Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-03 / 9. szám

időközönkinti fürösztése az iskolában berendezett tusok alatt; 6. a gyakorlati élet követelményeinek hivó szóza­tára s az elméleti tulterheltetésnek legcélszerűbb módon való elhárítására s ellensúlyozására: a kézügyesít és beho­zatala az iskolákba; 7. a testi büntetés eltörlése jogos és humánus követelményének lehetősége céljából az iskolás gyermekeknek olyatén elválasztása: hogy a) külön osztályba soroztassanak azok, akik egy osztálynak többszöri ismét­lése ellenére előmenetelt nem tudnak felmutatni: tehát gyenge elméjűek, de a kikkel megfelelő módszerrel és lassú menetben bár csekélyebb, de mégis eredményt lehet elérni s igy őket bár korlátoltabb ismeretekkel, mégis hasznos és jó emberekké lehet tenni; b) külön javító-iskolákba osztassanak azok, kik rossz viseletükkel s erkölcsi fogya­tékosságukkal veszélyeztetői az osztály erkölcsiségének s az iskola nevelői hatásának. E főpontozatok mellett álta­lános helyesléssel fogadták még azt az indítványt is, hogy a főváros iskoláinak minél nagyobb mértékű felvirágoz­tatása érdekében, küldjön ki éuenkint egy-két tanítót külföldi tanulmányútra. * Debreczeni collegiumunk internátusa ellen régi a panasz, a tanárikar is élénken érzi, hogy a mostani rendszer gyökeres 'átalakítást igényel. E végből még a mult év folyamán bizottságot küldött ki, melynek javasla­tát most egész terjedelmében közli debreczeni laptársunk. »Leplezetlenül kimondjuk azon meggyőződésünket, hogy a mostani bentlakási rendszer nemcsak rossz, ennélfogva káros intézmény, hanem a jelenlegi alapokon nem is javít­ható. Nem javítható főként azért, mert még képzeletben sem alkotható olyan felügyelet, mely egy nagy terjedelmű kétemeletes épületnek minden zegzugába elszórt 42 szoba 236 lakója felett gyorsan és eredményesen érvényesíthető legyen«. Ennélfogva a bizottság azt javasolja, hogy a bent­lakási helyiségeket a collegium 11-ik emeletén, az uj épü­letben néhány háló, dolgozó és társalgó terembe kell csopor­tosítani, korlátozandó a bentlakó növendékek száma, szi­gorúbbá teendők és jobban foganatosítandók a tisztasági és rendtartási szabályok; és a mi legfontosabb, a fel­ügyelet egy bentlakó tanárra bízandó stb. stb. Nagyon helyes elvi alapon nyugszik a bizottsági előmunkálat. Kíván­juk, hogy az illetékes hatóságok szívökre vegyék azt a meg­dönthetlen igazságot, hogy a paedagogiai és dietetikai szem­pontból régen elitélt kálvinista benlakás a maga nevelési félszegségeivel és egészségi hátrányaival tovább fenn nem tartható s minél előbb a mai igényeknek megfelelő valódi internátussal helyettesítendő. Adjon jó példát e téren Debreczen, közegyházunk e legnagyobb tanintézete, s aztán kövessék többi internátusaink is; mert a hiányos fel­ügyeletü, cellás bentlakások által kifejtett és megörökített kálvinista mendikáns typusok ideje lejárt, más nevelést, más műveltséget követel ' ma korunk mind a papoktól, mind a tanítóktól. * A belmissziói tevékenység fokozására buzdít Terray Gyula gömöri ev. esperes, a papsághoz intézett egyik körlevelében. Sürgeti, hogy minél gyakrabban nyílja­nak meg híveink előtt a vallás-erkölcsi épülés szentelt csarnokai, a templomok; sürgeti az ünnepi és hétköznapi istenitiszteletek lelkiismeretes hűséggel való megtartását; sürgeti a hanyatlásnak indult egyházi éneklés gondosabb felkarolását ; ajánlja az igehirdetés intensivebbé, közvetle­nebbé, építőbbé tételét; különösen hangsúlyozza elemi- és közép-iskolai, valamint a konfirmációi vallásoktatás bel­terjesebbé tételét: egyszóval hatványozottabb lelki gondo­zást, belmissziói tevékenységet sürget. Az evangéliomi izzel és erővel tartott körlevél, melyet »az idők jeléül* pozsonyi laptársunk egész terjedelmében közöl, igy végző­dik: »A mindennapi kórjelenségekből Ítélve, nem tagad­hatjuk, hogy a veszély komoly, munkához kell látnunk, munkához evangéliomi buzgósággal. Meg vagyok arról győződve, hogy sanyarú helyzetünk megváltoztatásának és megjavulásának is ez az egyedüli alapja. Látjuk, hogy senki sem tesz érettünk, tegyünk mi magunk, ébredjünk, mozogjunk. Ne csak keressük, hogy kik s mi módon lopják be a mérget Krisztus szent testébe, anyaszentegy­házunkba ; de mielőbb kivágni s begyógyítani a sebet: ez legyen szent törekvésünk. Nem fogunk ezután panasz­kodni, nem fog sínyleni, nem fog pusztulni szent közös­ségünk, prot. anyaszentegyházunk, ha hithűség és Krisztus szelleme által betöltve s fellelkesílve ki-ki elvégzi híven, ami rábízatott*. * Országos református tanáregyesület szerve­zését kezdik sürgetni egyházi lapjaink. A pataki lapban Buza János újította fel az eszmét, melynek érdekében most ugyanott dr. Kovács Gábor és a pápai lapban szintén pártolólag Kiss Ernő emelik fel pártoló szavukat. Mi régóta sürgetjük tanáraink tömörülését s a tiszántúli egye­sület évkönyvének ismertetésénél sokszor elmondtuk már azon véleményünket, hogy ref. tanárainkra nézve élet­kérdés a társadalmi egyesülés. Legutóbb a tiszántúli tanár­egyesület 1891-ik évi évkönyvének ismertetésénél akként fejeztük ki meggyőződésünket: Szép, szép az a kerületi elszigeteltség, de súlytalan és erőtelen. »Mi vállvetett együttműködésben szeretnők látni ref. tanárainkat. Irodalom­ban, egyesületi tevékenységben a vezetők között fényleni. Egyházi tanügyünknek az állami és más felekezetű tanügy mellett sulylyal, tekintélylyel kellene birnia, mint még nem régen is birt. Most aléltan, elgyengülve vánszorog ez a szegény beteg az állami vezetés után, mintha elvesz­tette volna önmagában való bizalmát és saját hivatásában való hitét.« (Prot. Egyli. és Isk. Lap 1892. évf. 45. 1.) Most is azt mondjuk: vagy lépjenek be tanáraink az »Orsz. középiskolai tanáregyesület-«be s igyekezzenek ott súlyra és erőre emelkedni, saját külön érdeküket azért fel nem áldozva; vagy alakítsanak pl. a tiszántúliból országos ref. tanáregyesületet, mert mostani elszigetelt, szervezetlen állapotuk mellett maholnap elsorvad a prot. tanári közszellem és a prot. tanügy régi jó hírneve ide s tova »névben él csak, többé nincs jelen*. * Az izraelita anyakönyvek rendezése dolgában a kultuszminiszter a megyei és városi törvényhatóságok­hoz körrendeletet intézett, melyből a következőket közöljük: Az anyakönyvi kivonat hű másolata legyen a bevezetés­nek, egy szóval sem szabad többet vagy kevesebbet tartal­mazni, mint amit az illető anyakönyvi tétel tartamaz. Az anyakönyvvezetőnek a már egyszer bejegyzett tételeket futólagosan önhatalmúlag törölni vagy kiigazítani tiltva van. Oly anyakönyvi esetekről, melyek az anyakönyvbe bejegyezve nincsenek, az izr. anyakönyvvezetőnek tanú­vallomások, bizonylatok vagy nyilatkozatok alapján hiva­talos jellegű s hivatalos pecséttel ellátott születési, esketési vagy halotti bizonyítványokat kiállítani egyáltalán nem

Next

/
Thumbnails
Contents