Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-25 / 8. szám

kötő kapcsot képez az egyház és ennek világi tagjai között, tehát a müveit református közönség egyházi közlönye kiván lenni. A mult évben indult meg s közönségünkhöz immár sok helyt utat talált. Meg is érdemli a pártolást s mi azt szeretnők, ha olvasói ezrek és ezrekre fölszaporodnának. Avatottan és kellő tapintattal tárgyalja az egyházi ügyeket, protestáns érzéke erős, izlése is fejlett; kiterjeszkedik az egyházi vonatkozású társadalmi kérdésekre is, s ami szintén egyik jó oldala, erős védelmi harcot folytat az ultramontán sajtó támadásaival szemben. Mi, kik egy év óta növekvő rokonszenvvel kisérjük e szépen fejlődő egyháztársadalmi lapunk elismerésre és támogatásra méltó működését, csak azt vagyunk bátrak a buzgó szerkesztő figyelmébe ajánlani: vegyen be lapjába több vallás-erkölcsi építő közleményt és kevesbítse az egyházi közigazgatással foglalkozó elemet. Műveltjeinknek ma vallás kell, evangéliomi vallás, mely az egyházi közigazgatásból és politikából, fájdalom, nagyon vékonyan csepeg A pártolásra méltó lap megjelenik hetenként egyszer, előfizetési ára 4 frt, mi a szerkesztő-kiadóhoz küldendő Györgytelekre (Szatmármegye.) * A katonaság vallásos gondozása érdekében a közös hadügyminiszter a hadtest-parancsnokokhoz következő rendeletet bocsátott: »Tudomásomra jutott, hogy a szolgálati szabályzat 58. §-át, mely a legénység istentiszteletére vonatkozik, nem veszik mindenütt kellőképen figyelembe. Úgy látszik, hogy a katonai személyeknek nem teszik eléggé lehetővé azt, hogy az istentiszteletet megtartsák s hogy sok helyen az a felfogás uralkodik, hogy havonkint csak egyszer kell a legénységet templomba vezetni. Olyan helyőrségben, a melyben polgári papok végzik katonapapi teendőket is, a legénység még ritkában van abban a helyzetben, hogy vallási kötelességeinek eleget tegyen. Tekintettel arra a nagy befolyásra, a melyet a vallási érzések ápolása a katona erkölcsére gyakorol, indíttatva érzem magamat, a fentidézett rendszabályzat 58. §-ra figyelmeztetni és hangsúlyozni, hogy az idézett §. második bekezdése szerint a legénységet legalább egyszer kell havonta templomba vezetni. Továbbá sajnálattal tapasztaltuk, hogy a tisztek, jelesül az ifjabbak, nem úgy viselik magokat a templomban, a mint az istentisztelet komolysága és méltósága megköveteli. Meg vagyunk győződve azonban, hogy elegendő lesz rámutatni arra, hogy a tiszteknek példát kell adni a legénységnek, hogy e szórványos jelenségek kiveszszenek. Végül még azt említem, hogy nyilvános bálok (táncmulatságok) rendezése a böjt idején könnyen okozhat boszuságot oly vidéken, ahol a lakosság vallásos érzülete erősen kidomborodik«. * Ujabb adalék a vallási türelmetlenséghez. A római egyház hazai főpapja, ugy látszik, hiába hirdeti a békét, hiába választotta jelszavául a szépen hangzó »pax« szót, főpásztori levelében hiába inti keresztyén szeretetre és türelemre a papságot: a hitfelekezeti türelmetlenség, a protestánsok üldözése tovább dúl ez országban, mert a római pásztorok egy része nem a békeség evangéliomát. hanem a vallási gyűlölet igéit hirdeti. A legújabb s még nyilvánosságra nem hozott adatot erre egyik nyitrarnegyei olvasónk küldte be hozzánk. Gróf Hunyadi Imréné Ürményben (Nyitra m.) nem elégedett meg azzal, hogy a kerület országgyűlési képviselőjével, Lévay Antallal megfogadtatta, hogy csak a katholikus érdekeket fogja szivén hordozni, hanem a nemes grófné Írásban meghagyta tisztjeinek, hogy református cselédet, kondást, aratót, csőszt ne fogadjanak fel a kezök alatt lévő majorságokban ; tiszteknek, cselédeknek, béreseiknek nem szabad prot. nőt feleségül venni, szóval épen mint Zichy N. gróf, a protestánsokat kiűzte uradalmából! Nevezett grófné egyik tisztje nemrég elvett egy debreczeni ref. tanítónőt, de a szegény leánynak el kellett ám hagyni ősi hitét, mert a tiszttartónak meg volt tiltva prot. nőt házastársul venni, s miután a szeretet nagyobb volt a hitnél, a menyasszony katholizált! »Mint hallottam — irja tudósítónk — a jó debreczeniek megkönyezték a szelid lelkű tanítónőt, kit kedves kis leányuknak hívtak, s akinek hite a híres »paxnak« ily módon áldozatul esett. Mondjam-e azt, hogy itt az ürményi plébános, Brühl József keze működik ? Ugyan tud-e erről Esztergom főpapja? . . . Mit keressük? Nemrég, midőn a fentemlített grófnő férjhez adta leányát, az ünnepély a prímás budai palotájában folyt le, bizonyosan a grófné vallási buzgóságának megjutalmazása céljából! Ezek a dolgok pedig történtek a békeség esztendejének kezdetén! Ezek a dolgok történtek abban az Ürményben, hol egykor virágzó ref. egyházunk volt, honnan a reformátusokat egy szálig kiirtották, elűzték, felperzselték, hol most »a magyar szó .... ritka mint a fehér holló«! Hogyis mondja a próféta: Békesség, békesség, de bizony nincsen békesség. (Jerem. VI. 14.) < * Uj református templom Horvátországban. Moor Péter daruvári missziói lelkész irja Lapunknak: »1885 óta több mint 600 magyar ref. lélek telepedett le Horvátországban Nagy-Pismnicza környékén. Lelkészs tanítóállomás és templom felállítása égető szükséggé vált. Még temetkezésre való örökséget sem találtunk itt, sokan pedig virágzó egyházakból jöttünk s hitéletünk gyakorlása nélkül boldogtalanok vagyunk. Hogy Horvátországba való bevonulásunk ez idegen felekezetek és nemzetiségek között, a 2V2

millió magyar reform, reputatiójához méltó legyen, kérünk szeretetből adott adományokat a gazdagoktól sokat, a szegényektől fillért. Hogy a vár erős legyen és evang. testvéreinket is befogadhassa, közel 50,000 frtra van szükségünk. 2000 frtunk már van. Aranyban és ezüstben, hitben és kegyelemben gazdag hitsorsosaink, «a kinek szíve szabad akaratja szerint hajol az adásra*, adjon nekünk ajándékot, hadd készítsünk a Bethlehemből eredt igazság forrásának csatornát«. Midőn e missziópontot példás buzgósága, önerején kifejtett anyagi áldozata s egyetemes egyházi és nemzeti érdekeinkre való tekintetéből a nemes szívű jóltevők munkás szeretetébe ajánljuk, készek vagyunk a kegyes adományokat nyilvánosan nyugtázni. Szerk. — A nagy-piszaniczai templomra adakoztak: a kecskeméti keresk. ipar hitelintézet és népbank 10 frt, az eperjesi népbank 5 frtot, porto 45 kr.: 4 frt 65 kr., a szatmári bank (Zergényi Arthur) 5 frt, a losonczi takarékpénztár 5 frt, összesen: 24 frt 65 kr. * Gyászrovat. Nagy-Kőrösről a következő gyászjelentést kaptuk: V. Faragó Ambrus úgy a maga, mint az összes rokonság nevében is mélyen megszomorodott szívvel jelenti szeretett nagynénjöknek: özv. Szalay Pálné szül. V. Faragó Zsuzsánna asszonynak életének 79-ik évében, folyó 1892. évi február hó 18-ikán, reggeli 3 órakor, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi porrészei folyó évi február 19-én délután 3 órakor temettettek el a nagykőrösi sírkertben. Hitbuzgó, áldozatkész asszony volt, ki földi javaiból egyházi és iskolai jótékony célra is szépen juttatott. A debreczeni ref. főiskolánál 1000 frtos alapítványt tett; a nagy- körösi ref. egyházban egy népiskola-épületet emelt, melyben 3 tanterem, egy rendes és 2 segédtanítói lakás van, s ugyanott a rendes tanító 600 frtos fizetését biztosította; az egyházi árvaházra 1000 frtot adott; végül Nagy-Kőrös városának