Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-21 / 25. szám
szerelme abban ? Ne szeressük egymást csak beszéddel és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal. János I., 991., 17—i8.» Alakuljon mielőbb városunkban segélygyűjtő bizottság, tűzze ki a nyomort enyhitő felebaráti szeretetnek lobogóját, hadd lássa azt városunk minden polgára, s a kinek szive nemes, akinek lelke ép, az alája tér. * Ama bizonyos füstfelhők. A vallási türelmetlenség ujabban a társulati téren dolgozik teljes erővel. íme egyik tanulságos eset. A nagyváradi ipartestület ifjúsága mult vasárnap küldöttségileg tisztelgett dr. Schlauch Lőrinc megyés püspöknél és fölkérte, hogy az augusztusban kiállítással egybekötött ünnepség alkalmával szentelje föl ez egylet uj zászlaját. A püspök leereszkedő szívességgel fogadta a küldöttség tagjait, de megjegyezte, hogy egy uj pápai rendelet értelmében csak akkor végezheti a különben reá nézve nagyon megtisztelő funkciót, ha a zászló katholikus egyházi jelvényekkel lesz ellátva. Miután a küldöttség, melynek valamint az egész ipartestületnek számos tagja nem a római egyház híve, e tekintetben Ígéretet nem tehetett, a választmány elé vitte a dolgot, mely hétfőn este a gyűlésben éles vitát keltett, a mennyiben egy izben már kimondotta volt a választmány, hogy a zászlón nem kíván semminemű felekezeti jelleget alkalmazni, annyival is inkább, mert az alapszabályok értelmében a testület köréből minden felekezeti jelleg ki van zárva. A vita eredménye az lett, hogy egyhangúlag kimondta a választmány, hogy kath. jelvénynyel látja el zászlaját, mire a püspök kijelentette, hogy igy már készséggel fölszenteli az egyleti zászlót. — E tényből két dolog világos. Egyik, hogy ama klerikális füstfelhők csakugyan megvannak és végzetesen rontják a magyar hazafiak testvéries és békés lakozását; másik, hogy a Nagyváradon állítólag többségben levő ref. iparos ifjúság kebelében sem elég erős az evang. világosság, hogy a klerikális reakció füstfelhőit elkergesse ! Belmisszió, mikor jön el a te országod ? * Szives kérelem. Tiszt. Thúry Etele úr Mokos Gyulának «A veszprémi püspök és egyháza 1614-ben)) cz. közleményére a «Prot. Egyh. és Isk. Lap» egyik közelebbi számában közzé tevén a maga véleményét, a többek közt ezt mondja: «Tóth Ferencz — Pathai Istvánra vonatkozó -— vádjának alaptalan voltát bebizonyítja a dunántúli egyházkerület régi jegyzőkönyve, melyből bizonyos az, hogy Pathait Bethlen Gábor vitette el Belényesbe.» Majd pedig czikkét e szavakkal rekeszti be : «az a vád, hogy Pathai ugy szökött el Dunántúlról, már tisztázva van, és mint alaptalan önmagától elesik.» Szeretném elhinni a mit mond, de még most nem lehet, mert : Kanisai Pálfi János a Belényesre költözött Pathai Istvánnak egy terjedelmes levelet írván, azt ezen kezdi: «Ven. Senex ! A quo tu naviculae Christi Tractus istius Cis Danubiani spirituali in stagno habitae Primarius post Archinanclerum Christum remex — insolentis cujusdam procellae contra te ímpetum saltem praesubolfaciens —• nobis tuis fratribus et sociis insciis, inconsultis, insalutatis, et navicula ipsa in medio turbine, et statione tua minus convenienter derelictis etc. Berekeszti pedig ugyanazon panasz és szemrehányással: «memento, quod tu Páter filios, pastor gregem, remex naviculam, superintendens Fratres, quam tua persona indigne et minus convenienter/ varios inter fluctus jactatos descrueris. Tantum hoc est mi Páter, quod 710s stationemque tuam 16 annorum diis hominibusque applaudentibus obtentam, defensam tam longe, sub alterius Principis ditionem clancularie discedendo — ita sentiunt de te homines — ita inglorie deserueris etc. A levél, melyből idézek, 1631-ben kelt, s az író közvetlen utóda levén az 1629-ben püspökségét odahagyott Pathai Istvánnak, nagyon jól tudhatta és bizonyosan tudta is, hogy előde a 80 évhez közelgő erőtlen öreg miképpen hagyta oda ekklésiáját és püspökségét. Ugyanazért én nem merném állítani sem azt, hogy K. Pálfi János püspök a távozás mikéntjét valótlan színben tárja az eltávozott püspök-előd szemei elé; sem azt, hogy a lelkiismeretes s a kútfőket nagyon megválogató Tóth Ferencz, az emiitett levél után indulva, alaptalanul vádolja Pathait, midőn azt írja róla, hogy «tudva nem levő, de nagy okból elszökvén, s papságát és püspökségét elhagyván, Belényesbe ment lakni.» De azt bátor vagyok kimondani, hogy a Tóth Ferencz vádját a dunántúli superintendentia régi jegyzőkönyvének ama passusa : «a mi coetusunknak előbbi püspökét Pathai Istvánt Bethlen fejedelem ő felsége közülünk elvitette)) nem dönti meg, s nem is akarja döntögetni. A jegyzőkönyv egyszerűen csak annyit mond, hogv Pathait Bethlen elvitette, de dicséretes kiméletességgel hallgat arról, hogy Pathai miként rúgta föl, lépett le a püspöki székről és kapaszkodott, ült föl a Bethlen szekerére? A vád tehát még nincs tisztázva és mint alaptalan nem esik el önmagától. Ez az én véleményem ; s mert Pathai Istvánnal én is foglalkozom, annálfogva szívesen kérem Thury Etele urat, igen tisztelt lelkésztársamat, hogy ha netán tévedném, legyen szives felvilágosítani, s e végre Tóth Ferencz vádját megdöntő okmányokat, adatokat közzé tenni. — Földvári László. * Az erdélyi egyházkerület rendkívüli közgyűlése. Erdélyi egyházkerületűnk f. hó 17-én rendkívüli közgyűlést tartott Kolozsvárt. A közgyűlés főtárgyát vagyoni ügyek elintézése képezte. A gyűlés lefolyásáról jövőre. * Gyászrovat. Őszinte részvéttel osztozunk azon fájdalomban, mely budapesti főgimnáziumunk igazgatóját Vámossy Mihályt érte. Kis leánya, a negyedfél éves Vámossy Petronella Lilike kínos szenvedés után f. hó 16-án elhunyt. Temetése a kerepesi út melletti temető halottas hazából rövid imával, az ismerősök benső részvétével f. hó 17-én ment végbe. A mindenható Isten adjon a kedves gyermeknek csendes nyugodalmat, a mélyen lesújtott atyának és testvéreknek enyhülést és vigasztalást! — Bián Dézsi Mihály lelkészt és nejét Dobos Erzsi úrnőt súlyos gyász érte: kis leánykájuk hat hetes korában rövid szenvedés után elhunyt. A kis halottat Czegléden a családi sírboltban temették el, nagy atyja Dobos János hamvai mellé. Béke hamvaira, részvétünk a gyászoló családnak! * Sajtóhibák a 24-ik számban 782-dik hasábon : 22. 30. 35-36. 43-))» 49. 59-sor » » » » » » » Actio 1730 puolica Bohamicarum inquisitioribus atque tali praetexter helyett olv. Actis 1731 publica Bohemicarum inquisitionibus aeque ralis praetextu * Szerkesztői üzenetek. L. I. urnák E. Egy kis simitással közölni fogom. — B. M. urnák A. A fontos tárgy nagyon érdemes arra, hogy újból .és újbó l megbeszéljük. — F. L. urnák V. H. Az érdekes adalékokat köszönettel vettem és nem sokára közlöm. — J. urnák Cz. Köszönet a küldeményért. Sort kapott. — M. D. urnák Sz. K. A legjobbkor. Épen rá került a sor. Szives üdvözlet. — Cs. J. urnák K. Megjött, de a mostani számba már nem volt betehető.
