Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-13 / 11. szám

unitáriusok közül 9 van a 29. §. alapján elismerve. 3 ev. ref., 106 ág. ev. és egy unitárius középiskola rendest a nárnak felekezeti oklevele van; mig 9 ev. ref. és 1 ág. ev. sehogy sincs képesítve. Protestáns tanárképzés jöjjön el a te országod is; aztán a »minuciákban se lehet az államnak kifogása». De jöjjön el mielőbb, s vele a tanárok legalább átlagosan egyenlő dotációja. S akkor nem kell félnünk, hogy legjobb erőink az állam iskolaiba sietnek, mert ott a mi iskoláinkban szükséges idealizmus mellett könnyebb a megélhetés, nagyobb a szabad önképzés, több idő jut a jelentésben is hangoztatott, minden tanártól megkívánt irodalmi működésre. Ezért említi meg a jelentés, hogy az aszódi, beszterczebányai ág. ev., a kunszentmiklósi, karczagi, győnki, hajdúnánási, székely udvarhelyi ev. ref. s a kolozsvári unitárius középisklákat, melyekben az 1883. XXX. t.-c, 32. §-ában megszabott tanári létszám nincs meg. »Ez intézetek majdnem mindegyikében a rendes és helyettes tanárok létszáma oly kevés, hogy a tanárok kénytelenek — rendszerint minden külön díjazás nélkül — a középiskolai törvényben megszabott tanításóráknál többet adni.« »A középiskolai törvény pedig elég bölcsen azért szabta meg a maximalis óraszámot, hogy a tanítás ne váljék közönséges mesterséggé, hanem a tanár mindig uralkodhassék a tudományos anyagon; annak fejlődésével, haladásával lépést tarthasson. »Az oly iskolafentartó, ki tanárainak idejét túlságos mértékben köti le, nemcsak törvénybe ütköző dolgot követ el, hanem saját iskolájának tanítási színvonalát szállítja alább.« Ez ellen nincs argumentum. De ha a kultuszminiszter ennyire belátja egyetlen fogyatkozásunkat: akkor az államsegélyért benyújtott folyamodásokat nem szabad ad acta tennie. Tanáraink pedig irodalmi működésükkel is cáfolják meg a jelentés nyilt aggodalmait, akkor »nec portae inferi . . .«. Utoljára hagytam a jelentés legelső, legáltalánosabb részét; kevés van benne, mi egyedül minket illet. A miniszter kedves eszméjének megvalósításán — görögöt pótló tanfolyamokkal — fáradoztak a pápai, csurgói, debreczeni, mármarosszigeti, hódmezővásárhelyi, mezőtúri, rimaszombati egyesült ev. ref.; a pozsonyi — hol a póttanfolyam tanárai külön remunerációt kaptak — eperjesi, iglói, rozsnyói, nyíregyházi, selmeczbányai ág. ev. és a kolozsvári unitárius középiskolák. Tanulóinknak átlag 30°/0

-a, tanulta a görögöt pótló tárgyakat. Ez általános részben említi meg a jelentés a budapesti Ferencz József fmevelő intézet szervezeti gyarapodását . . . külön is kiemelve, hogy a kultuszminiszter ebben az intézetben adott példát arra is, hogy csakis a közönséges betegek szanatóriuma lehet az intézetben s a súlyos, főkép a ragályos betegeké a kertben különálljon. Ismeretes, hogy Sáros-Patak főiskolája e tekintetben jóval megelőzte a becézett intézetet. Legfontosabb az általános résznek az a kijelentése, hogy ama tanulók számára, kik a reáliskola alsóbb osztályaiból egyenesen az életbe mennek: a reáliskolákban a kereskedelmi és ipari könyvvitel rendkívüli tanítását rendelte el a miniszter; és hogy az oly városokban, hol csak algimnázium van — tekintettel az életbe lépő tanulók nagy számára — a rajztanítás intenzivebb lesz. Budapesten a görögöt pótló tanfolyam tanárai részére a nagy szünidőben pótkurzust nyit a miniszter. A társadalmi életre is kiható jelentősége van az »iskolatársak szövetkezetének«, mely a budapesti V. ker. állami főreáliskola volt tanulói közt alakult meg először. Célja az iskolát, s annak tanulóit segíteni. A mi iskoláinkban kétszeres fontossága volna e szövetkezésnek és illő, hogy az a társadalom, mely használja az iskolát, erejéhez képest folyton támogassa. Az érettségi vizsgálatok eredményei reáliák tekintetében nagyban javultak, a nyelvi oktatás azonban még mindig sok kívánni valót hagy. Különben az ismeretes szabályrendeletre hivatkozva felszólítja a kultuszminiszter az összes középiskolákat, hogy ne a leckeszerű, hanem az önálló gondolkodásmód kipuhatolására irányuló examinálás-módra törekedjenek. A középiskolák számára egyesek részéről adott segélyösszegek közül a Derzsi János 10000 frtnyi adománya tűnik ki, mely a székelykereszturi unitárius gimnázium segélytőkéjét gyarapítja. Eddig a jelentés. Szolgáljon tanároknak, iskolafentartóknak egyforma tanulságul. A bennünket illető adatok elég biztatók arra, hogy reménynyel, önérzettel tekintsünk a jövőbe. Dr. Bakonyi Lajos. TÁRCZA. A biblia epikai feldolgozásának történetéből. (Folytatás és vége.) A bibliai epika tárgyát, tartalmi körét, irányát már maga a név nyilván mutatja. Az iró a biblia történeti könyveiből kiválaszt egy neki tetsző, vagy kitűzött céljára alkalmas hőst, hivőt, szenvedőt, átalában valamely bibliai kegyest s annak élettörténetét, viselt dolgait szorosan az eredeti szerint, gyakran még a szavakhoz is ragaszkodva versbe szedi, a belőle kivonható morállal megszerzi s a hivők épülésére, a szenvedők vigasztalására vagy az ellennézetüek rovására kéziratban vagy nyomtatásban a közönség elé bocsátja. E müvek tehát mindenkor csakis bibliai dolgokat tárgyalnak s az álláspont, melyet reformátoraink a hagyománynyal s mindennel szemben, a mi a bibliában nincs, elfoglaltak, a költészet terén is a leghatározottabban érvényesíté magát. Az apokrif könyvek néhány, minden, főként a német irodalomban közkedveltségü történetét (Zsuzsánna, Tóbiás, A Makkabeusok) még feldolgozza ugyan vagy hat-nyolc költemény szerzője s szent Athanasius életének is akad Sztárai Mihályban megénekelője, de ezen kivül és felül a legmerevebben elzárkóznak a mult század legendahőseinek, a sanctologia és martirologia alakjainak még neve említésétől is s nem kegyelmeztek az oly igazi költőien szép, allegorikus alakoknak sem, melyek valódi keresztyén eszméket s átalános vallásos igaz-