Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-01-14 / 2. szám
más keresztyén 7,8IS. a népességnek 0*05°/„-'a, zsidó * 706,838, » 4"67 » más nem ker. 239, » — 1880-ban a vallások számaránya ez volt: római kath. 6.482,595. a népességnek 47'22%-a, görög 1.486,598, 10-83 » örmény 3.221. 0'02 » görög-keleti 1.637.105. 14-11 » ágostai evang. 1.107,515, 8-07%-a. evang. reform. 2.023,257. 14-74 -unitárius 55.787. » 0 40 -más keresztyén 4320, 0-05 » zsidó 624.737. 4-55 -mohamedán 17, — E két számcsoport sokat beszél a figyelmes hallgatónak. Elmondja, hogy Magyarországon három vallásfelekezet erősen szaporodik, a többiek meg folyton fogynak. Leginkább szaporodnak a katholikusok, kik tíz éve a lakosságnak 47'22%-át, 1890-ben pedig már 47'85%-át képezték, azaz arányszámuk 1880 óta 58'07%-ról 58'81%-ra emelkedett, tehát a szaporodás 0*74°/„. Azután a zsidók, kiknek arányszámuk a tíz utolsó év alatt 4'55-ről 4'67-re növekedett; szaporodás 0'12%. Végül az unitáriusok, kiknek arányszámuk 040%-ról 0-4Í°/o-ra emelkedett; szaporodás tehát O'OlV A többi vallások hívei mind fogytak; legtöbbet a görög-keletiek, legkevesebbet a reformátusok. A görög-keletiek 1880-iki 14*11 % arányszáma leszállt 13-65°/o-ra, fogyás 046°/0 . Az ág. h. evangélikusoknál a 8'07°/o arányszám leszállt 7'81%-ra, fogyás 0'36°/( ) . Az ev. reformátusoknál az 1880-iki 14-74°/o leszállt 1460 %-ra, tehát fogyás 0-14. A megjegyzendő szomorú tény a mindkét hitvallású evangélikusok, kálvinisták és lutheránusok fogyása együttvéve 0'50%-kcil. Tíz évvel ezelőtt a két protestáns egyház hívei az ország lakosságának még 22-81%-át képezték, ma már csak 22-41%-át teszik. E szomorú tényen keveset enyhít az a körülmény, hogy a kálvinisták tiz év óta 2.023,257-ről 2.209,395-re, tehát 186,138-aI, a lutheránusok 1.107,515-ről 1.182,487-re, tehát 74,972-vel szaporodtak; mert ha a lakosságnak bár csak átlagosszaporodási százalékával lépést tarthattak volna, akkor is a kálvinistáknak legalább 25 ezerrel, a lutheránusoknak legalább 1 2 ezerrel, kellene többen lenniök a mostani lélekszámnál. Az utolsó évtized alatt tehát nemcsak hogy nem szaporodtunk, hanem a két felekezet körében legalább 37—40 ezer lélekkel fogytunk. Sőt ha az átlagos szaporodási százalékhoz hozzászámítjuk a római katholikusoknak, e legszaporább keresztyén felekezetnek szaporodási arányát és lélekszámunkat ehhez mérjük, akkor nekünk protestánsoknak a lefolyt 10 esztendő legalább 50 ezer lélek elvesztésébe került. Más szavakkal, ha a róm. katholikus lakossággal egyenlő számarányban szaporodtunk volna, akkor a tíz év előtti 3 millió százharminc ezer protestáns léleknek most kevés híján 3 millió 450 ezernek kellene lennie, a valóságban pedig még a 3 millió 400 ezeret sem éri el. A szaporodás versenyében a róm. katholikusokkal szemben tehát mi protestánsok vagyunk a vesztesek. s akarva nem akarva ajkainkra kell vennünk a lesújtó szavakat: »pusztulunk, veszünk«. E minden tekintetben szomorú tény elég fontos, hogy okait gondosan kutassuk s azok megszüntetéséről ne csupán akadémikus fejtegetéseket Írjunk, hanem sürgős és gyökeres intézkedéseket kérjünk az erre hivatottaktól. Számbeli fogyásunk okait kutatva, azok egyikéül a Dunántúl elharapódzott kétgyermelvrendszerre mutatnak rá statisztikusaink. A reformátusok szaporodás a a Duna jobb partján határozottan gyenge. Hogy a szaporodás az országnak épen legműveltebb és legkedvezőbb egészségügyi viszonyokkal bíró részében a legkedvezőtlenebb, annak oka a kétgyermek-rendszer. (Stat. Évkönyv 1889—90. évf.47. 1.) E titkos bűn megléte Tolna. Baranya vidékén sok helyen, Somogy, Veszprém és Fehérmegyék területén szórványosan, fájdalom, elvitathatlanul uralkodik a föld népe között. De e néppusztító bűn nem kizárólag kálvinista s még kevésbé lutheránus specialitás; e mellett aránylag kis területen akadályozza a protestantismus számbeli gyarapodását. A református lakosság csökkenésének főokául pedig már csak azért sem tehető, mert a szaporodás oly helyeken is kedvezőtlen, mint pl. Debreczen, H.-M.-Vásárhely, hol e titkos bűn egyáltalában nem észlelhető, hol a születés általi szaporodás elég nagy, de a református lakosság szaporodása mégis mögötte marad e helyek róm. kath. lakosságának, sőt az országos szaporodási átlagnak is. Az ág. hitv. evangelisoknál a felvidéki tótság és a szepességi németség tömegesebb kivándorlásában lehet egyik főokát találni a hívek gyenge szaporodásának. Egyes gyülekezetek létszámát megtizedelte a kivándorlás. Ez tagadhatatlan tény. De az is kétségtelen, hogy a kivándorlás sem speciális protestáns szerencsétlenség; sújtja és sújtotta az a római egyház híveit is, de azért ezek még sem fogytak meg, sőt a legszaporább ker. felekezetnek bizonyultak a legutolsó népszámlálás adatai szerint. Mindezen tények méltán feljogosítanak azon következtetésre, hogy a protestánsok elégtelen szaporodásának magyarázatául a helyenként kedvezőtlen születési arányon kívül még más okokat is keressünk, annyival is inkább, mert a statisztika szerint is, a reformátusok születési aránya »a Tisza-Maros szögében, az erdélyi megyékben, a
