Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-10 / 10. szám

Harmincötödik évfolyam. 10-dik szám. Budapest, 1892. márczius 10. EGYHA PROTESTÁNS LAI LAP Szerkoszlösíg: IX. kerület, Pipa-utca ÍÍ3 szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszki/ Vik'or könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetesi dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laplulajdonos : SZŐTS FARKAS. • Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 60 kr; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Et/yes szám, ára 20 kr. Egységes középiskola és nemzeti műveltség. (Visszapillantás a középiskolai reform-értekezletre.) Középoktatásunk készülőben levő reformját úgy tekintem, hogy annak feladata lesz megmen­teni társadalmunkat azoktól az áldozatoktól, me­lyekbe a kétféle középiskola fentartása kerül; isko­láinkat attól a didaktikai nehéz fegyverzettől, mely alatt ifjaink elméje roskadozik; s megkí­mélni nemzetünket attól az erőszakoskodástól, mely gyermekeink korai pályaválasztásának gyak­ran szükségképpi következménye volt. Egy szóval kimondva: ez a kérdés a nehéz fegyverzet lesze­relésének a kérdése. Az 1883: XXX. t.-cikk világosan kimondja, hogy középiskolai oktatásunk célja »a magasabb általános műveltség« megadása; s csudálatos, hogy e cél kitűzése után csaknem tiz esztendő múlva jutott eszünkbe azt kérdezni, hogy e cél elérése végett van-e valóban szükségünk kétféle közép­iskolára: gimnáziumra és reáliskolára? Most jöt­tünk annak a tudatára, hogy lényegében ez a két középiskola egymástól nem különbözik; mert az nem lényeges különbség, hogy egyik az újkori nyelvekből és a mathésisből többet tanít, mint a másik; sem az nem életbevágó eltérés, hogy egyik a latin nyelvet mindjárt az első osztályban kezdi, a másik pedig csak a felső osztályokban. Még oly vagyonos állam is, mint Németország, megsokalta a kétféle középiskolát (gimnázium és reálgimná­zium) s a reálgimnáziumot másfél esztendő óta az elé az alternatíva elé állította, hogy vagy ala­kuljon át gimnáziummá avagy reáliskolává (pol­gári iskolává) vagy pedig múljék ki az árnyék világból. Nekünk kis államnak és szegény nemzet­nek sokszorta nagyobb fontosságú, hogy közép­iskoláinkra szánt százezreinket okosan költsük, s oly szervezetű intézetekbe fektessük, melyek ifjaink egyöntetű műveltségében gazdagon kihajtják a fen tartásukra fordított milliók kamatját. A kétféle középiskola az anyagi tőke veszte­getése mellett a szellemi erők nagy pazarlásával is jár. Sokszor és sokan elmondották, hogy a fiúknak a reáliskolába küldése korai pályaválasz­tást jelent, nem azért, mintha a fiú azonnal pályát választana, hanem azért, mert a reálisko­lából kilépéskor csak nagyon is szűkre szabott pályakörben választhat. Akárhány ifjú van, ki csak 15—16 éves korában jön tudatára, hogy tulaj­donképpen gimnáziumba kellett volna járnia. Az ilyenek kedvéért ragasztották a reáliskolához a latin tanfolyamot; de ez a hevenyészett póttan­folvam nem sokat használ az ifjúnak, a reális­kolát pedig eredeti jelleméből teljesen kivetkőz­tetvén, a német reálgimnázium halvány utánza­tává teszi. A kétféle középiskola csak neveli a pálya­tévesztett ifjak számát, s ezzel alkalmat ad a nemzeí productiv erőinek fecsérlésére és ínra, hogy a pályatévesztett egyének versenytársai (s sokszor veszedelmes versenytársai) legyenek az arravaló és minősített egyéneknek. Hátul hagytam a nehéz didaktikai fegyverzet ügyét, melyet a túlterhelés neve alatt eléggé isme­rünk. Iskoláinkban a tantárgyak sokasága nem­zette a könyvek sokaságát, a könyvek sokasága nemzette az idő elmorzsolását, az idő elmorzso­lása pedig a tanuló szellemi erőinek az elforgá­csolását, azaz azt a szórakozott és petyhüdt állapotot, mely szerint az iíjú a kitartó erőfeszí­tésre való szoktatásnak híjával megy neki az élet nehéz küzdelmeinek. Azt mondják — s igaz is — hogy éppen az »élet« kedvéért vitték be a sok hasznos isme­rettel megtömött könyvet az iskolába, hogy a ta­nulók fejét is azon módon teletömjék tudással, meg hogy elég legyen téve annak a régi latin axiómának, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Magam is vallom ezt a tételt, csakhogy tegyünk különbséget élet és élet között. A polgári társaságnak van első sorban u. n. üzleti vagy piaci élete, mely az ipari, kereskedelmi, gazdászati s hasonló mindennapi szükségletnek kielégítésében áll. Ezeket a szükségleteket elégítik ki az ipari, gazdasági, kereskedelmi s hasonló fajú iskolák és a rájok előkészítő polgári iskolák.

Next

/
Thumbnails
Contents