Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-03 / 9. szám

időközönkinti fürösztése az iskolában berendezett tusok alatt; 6. a gyakorlati élet követelményeinek hivó szózatára s az elméleti tulterheltetésnek legcélszerűbb módon való elhárítására s ellensúlyozására: a kézügyesít és behozatala az iskolákba; 7. a testi büntetés eltörlése jogos és humánus követelményének lehetősége céljából az iskolás gyermekeknek olyatén elválasztása: hogy a) külön osztályba soroztassanak azok, akik egy osztálynak többszöri ismétlése ellenére előmenetelt nem tudnak felmutatni: tehát gyenge elméjűek, de a kikkel megfelelő módszerrel és lassú menetben bár csekélyebb, de mégis eredményt lehet elérni s igy őket bár korlátoltabb ismeretekkel, mégis hasznos és jó emberekké lehet tenni; b) külön javító-iskolákba osztassanak azok, kik rossz viseletükkel s erkölcsi fogyatékosságukkal veszélyeztetői az osztály erkölcsiségének s az iskola nevelői hatásának. E főpontozatok mellett általános helyesléssel fogadták még azt az indítványt is, hogy a főváros iskoláinak minél nagyobb mértékű felvirágoztatása érdekében, küldjön ki éuenkint egy-két tanítót külföldi tanulmányútra. * Debreczeni collegiumunk internátusa ellen régi a panasz, a tanárikar is élénken érzi, hogy a mostani rendszer gyökeres 'átalakítást igényel. E végből még a mult év folyamán bizottságot küldött ki, melynek javaslatát most egész terjedelmében közli debreczeni laptársunk. »Leplezetlenül kimondjuk azon meggyőződésünket, hogy a mostani bentlakási rendszer nemcsak rossz, ennélfogva káros intézmény, hanem a jelenlegi alapokon nem is javítható. Nem javítható főként azért, mert még képzeletben sem alkotható olyan felügyelet, mely egy nagy terjedelmű kétemeletes épületnek minden zegzugába elszórt 42 szoba 236 lakója felett gyorsan és eredményesen érvényesíthető legyen«. Ennélfogva a bizottság azt javasolja, hogy a bentlakási helyiségeket a collegium 11-ik emeletén, az uj épületben néhány háló, dolgozó és társalgó terembe kell csoportosítani, korlátozandó a bentlakó növendékek száma, szigorúbbá teendők és jobban foganatosítandók a tisztasági és rendtartási szabályok; és a mi legfontosabb, a felügyelet egy bentlakó tanárra bízandó stb. stb. Nagyon helyes elvi alapon nyugszik a bizottsági előmunkálat. Kívánjuk, hogy az illetékes hatóságok szívökre vegyék azt a megdönthetlen igazságot, hogy a paedagogiai és dietetikai szempontból régen elitélt kálvinista benlakás a maga nevelési félszegségeivel és egészségi hátrányaival tovább fenn nem tartható s minél előbb a mai igényeknek megfelelő valódi internátussal helyettesítendő. Adjon jó példát e téren Debreczen, közegyházunk e legnagyobb tanintézete, s aztán kövessék többi internátusaink is; mert a hiányos felügyeletü, cellás bentlakások által kifejtett és megörökített kálvinista mendikáns typusok ideje lejárt, más nevelést, más műveltséget követel ' ma korunk mind a papoktól, mind a tanítóktól. * A belmissziói tevékenység fokozására buzdít Terray Gyula gömöri ev. esperes, a papsághoz intézett egyik körlevelében. Sürgeti, hogy minél gyakrabban nyíljanak meg híveink előtt a vallás-erkölcsi épülés szentelt csarnokai, a templomok; sürgeti az ünnepi és hétköznapi istenitiszteletek lelkiismeretes hűséggel való megtartását; sürgeti a hanyatlásnak indult egyházi éneklés gondosabb felkarolását ; ajánlja az igehirdetés intensivebbé, közvetlenebbé, építőbbé tételét; különösen hangsúlyozza elemi- és közép-iskolai, valamint a konfirmációi vallásoktatás belterjesebbé tételét: egyszóval hatványozottabb lelki gondozást, belmissziói tevékenységet sürget. Az evangéliomi izzel és erővel tartott körlevél, melyet »az idők jeléül* pozsonyi laptársunk egész terjedelmében közöl, igy végződik: »A mindennapi kórjelenségekből Ítélve, nem tagadhatjuk, hogy a veszély komoly, munkához kell látnunk, munkához evangéliomi buzgósággal. Meg vagyok arról győződve, hogy sanyarú helyzetünk megváltoztatásának és megjavulásának is ez az egyedüli alapja. Látjuk, hogy senki sem tesz érettünk, tegyünk mi magunk, ébredjünk, mozogjunk. Ne csak keressük, hogy kik s mi módon lopják be a mérget Krisztus szent testébe, anyaszentegyházunkba ; de mielőbb kivágni s begyógyítani a sebet: ez legyen szent törekvésünk. Nem fogunk ezután panaszkodni, nem fog sínyleni, nem fog pusztulni szent közösségünk, prot. anyaszentegyházunk, ha hithűség és Krisztus szelleme által betöltve s fellelkesílve ki-ki elvégzi híven, ami rábízatott*. * Országos református tanáregyesület szervezését kezdik sürgetni egyházi lapjaink. A pataki lapban Buza János újította fel az eszmét, melynek érdekében most ugyanott dr. Kovács Gábor és a pápai lapban szintén pártolólag Kiss Ernő emelik fel pártoló szavukat. Mi régóta sürgetjük tanáraink tömörülését s a tiszántúli egyesület évkönyvének ismertetésénél sokszor elmondtuk már azon véleményünket, hogy ref. tanárainkra nézve életkérdés a társadalmi egyesülés. Legutóbb a tiszántúli tanáregyesület 1891-ik évi évkönyvének ismertetésénél akként fejeztük ki meggyőződésünket: Szép, szép az a kerületi elszigeteltség, de súlytalan és erőtelen. »Mi vállvetett együttműködésben szeretnők látni ref. tanárainkat. Irodalomban, egyesületi tevékenységben a vezetők között fényleni. Egyházi tanügyünknek az állami és más felekezetű tanügy mellett sulylyal, tekintélylyel kellene birnia, mint még nem régen is birt. Most aléltan, elgyengülve vánszorog ez a szegény beteg az állami vezetés után, mintha elvesztette volna önmagában való bizalmát és saját hivatásában való hitét.« (Prot. Egyli. és Isk. Lap 1892. évf. 45. 1.) Most is azt mondjuk: vagy lépjenek be tanáraink az »Orsz. középiskolai tanáregyesület-«be s igyekezzenek ott súlyra és erőre emelkedni, saját külön érdeküket azért fel nem áldozva; vagy alakítsanak pl. a tiszántúliból országos ref. tanáregyesületet, mert mostani elszigetelt, szervezetlen állapotuk mellett maholnap elsorvad a prot. tanári közszellem és a prot. tanügy régi jó hírneve ide s tova »névben él csak, többé nincs jelen*. * Az izraelita anyakönyvek rendezése dolgában a kultuszminiszter a megyei és városi törvényhatóságokhoz körrendeletet intézett, melyből a következőket közöljük: Az anyakönyvi kivonat hű másolata legyen a bevezetésnek, egy szóval sem szabad többet vagy kevesebbet tartalmazni, mint amit az illető anyakönyvi tétel tartamaz. Az anyakönyvvezetőnek a már egyszer bejegyzett tételeket futólagosan önhatalmúlag törölni vagy kiigazítani tiltva van. Oly anyakönyvi esetekről, melyek az anyakönyvbe bejegyezve nincsenek, az izr. anyakönyvvezetőnek tanúvallomások, bizonylatok vagy nyilatkozatok alapján hivatalos jellegű s hivatalos pecséttel ellátott születési, esketési vagy halotti bizonyítványokat kiállítani egyáltalán nem