Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-27 / 52. szám

szabad félni az ujitá,s{ól. A ki fel az újítástól, ne kivánja a fejlődést, állítsa meg, ha tudja, a világot folyamában; de gondolja meg: hol volna ma a reformáczió és hol egyházunk, ha mindenki ugy félt volna új elvek behozatalától ? A harmadik ellenvetés: hogy itt valami jogfosztás, párturalom czéloztatnék, a kis egyházakat akarják elnyomni. Ez nem áll : sőt épen a nagyok elnyomatását ' akarja megakadályozni. Nem egyik-másik, hanem mindkettő jogairól van szó. Ki lehet mutatni, hogy a nagy egyházak szavazata még 12-ős szám mellett is megette marad a kis egyházak szavazatának. Ezek volnának az elvi nehézségek. De még lelkiismeretre is hivatkoztak. Erre csak azt feleli, hogy lelkiismeretét először Istennel és magával hozza tisztába, és kérdi: talán ott a lelkiismeret, hol tízezerrel százezeret akarnak leszavaztatni ? Azt is mondták ; a lélekszám csak anyag. Igen, a materiálista mondja, de előttem a lélekszám: anyaszentegyházunk. Gróf Tisza Lajos módosítására szavaz. Ragályi Béla nem fogadhatja el a javaslatot, mert nem fér össze sem az egyház alkotmányos szervezetével, sem a jogegyenlőség elvével. Meczner B. módosítására szavaz. Várady Gábor az eredeti javaslatot nem fogadhatná el, mert kételyei vannak, de mivel gróf Tisza Lajos módositványa azokat .eloszlatja : elfogadja azt. Vályi Lajos szerint a javaslat ellenkezik az evangéliummal, a jogegyenlőség elvével és a protestáns szabadsággal, pedig a szabadságnak olyannak kell lenni, mint a napnak, hogy ne csak a paloták, de a kunyhók ablakain is bebocsássa sugarát. Mikor még Kálvin intézményéről is kicsinylő nyilatkozatokat hall, mást Meczner Béla indítványán kívül el nem fogadhat. Darányi Ignácz azon feltevésből indul ki, hogy az adózás terhe egyházunkban nem egyenlő; legalább a méltányosság a jogoknak a teherhez viszonyítását kivánja. Épen a jogok helytelen gyakorlása hinti el a viszály magvait, nem e javaslat, mely lehetővé teszi valahára, hogy az ür, mely minket és gyülekezeteinket elválaszt, többé ne álljon közöttünk. Á gróf Tisza Lajos módositványára szavaz. Szarka Boldizsár nem fogadhatja el a javaslatot, mivel nem a magyarországi ref. egyház egyeteme, hanem annak egy része, a tiszántúli egyházkerület számára készült. Meg van győződve, sőt tudja, hogy azon kis egyházak, melyek saját erejökből tartják fenn magukat, jövőre is szívesen teszik, semhogy jogaikból lemondjanak. Meczner Béla indítványát pártolja. Kiss Albert kérdésbe teszi: mi az oka, hogy ez ügy a zsinat asztalára került? A tiszántúli kerületért nem jöhetett ide, mivel ott a megyék többsége épen nem óhajtotta a kérdés bolygatását. Nem akarja elvonni a nagy egyházak jogait, de kötelesség arányában adná meg csak: jog és kötelesség együtt járnak. Megfordítja azon feltevést, hogy közeledjünk a polgári alkotmányhoz. Épen nekünk kell jó példával elől járni, hogy kövessenek. Nemcsak e tárgyalás alatt levő pontban, de az egész törvényjavaslatban látszik a co.nsistoriális hajlam, mit annak idején pontról-pontra ki fog mutatni. Látszik a központosítás, pedig egyházunk .szelleme azt kívánja, hogy minden gyülekezet egy-egy bástya legyen. Kérdésbe volt téve:.miért dobálózunk nagy sza vakkal, midőn egyesek hangoztatták, hogy itt két párt van: presbyteri és consistoriális. íme a törvényjavaslatban látszik mindkét párt iránya, tehát jogos volt a két párt hangoztatása. Meczner Béla indítványát fogadja el. Kovács Albert. Az egyházi jogok alapja nem az egyén, hanem a gyülekezet, ekklézsiák. Krisztusi elv az, hogy az egyház emberek gyülekezete és a gyülekezet ősi jogok forrása. Ha azt mondják, hogy Kálvin elve nem megbonthatlan, igazat mondanak, de már a Krisztusi elv olyan, melyet megbontani nem szabad. Csodálatos, mily vágyakozva néznek azok a Kálvinféle presbyteriális alkotmányra, kiknek nincs meg, és íme a kiknek megvan, hűtlenné akarnak hozzá lenni. Minden nap elmondjuk, hogy a mohácsi vész után egyházunk tartotta fenn a magyarságot, de feledni látjuk, hogy ezt egyházunk csak azon szervezetében teheté, mely minden egyes gyülekezetnek különállását elismerte. Égy holland miniszter ezen elv fentartásának tulajdonitá Hollandia felvirágozását, valamint Angliáét is. Elismeri, hogy a többség által hangoztatott individuális elv olyan, melylyel szóba lehet állani. De hát az van-e ezen javaslatban, mely korlátozza az elvet bizonyos számú szavazat kiszabásával? Hivatkozás történt 1848-ra, de akkor csakugyan minden individuum birtokába lépett jogának és egész természetes, hogy Biharnak és Ugocsának nincs egyenlő számú képviselője. És hogy ezen elv miért igaz e törvényjavaslatban 12-ig, miért nem igaz azon tul: szóló nem tudhatja, talán-talán azért, mert az apostolok is tizenketten voltak 1 És hogy gróf Tisza Lajos miért redukálta már hatra és miért nem kevesebbre, újra nem tudja és nem érti a többséget, mely ebbe is éppen ugy belenyugoszik. Ez nem elvi alapon nyugvó propositió és nem elvszerű eljárás. Az 1881-ki zsinatnak volt egy jó alkotása : a közalap. Vájjon ezen zsinatnak mi lesz maradandó alkotása ? Talán e javaslat törvényerőre emelése ? Nem, és ha végig tekint az egész javaslaton : sehol sem lát valami nagyobb szabású conceptiót. Nem jobb lett volna-e indítványozni, hogy a népesebb egyházak osztassanak kisebb parokhiákra 1500—3000 lélekkel, mikor a törvényjavaslat is érvényesült volna. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. Ritoók Zsigmond felszólalása után, ki Kovács Albert beszédét cáfolta és Segesváry József rövid beszéde után, ki a Meczner B. indítványa mellett nyilatkozott : Tisza Kálmán világi elnök 10 tag kívánatára névszerinti szavazást rendel el. Felteszi a kérdést: elfogadják-e az eredeti törvényjavaslatot? A zsinat egyhangúlag, nem fogadja el. Következik a két indítvány közül a gróf Tisza Lajosé. A kik elfogadják igennel, a kik nem fogadják el, nemmel szavaznak. Elhangzott összesen 102 szavazat, melyből 65 igen és JJ nem; távol volt j képviselő: Antos János, Kozma L., Gencsi Albert, Tisza István, Szunyogh Szabolcs, Uray Imre, Vályi Lajos. Igennel szavaztak : Szász Károly, gr. Tisza L., Papp G., Horthy István, Szász Domokos, b. Bánffy Dezső, Ádám Kálmán, Antal Gábor, Bartha Lajos, Bedőházy János, Beöthy Zsigmond, Bernáth István, gróf Bethlen Gábor, Darányi Ignácz, Dávidházy János, Décsey Lajos, Deézsi Gyula, gróf Dégenfeld József és Lajos, Dorogi Lajos, Dull László, Futó Mihály, Géresi Kálmán, Göde Károly, Gyarmathy Miklós, Győry Lajos, Hajnal István, Hegedűs Lajos és Sándor, Kolozsvári Sándor, Kovács Antal és Ferencz, giv Kuun Géza, Lénárt József, Lengyel Imre, Losonczi Mihály, Mezei Albert, Molnár Béla, Nagy Ferencz, Nagy László, Pánczél Károly, Parády Kálmán, Révész Kálmán, Ritoók Zsigmond, Sipos Pál, Soltész László, Somkereki Miklós, Szabó János, Szalay Ferencz, Szász Gerő, Széli Kálmán, Szeremley