Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-03 / 17. szám

mivel a 4-dik kérdőpontban félsorolt §-ok úgyis benne vannak a törvényjavaslatban és azokat egyszerűen ki lehet jegyezni. 2. Tóth Sámuel zsinati jegyző, Szász Károly felszólalása után felolvassa a második kérdőpontot is, mivel a zsinat az elsővel együtt óhajtja tárgyalni. Kiss Albert szerint a főkérdés, a két első pontnál, melyek együvé tartoznak, nem lehet más, mint az, hogy minő törvényeket akar a zsinat hozni? Olyat-e, mit szentesítés alá bocsát, vagy pedig olyat, milyent a mult zsinat is hozott, mely csak zavarokat szült. Minden ilyen fontos kérdések felmerülésénél az ellenvéleményűek általában sok nehézséggel küzdöttek a zsinat egész tartama alatt, mert a kérdések oly rohamosan jöttek, hogy alaposan nem is szólhattak hozzá. Hol volt az iskolaügyi bizottság az ülések tartama alatt? — e nagyfontosságú ügyben miért hozott csak épen tegnap véleményt ? Mindenki beláthatja, hogy eljött ideje e törvények rendszeresítésének; eljött ideje, hogy az egyház kifejtse álláspontját az állammal szemben akkor, midőn általa 1790/91. törvények sem hagyattak épségben, mert esetről esetre megnyirbáltattak. Ott van a tanítók fizetésének rendezése, ami helyes és kívánatos ugyan, de az ár, mit érette követelnek — felette nagy. Az egyház véleményét nem kérdezték, annak mellőzésével hozták e törvényt, nem gondolván meg, hogy minő sérelmes lehet a felekezetre, midőn egy alkotandó törvény által befolyásolja annak tanítóit és a népet ez által meghidegíti, sőt tovább menve: bíróságaink ítéletét is állami Ítélettől teszi függővé. Azt hozzák fel, hogy nemzetiségi áramlatok kényszerítik a kormányt e lépésre ? Hiszen a mi iskoláinkban soha államellenes tanokat nem íiirdettek! Hát nern érdemli meg a mi egyházunk, mely annyi szolgálatot tett az államnak, hogy iskolai segélyben részesüljenek, de ne oly árért, ne a jog és az autónom kormányzat elvonásával, melyek nem pénzért szereztettek ! Senki nem óhajt egyház és állam közt harcot, de követelhető az államtól, hogy a 26. t.-c. keretén belől, ama jogok megsértése nélkül nyújtson segélyt az egyháznak. Vagy ne adjon segélyt, de legalább az iskolai célokra szánt területeket mentse fel a sűlyos adó alól. Nincs példa rá Európában, hogy ama földbirtokot, melyet birtokrendezés alkalmával egyesek adományoztak iskolai célokra, föld- és egyenértéki adó címén kétszeres teherrel rakta volna meg az állam, mint a miénk. Ez és ehhez hasonló esetek szülnek a nép lelkében elégületlenséget a kormánynyal szemben és szülni fognak mindaddig, mig másként nem gondolkozik. Indítványozza, hogy a 26. t.-cikkben biztosított jogok alapján hozzon a zsinat törvényeket és azokat bocsássa szentesítés alá. Világi elnök az elnökség nevében visszautasítja ama vádat, hogy a tárgyalás meg lett volna nehezítve a fontosabb kérdésekben. Időről-időre a rend meg volt állapítva és aki nem volt elfoglalva és aki nem restelte, az foglalkozhatott alaposan nyugodtan, a szőnyegre kerülendő kérdésekkel. Kéri szólókat, hogy tisztán az ügy lényegével foglalkozzanak. Begedi István. Törvényhozó testületnek kötelessége határozott és nem amolyan utasításszerü törvények hozása, melyek haszonnal nem járnak. Az igazság követelése, hogy nem szerződés, hanem jogaink alapján bocsátkozzék egyházunk alkuba az állammal. Most a zsinat állapítsa meg az elveket és utasítsa a bizottságot, hogy azok figyelembe tartásával szövegezze a kijelelölt §-kat. Világi elnök a maga részéről leghajlandóbb volna a két első kérdésre nemmel felelni. Ezen esetben az állammal nem jövünk összeütközésbe, de ellenkező esetben igen és akkor nincs állam a világon, legyen bár köztársaság vagy monarchia, melv hatalmát megcsorbító törvényeket volna hajlandó szentesíteni. Az egész iskolai törvényt óhajtaná beigtatni törvényünkbe épen a centralizáció kikerülése végett, t. i. hogy a kerületek ne köttessenek meg, hanem az állam által adott jogok alapján saját körükben biztosan mozoghassanak. Egyet még megjegyez: eddig még egy körben sem hallotta senkitől, hogy egyházunknak államellenes törekvései volnának; ép eszű ember nem is mondhatja, aki pedig mondja, az egész történelem tanúságával ellenkezésbe jön. Egy tény: segélyt az állam megszorítás nélkül nem ad, de törvényt mindenkinek ad. Szász Károly szerint a bizottság által kellő sorrendben vannak ugyan feltéve a kérdések, de véleménye az, hogy az első kérdést nagyon érthető okokból legjobb lenne utoljára hagyni és dönteni most a második, azután a következő kérdések felett. A zsinat az észrevétel helyességét belátja és először dönt a második kérdés felett, kimondva, hogy a törvényjavaslat szövegezését nem fogadja el részletes tárgyalás alapjául. 3 Tóth Sámuel zsinati jegyző felolvassa a harmadik kérdőpontot. Váró Ferencz megjegyzi, hogy a harmadik kérdésre két módon is lehet igennel felelni: ha t. i. részletes és ha általános törvény szerkesztését határozza is el a zsinat. Gróf Tisza Lajos ugy véli, ha igennel felel is a harmadik kérdésre a zsinat, még azáltal nem lesz eldöntve, hogy minő terjedelmű legyen a törvény? A zsinat a harmadik kérdésre igennel felel. 4. Tóth Sámuel zsinati jegyző felolvassa a negyedik kérdőpontot. Váró Ferencz. Ezen §-ok tartalma: az iskolafentartási és állítási jog, a szerződéses viszony érintése, tanítók és tanárok alkalmazásának joga és módja, a tanterv, rendtartás megállapítása tanítókra és tanárokra stb. Van-e szükség reá. hogy e §-ok ily terjedelemben tétessenek a törvény tartalmává, vagy csak általában ? E felett is jó lenne dönteni Fejes István. A negyedik pont megállapításától függ, hogy milyen legyen az a törvény, melyet iskolaügyekben a zsinat hoz. A 89. §. i) pontjából következtetve, a zsinatnak oly törvényt kell szerkeszteni, melyből kihagyja mindazt, melyek az önkormányzattal ellenkeznek és az országos törvények közé tartoznak. A bizottság által azon §-ok válogattattak ki, melyek változás alá nem jöhetnek, mivel egyházunk jogkörébe tartoznak és ez helyes eljárás. De mivel felette fontos az is, hogy miként állapítassanak meg ezen elvek a felsorolt §-okban, és miként hozassanak kapcsolatba egymással, ezen okból óhajtandó volna kiadni javaslati szövegezés végett a bizottságnak. Ha tehát a negyedik kérdést elfogadja a zsinat, egyszersmind utasítsa a bizottságot, hogy tegyen javaslatot, továbbá határozza meg az időt, hogy mikor óhajtja tárgyalni azt. Beöthy Zsigmond a megpendített eszmét figyelemreméltónak tartja ugyan, de előtte szóló elfeledett egyet, hogy ma nem azok a viszonyok, melyek 100 év előtt voltak. Az állam intézkedéseit soha nem lehet mellőzni, mert oly törvényeket, melyek egészen jogkörén kívül állanak, meg nem erősít. Dóczi Imre óhajtja, hogy a bizottság egy szerves munkálatot készítsen. Szász Károly véleménye6

szerint legjobb lenne, ha a zsinat a felsorolt §-ok feletti intézkedést az egyetemes konventre bizná, hogy aztán az a hozott határozatot közölné az egyházkerületekkel, melytől ugyan eltérni nem, de keretében szabadon mozogni lehet, sőt kell, mert nem