Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-31 / 16. szám

Körmendy Sándor erre vonatkozólag következő toldást ajánl elfogadásra: »ott, a hol az egyház tagjai lélek vagy párbér, vagy gazdaszám szerint, akár készpénzben, akár terményben fizetik a lelkész, tanító, énekvezér díjlapi járulékát: köteles a presbyterium évenként a díjlap értelmében fizetésre kötelezettek névsorát az egyházi év elején pontosan összeállítani s a különböző terménybelieket az az ok beszedésére legalkalmasabb időszakban időnként előre megállapított és kellően kihirdetett napon a fizetésre kötelezettektől hiány nélkül s a terményneműeket tiszta és jó minőségben beszedni s az illető egyházi hivatalnokoknak teljes összegben átadni. A járulékok beszedéséért a presbyterium felelős«. Azonban a zsinat mellőzvén a módosítást, a §-t változatlanul fogadja el. 258. §.: év végével az egyházgondnokok számadásaikat tartoznak elkészíteni és illő helyre beterjeszteni. Gzike Lajos ezen szók után: »és a számadásokat hitelesítő okmányaikkal együtt«, betétetni óhajtja: »valamint az egyház vagyoni állását feltüntető leltár és évi rendes költségvetési előirányzatokkal együtt minden év március l-ig az espereshez beterjeszteni stb«. Ádám Kálmán e szövegrész helyett: »és a számadásokat hitelesítő okmányaikkal együtt az espereshez beterjeszti, ki azt tüzetes felülvizsgálás végett az egyházmegyei számszékhez átteszi* — betétetni kérj: »és a számadásokat hitelesítő okmányaikkal együtt az egyházmegyei számvevőszékhez tüzetes felülvizsgálás végett felterjeszti «. A zsinat elfogadja az eredeti szövegezést. A 259. §. (évi hátralékok behajtása), mellőztetvén Bernáth István azon indítványa, hogy e §. szövege gyanánt beterjesztett következő módosítása fogadtassék el: »Minden november hava végén köteles a presbyterium a bevehetetlenek szigorú kihagyásával a hátrányok kimutatását espereshez beterjeszteni, ki azon kimutatást ellenjegyzi s átteszi a polgári hatósághoz közigazgatási uton leendő behajtás végett« — csakis ezen egy szónak »fizetések« törlésével és helyébe »tartozások* szó tételével, változatlanul fogadtatik el. 7. Világi elnök az ülést mára berekeszti, miután a napirend következőleg állapíttatott meg: tárgyaltatni fog a törvényjavaslat ötödik része, »A magyar országos református egyházi közalapról« és megalakíttatik azon bizottság, mely legőszintébb érzelmének lesz hivatva kifejezést adni ő Felsége előtt azon kegyelmes jóakaratáért, melyet tanúsított akkor is, midőn a zsinattartásra legmagasabb engedélyét megadni kegyes volt. Ülés vége d u. 2 órakor. Tízenharmadik ülés március 24-én. 1. Kun Bertalan egyházi elnök az ülést d. e. 11 órakor az elnökség nevében megnyitja; a mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére felkéri Hajnal István, szólók jegyzésére Mitrovics Gyula zsinati jegyzőket. 2. Tóth Sámuel zsinati jegyző olvassa a mult ülés jegyzőkönyvét; kevés észrevétel után hitelesíttetik. 3. Tóth Sámuel zsinati jegyző következő jelentéseket tesz: a tiszántúli egyházkerület a nagybányai egyházmegyéből Soltész János egyházmegyei tanácsbiró, a zsinaton megjelent és megbízó levelét bemutatta, tudomásul vétetik; Farkas Ábrahám képviselő a zsinatról eltávozni kényszerülvén, az elnökség megtette az intézkedést a póttag, Bornemisza István egyházmegyei tanácsbiró behívására, tudomásul vétetik ; a lelkészválasztási bizottság munkálatával elkészült és kéri a további intézkedést. 4. Hajnal István zsinati jegyző olvassa a napirendre kitűzött törvényjavaslat ötödik részét »A magyar országos református egyházi közalapról«. A 260. §. (a közalap rendeltetése) változatlanul marad. A 201. §. (a közalap feladata e) pontja kivételével változatlanul fogadtatik el; nevezett pont igy hangzik: »elaggott, hivatal viselésre képtelenekké vált lelkészeknek, lelkészek özvegyeinek és árváinak számára nyugdíjintézet alkotásának a közalapból adandó állandó segély által való előmozdítása«. Meczncr Béla a törvényjavaslat e pontját nem fogadhatja el módosítás nélkül. Nem fogadhatja el, mert egy lelkészi nyugdíjintézet segélyezését nem tartja lehetőnek a közalap tiszta jövedelméből, noha óhajtaná, de tudja, hogy ez óhaj csak a jövőben fog testet ölteni. A közalap jövedelmének egy részét sokkal szükségesebb intézet, a gyám intézet felállítására kell fordítani, hogy az özvegyek és árvák is részesüljenek segélyben a szomorúság napjaiban. E célt nem lehet másként elérni, mint egyelőre lemondani a nyugdíjintézet felállításáról annyival inkább, mert tőkénk csekély és mert nem oly égető kérdés, mint a másik, hiszen gyakorlatban van nálunk az egyházmegyékben segélyezni az elaggott lelkészeket. Segédlelkészeket rendel melléjük az egyházmegye, kiknek vállaira rakja a hivatal terhei nagyobb részét, a rendes lelkészeknek meghagyva annyit, a mennyit könnyen elvégezhetnek. Az ilyen segédlelkészeknek díjazásáról is van gondoskodva a rendes lelkészi fizetés gyarapításával, ha az illető lelkész nem tehetné ezt. Ez utóbbi tekintetben maradjon meg most az eddigi gyakorlat egvideig. mig tőkénk jövedelme nő, melyből úgyis részesülnek csekélyebb díjazású lelkészek a törvény intézkedésénél fogva, hiszen ott áll e §. c) pontjában, a közalap egyik feladata: »csekély díjazású lelkészek segélyezése«. E kérdés 1888-ban véleményezés végett ki lett adva az egyházkerületeknek és mindenik odanyilatkozott, hogy a nyugdíjintézet elodázásával állíttassák fel az özvegy-árva gyámintézet. Ezen intézet sürgős felállítását kéri és indítványozza, hogy az e) pont e szava: »nyugdíj intézet* töröltessék és helyébe »gyámintézet« Írassék. Várady Gábor elismeri a gyámintézet felállításának szükségét, de lehetőségét nem, tehát a javaslati szöveg mellett fog szavazni, mely egyezik a tiz év előtt hozott törvénynyel. Elejteni ezt most, erkölcsi kárral jár, mert tiz évi munka célját rombolná szét és könnyen azt hihetnék a lelkészek, hogy nyugdíjra nem tartják érdemeseknek őket. Gróf Degenfeld József szintén azon véleményben van, hogy nem kellene kiejteni a törvényből a nyugdíjintézet felállítása kérdését. Tiz év előtt lett kimondva egy nyűg-, mint gyámintézet szervezése, és hogy máig sem létezik, annak oka, hogy minden egyházmegyében van ilyen — noha kisebbszerű — intézet (elállítva. Mig ezek ki nem halnak, addig egyetemes nyugdíjintézet nem is fog lenni. A kettő: nyűg- és gyámintézet nem áll távol egymástól, elkülönítése nem helyes. Épen ezt mondja ki a törvényjavaslat is, melynek fentartását kéri. Tisza Kálmán világi elnök a helyzet világossá tételére emel szót csupán: »A 81-iki törvény igen helyes alapra fektette az özvegy-árvai nyugdíjintézet kérdését; a nyugdíjintézet terve nem készült el máig sem több okok miatt, de a mostani javaslat határozottan utasítja a konventet, hogy a jövő zsinatra azt készítse el és terjeszsze fel. Ma valójában akármint módosítjuk a szakaszt: se egyiket, se másikat fel nem állíthatjuk, mert tőke olyan nincs, de a szöveg nem mondja ki, hogy a meglevő összeg szétosztassék.