Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-20 / 51/b. szám
7. A lelkészek, tanárok és tanítók fizetésének minimuma, a városi és falusi egyházakra, valamint azok lélekszámára való tekintettel. Közegyházaink mind gyorsabban terjedő veszedelme, a fizetéseknek a kor és állás igényeihez mért elégtelen volta, az, hogy lelkészeink és tanítóink nagy része a megélhetés nagy gondjaival küzd, tanáraink jobbjai pedig elhagyva iskoláinkat, oda mennek, p. o. az államhoz, hol nagyobb a fizetés. Egyházunk létfeltétele lévén a szegényes, de tisztességes megélhetés kivánta anyagi szüségletnek előállítása, kimondandó volna, hogy a fizetés minimuma IOCO lelken aló 1000 lelken felül falusi egyh. városi egyh. falusi egyh. városi egyh. lelkészeknél . . . 800 1000 1000 1200 tanítóknál .... 400 600 600 800 lelkésztanitóknál 1000 1200 beleértve ebbe szálláson kívül mindazt, a mi különféle czimen adatik eddig s a miből, a készpénz és termesztménybeli fizetés kivéve, a többi, mint az álláshoz nem méltó, törlendő volna, még azért is, mert a tisztviselőknek a hivek egyeseitől e tekintetben függetlenítése nagy előnyt nyújtana a teendők lélekismeretes és jókedvű elvégezhetése által az egyházi közéletnek. Szellemvezetők anyagi helyzetének korszerű javítása erő, mely sok jöhető baj ellen szolgál biztos védfalul. Kegydijak itt sem segítenek. A tanárok fizetése pedig azon összegig, melyet az állam fizet, helyenkínt volna felemelendő s gondoskodnunk kellene vagy segélydijak vagy tanárképzők által azok kiképeztetéséről. 8. Nyomdának és politikai napilapnak alapítása. Régen érzett baj az, hogy a 3 millióból álló prot. egyház hazánkban nem használja fel a szabadsajtó előnyét. Nincs oly politikai lap közege, a hol a mind sűrűbben jött támadások ellen ügyesen és gyorsan védve magát, ismertesse egyházaink helyzetét, törekvéseit egyúttal. Egyházi hetilapjaink s az ott közlöttek a politikai napilapok által csekély figyelemre méltattatnak, talán azért, mert azok — kettőt kivéve — kisebb körű helyi érdekek szolgálnak, mert azoknak szerkesztése nem mindenütt növeli az egyház tekintélyét, de meg csupán egyes darabok azok az egyházi közélet tükréből. Gondoskodnia kellene a két zsinat képviselőinek a zsinati tárgyalásokat hűen és naponta közlő napilapról. Ebből aztán az elkerülhetlenül szükséges politikai napilap a maga nyomdájával együtt kifejlődhetnék. Nyilvánosság 2 sajtó utján egyházunk terén is nagyhatalomnak bizonyult a részekben, azzá válnék az a két egyház közös ügyeit illetőleg is mindenesetre. A hogy ismernek, úgy becsülnek. 9. Az állam és a nem ev. egyházakkal szemben egyöntetű eljárás szempontjából egyetemes bizottságok szervezése. Régen érezzük ezen központi kapocsnak nagy hiányát. Multunk, sorsunk, jövőnk egy, legyen tehát a védekezés, az intézkedés is egységes. Befelé élhet bizvást mindenik egyház a maga családi házában emlékeinek, sajátos berendezésével, czéljainak külön-külön, egyesülten csupán ott, hol a külön lévő két gyenge erő önálló háztartás vezetésére képtelen, — fel és kifelé azonban legyünk egyek. Ezt a nagy erőt jövőre ne nélkülözzük. Tőlünk függ a véd- és daezszövetségn megkötése, vagyis a czéltudatos egyesség. Mikor minden tömörül és szövetségeseket keres, mert jól tudja, hogy e nélkül nincs önálló s fejlődő élet, akkor a hazai két protestáns egyház, maga megrontása nélkül, ilyen erős szövetkezésnek hatalmát nem ignorálhatja. A csurgói állami tanítóképezde igazgatótanácsosainak kinevezéséről. Nem örömest vesszük kezünkbe a tollat ez alkalommal. Gróf Csáky Albin közoktatási miniszter urat olyan államférfiúnak ismerjük, kinek szabadelvűsége s a felekezeties szűk körön túl emelkedő magyar szelleme méltán birja a magyarhoni protestánsok teljes elismerését. És most mégis ezen miniszter kinevezése ellen kell felszólalnunk, mert a csurgói állami képezdéhez legutóbb történt igazgató-tanácsosi kinevezések által a O O O somogymegyei mind két evangeliumi egyház közönségét mélyen megsértette, s kinevezései által izgalmat és visszatetszést idézett elő. Ugyanis a csurgói állami képezdéhez boldog emlékezetű báró Eötvös József kultuszminiszter, tekintettel Csurgó vidéke vallási viszonyaira, 2 kath., 2 református s 1 evangelikus igazgató-tanácsost nevezett ki. Ez az állapot; mely a közönséget, s ennek vallásos érzületét teljesen kielégítette, fenállott egész a mult év végéig. Az 1890. év végén az evangelikus tanácsos lemondott agg kora miatt, 1891-ik évben pedig a két református tanácsos meghalt. Ezek helyett ez év november havában ki lett nevezve két katholikus, s egy református vallású tanácsos. Tehát a csurgói állami képezde igazgató-tanácsa áll jelenleg 4 katholikus — ezek között 3 pap — s egy református tanácsosból. Evangelikus vallású pedig egy sincs kinevezve, holott a csurgói járás l lt -da. evangelikus. Ezen eljárás mindkét vallású evangelikus egyházat mélyen sértette, s a protestáns érdekek ily megrövidítését s a" protestáns öntudat ily megbántását senki se várta gróf Csáky Albin kultuszminisztertől. Jól tudjuk, hogy ezen tapintatlan eljárásnak nem a derék kultuszminiszter a közvetlen oka, hanem azon közegek, a kik őt informálták, a kikben hiányzott az érzék a viszonyok teljes méltánylására, a kik czélszenek tartották szakítani az eddigi gyakorlattal, s hízelegni a katholikus elemnek. Ámde ez mind nem változtat a kinevezés tényének sértő voltán, s nem menti fel a minisztert felelősségének terhe alól. Egy miniszternek kötelessége magát kellő objectivitással biró férfiak által informáltatni, egy miniszternek hivatása ismerni a viszonyokat, s ily kérdésekben tapintatosan és igazságosan eljárni. És ha a miniszter nem ismeri a viszonyokat — a mi már hiba — ott vannak az autonom protestáns hatóságok fejei, forduljon azokhoz felvilágosításért, megadják azt ezek szíves készséggel. Végre is a protestáns egyházak ugy a múltban folytatott hazafias küzdelmeik, mint a jelen időben a magyar állam érdekei iránt viseltető odaadásuk folytán megkövetelhetik, hogy ok nélkül ily sértő eljárásoknak kitéve ne legyenek. A protestáns egyházak százados küzdelmeik között
