Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-07 / 18. szám

oktatásügyi minisztert, hogy e törvényt közölje a két egyház főhatóságaival, hogy kitűnjék: minő és mennyi engedmények árán volna hajtandó ama törvény a prot. tanárok nyugdíjazásának ügyét előmozdítani. A zsinat a tanári karok által benyújtott eme folyamodványt az ág. hitv. testvérekkel együtt tanácskozó bizottsághoz teszi át, azon célból, hogy kölcsönösen értekezvén e nagyfontosságú kérdés felett: a megtörtént megállapodásról tegyen jelentést zsinatunk elé; addig is utasítja azonban a konventet, hogy az egész ügyet figyelemmel kisérje s a mutatkozó szükséghez és felmerülő körülmé, nyekhez képest tegyen meg minden jónak látszó intézkedést. ;2. A nagy-enyedi, debreczeni, sárospataki és pápai theologusok kérvénye a supplicatió fentartása ügyében. A bizottság javaslata: tegye át a zsinat az ág. hitv. testvérekkel együtt tanácskozó bizottsághoz annak kinyilvánításával, hogy nevezett intézményt, mint korszerűtlent, továbbra nem óhajtja fentartani. A zsinat a bizottság javaslatát elfogadja. 3. Az országos ref. tanítói gyűlés emlékiratára vonatkozólag a bizottság javaslata: nevezett emlékirat észrevételeit nem a konventi jelenlegi zsinat elé terjesztett törvényjavaslatra teszi meg, hanem az 1881-ik évben Debreczenben tartott zsinat hozott törvényeire; következőleg a zsinat azon megokolással, hogy az észrevételekkel kisért törvényrészre is már elvi megállapodásra jutott: — őrizze meg ez emlékiratot levéltárában, mint a magyar református tanítói kar öntudatos erejének nyilvánulását. A zsinat a bizottság javaslatát elfogadja. 5. Világi elnök indítványozza, hogy holnap a zsinat két ülést tartson: délelőtt és délután. A délelőtti ülés tárgya lenne: a Kiss Áron tiszántúli püspök által benyújtott indítvány megvitatása, az iskolaügyi bizottság felirati javaslata és a lelkészválasztási bizottság jelentése a szövegezés végett átadott szabályellenes választásról szóló §-ról; a délutáni ülés tárgya pedig: az alkotmányozó bizottság jelentésének második része. A zsinat világi elnök indítványát elfogadja. Ülés vége d. u. 1 órakor. Tizenkilencedik ülés ápril 2-án. 1. Kun Bertalan egyházi elnök az ülést cl. e. 1

/4

11 órakor megnyitja; a jegyzőkönyv vezetésére felkéri Tóth Sámuel, szólók jegyzésére Hajnal István zsinati jegyzőket. 2. Tóth Sámuel és Mitrovics Gyula zsinati jegyzők olvassák a mult ülés jegyzőkönyvét; hitelesíttetik. 3. Tóth Sámuel zsinati főjegyző jelenti, hogy az iskolaügyi bizottság egyik tagja, Géresi Kálmán eltávozván, helye üresedésben van. A zsinat új tag választásáról a napirend után fog gondoskodni. 4. A napirend első tárgya Kiss Áron tiszántúli püspök, gróf Degenfeld József és Tóth Sámuel zsinati tagoknak Debreczenben tanárképzővel kapcsolatban felállítandó bölcsészeti fakultásra vonatkozó indítványának megvitatása. Szász Domokos: Örömmel üdvözli és helyesli az indítványt az erdélyi kerületnek minden zsinati képviselője, mert abban azon egyik magasrendű eszme lett kifejezésre juttatva, melynek diadaláért az erdélyi kerület másfél évtized óta küzd és fárad. Oly hiányt pótol, mely az egyetemes protestáns egyház közérdeke, sőt az egész magyar nemzeté, következőleg nem lehet egy tagja sem a zsinatnak, ki meleg szeretettel fel ne karolná. Nincs szándéka bővebb indokolásba bocsátkozni, csak arra szorítkozik, hogy a tanárképzés azon módja és mértéke, melyet jelenleg fentartott két egyetem nyújt, bár tudományos szempontból magas színvonalon áll, de protestáns egyházunk jelen és jövő érdekeire nem mindenben kielégítő. Hálával telt szivvel tekint a gondviselő Istenre, ki megadta érni, hogy egyesült erővel vethetjük kezünket e nagy munkára. A felállítandó bölcsészeti fakultásnak és tanárképzőnek valóban legilletékesebb helye Debreczen, mert el kell ismerni, hogy a tiszántúli kerület nemcsak legnagyobb, de az anyagi és szellemi erőnek is oly mértékét mutatja fel, hogy vele egyetlen más kerület sem versenyezhet. Az erdélyi kerület is kimondta már egy tudományegyetemmel kapcsolatos tanárképző intézet felállítását Kolozsváron és tőle telhetőleg meg is hozta áldozatát, de eme parányi erő nem elég, hogy az ige testet öltsön. De ime, a tiszántúli kerület vállát az erdélyihez feszíti, mintegy bátorítólag, hogy mindnyájan egyesüljünk e munkában. Nem hiszi, hogy ama kerület, melynek szolgálatában áll, el fog zárkózni ez eszmétől, sőt bizton tudja, hogy siet filléreit lerakni az oltárra azon alapból is, melyet már e célra gyűjtött. Ha igy fog gondolkozni minden kerület, a siker, a diadal biztos reményével nézhetünk szembe. Tudja azonban mindenki, hogy az erdélyi kerület egy másik fensőbb intézet felállítását is kimondta, pótolandó ama hiányt, mely magasabb theol. lelkészképzésünknél mutatkozik. Egy theol. fakultásnak akként való felállítását, hogy ifjainknak mód és alkalom nyujtassék a képzettség magasabb régióiba is betekinteni a nélkül, hogy a haza határain tul kellene menniök. Nem ellenzi az ifjak tódulását oda, hol a prot. szellem életerős, melylyel mi nem vagyunk képesek versenyezni, de itt a haza földjén is szükség van egy fensőbb tanintézetre, hogy nyíljék meg egy uj kornak, a szellemi erőképzésnek egy uj fókusa, melynek melege hassa át a sziveket és érlelje a tudományt. Ezt az eszmét melengeti keblén az erdélyi kerület, mely épen olyan érdeke az egyház egyetemének, mint a tiszántúli kerület indítványa. Ezen cél megvalósítására gyűjtött is már mintegy 100 ezer frtot, azokivül van két épülete Kolozsváron és a tőke gyarapítására minden lehetőt elkövet. Hiszi, a zsinat egy tagja sem kételkedik viszont, hogy egy ily másik fontos intézet legilletékesebb helye Kolozsvár, már históriai szempontból is. Tehát mig egyrészről pártolja a tiszántúli kerület indítványát, addig másfelől azzal kapcsolatban és annak kiegészítéséül a zsinat becses pártfogásába ajánlja következő módosított indítványát: »Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy egy bölcsészeti teljes fakultásnak, egy középiskolai tanárképző intézettel egybeköttetésben megalapítása és fentartása ref. egyházunkban középiskolai tanügyünk fejlődése és biztosítása szempontjából nélkülözhetlen és sürgős szükség, amint ezt már az 1881. évben Debreczenben tartott zsinat is kinyilatkoztatta; tekintettel arra, hogy a magyar protestáns theologiai tudományosságnak és a lelkészképzésnek magasabb színvonalra emelése érdekében egy protestáns theologiai fakultásnak felállítása is felette kívánatos és sürgős, amint ezt ugyancsak az 1881. évi zsinat is hangsúlyozta: mondja ki az országos zsinat, hogy Debreczenben egy bölcsészeti s Kolozsvárt a tudományegyetemmel lehető kapcsolatban egy theologiai fakultásnak alapját jelen alkalommal leteszi és létesíti. Ezen alap, hogy miként állíttassák elő s a két fakultás mily módozatok mellett lesz létrehozható, e tárgyban a zsinat a maga kebeléből egy bizottságot küld ki javaslat készítésére, mely javaslat a zsinat harmadik ülésszakában lesz előterjesztendő és tárgyalandó.« Tóth Sámuel zsinati főjegyző e kettős kérdés genesiseként előadja, hogy az 1881-ki debreczeni zsinat 210. sz. végzésében miképen határozott: az egyet, konvent minő