a szózat: nincsen itt, föltámadott! És századok multán hangzik a húsvéti üdvözlet: nincsen itt, föltámadott. Kő fedte, oh nem a gránit, kő fedte: a hitetlenség, e világ korlátai közt vergődő gondolkodás súlyos, nehéz köve. És egy rejtélyes kéz a követ elhárítá. Az ünnepi hangulat e szent percében azt a rejtélyes kezet látni vélem. Ez az a kéz, mely az üldöző Saulból hivő Paulust alkotott; ez a kéz, mely a népek harcában a beborult égen rámutatott a varázsigére : E jelben gyözesz. E kéz ír örök, kitörölhetetlen vonásokban örök, dönthetetlen igéket a szív mélyére, letörölhetetlen igéit a hitnek, reménynek és szeretetnek. És ha a tavasz ragyogó fénye kicsalja az alvó rügyet, hogy a jövendő gyümölcsének termő ágává fejlődjék; megszólaltatja az énekes madarat, hogy a családalkotás édes mámorát élje át; megtermékenyíti a mezőket, zsongó világgá varázsolja a természet világát, életet és melegséget terjeszt minden felé: amaz egyszeri fenséges tavasz a történelmi emberiséget magasztos, szent megújhodásra teremté által. Hiába volt Róma fénye, Athén műveltsége: a bölcseleti fenkölt gondolatok ki mérhetetlen gazdag kincstárában nem volt elég kincs arra, hogy a didergő lelket felöltöztesse. Mindaz a gazdagság, melyet a mult felhalmozott: a hatalom, kényelem, tudás és akarat tömérdek javaival szemben a szent hegyen hangzék a szent ajkakról a szózat: Boldogok, kik lélekben szegények. Boldogok, mert ezek a lélek javait keresik; boldogok, mert ezek a szeretet hymnusát éneklik; boldogok ezek, mert a hit csodáiban hisznek; boldogok, mert ezek nem e világra pazarolják a lélek kincseit; boldogok, mert hiszik, hogy ha meghalnak is élnek. A Golgotha beragyog az üldözöttek éjszakájába, a töviskoszorú ragyogó martyrkoszorúvá változik. A katakombák sötét tévutján keresztül vonul át az emberiség; a dicsőséges egyház diadalutját teszi meg. Lehetett-e megsemmisíteni a tudás óriási fölényével? Nem! Lehetett-e megsemmisíteni a hatalom világbíró erejével? Nem! Lehetett-e fölbomlasztani a kételkedés őrlő, porlasztó férgeivel? Nem! Volt benne valami abból a megsemmisíthetetlen erőből, melylyel minden nép fölruházza a maga hőseit. Jellemző és a népszellem genialis fölfogására vall, hogy minden nép mythoszában a legjobb, a legderekabb, a nép szebb valójának typusa rejtélyes fegyverekkel harcol és csak egy ponton : egy végzetes pillanatban sebezhető meg. Az egész antik kor, az összes pogány mythoszok e közös vonása mily igazságot fejez ki. Volt, maradt a halandóságnak egy pontja; volt, maradt a megsebezhetésnek egy céltáblája; volt, maradt a halálnak egy ajtaja. A halál ez ajtaja csapódott le amaz emlékezetes nagy reggelen, midőn hallatszék a szózat: nincsen itt, föltámadott! Igen, de halandó voltunk a régi: az az ajtó meg-megnyilik életünkben, meg-megnyilik intézményeinkben; meg megnyílik egész földi pályánkon. A rothadás körülvesz, az enyészet fenyeget, a pori adás elporlasztja a legjobbat, a legnemesebbet. Mi értelme van hát a szózatnak: nincsen itt, föltámadott? Laikus vagyok én arra, hogy a halhatatlanság titkait vizsgáljam. Szentebb, mélyebb, rejtélyesebb a hit világa, semhogy kalauzának ajálkozzam. De van hitéletemnek néhány átélt drága pillanata, van egy pár igazság, melyet hirdetnem késztet az ünnepi hangulat. Ne szóljon az én gyarló beszédem, szóljon a hitélet tengerének legmélyebb búvára : Pál apostol. »Eltemettetünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba, hogy miképen feltámasztatott a Krisztus a halálból az Atyának dicsőségére, azonképen mi is uj életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint ő bele oltatván, vele egygyé lettünk, bizonyára az ő fel-