Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-13 / 50/b. szám

Mivel általában senki hozzá sem szól, tehát általában elfogadtatik. Következik a részletes és pontonkénti tárgyalás. A i. §-hoz hozzá szól Ádám Kálmán. Nem helyesli, hogy egyházunk abban három névvel, nevezetesen fthelv. hitv.», «ev. ref.» és «református» névvel neveztetik. Ajánlja az egy megnevezést. Lengyel Imre és Bemáth Elemér felszólasai után —- kik szerint a három megnevezés egyet jelent — az i. § változatlan szövegében fogadtatik cl, valamint a 2. § is. A 3. §r

ba Kun Bertalan püspök szerint ((eszközei)) szó helyett teljes érthetőség kedvéért jobb lenne «segédeszközei» kifejezést tenni. Várady Gábor a «tényezői» szó betételét még jobbnak tartja. Aj. § változatlan szövegében elfogadtatik, úgyszintén a § is. Az 5. §-ba, mely az államhatalom segédkezése igénybe vehetőségéröl szól, Ragályi Béla betétni kéri következő módositványát: áz államhatalom •mindennemű fegyelmi esetben igénybe vehető. Uray Imre szerint e § második kikezdése feleslegessé tenné a gondnokok jog- és hatáskörét megszabó 161. § c) pontjár, tehát nem helyes ; indítványozza, hogy a második kikezdésbe tétessék be : «az államhatalom segélyét nemcsak az esperes, hanem a gondnok is igénybe veheti.» Molnár Béla e módosításokat nem tartja szükségesnek, hanem van más fontos dolog, melyre nincs utasítás a § negyedik kikezdésben, t. i. a fegyelmi ügyek tanúvallomással és eskütétellel járnak, és az államhatalom segélyéről ily esetekben nincs szó, holott egyházi törvéiweink sem adnak kellő utasítást azon esetre, ha p. 0. tanú nem akarna esküdni. Ily körülmények közt az államhatalom segélye nagyon is szükséges, jó lenne tehát a módositást ily értelemben megtenni. Czike Lajos utal a törvénykönyv 275. §~ára, hol ily esetre vonatkozólag is van utasítás adva, tehát Molnár Béla módosítását nem tartja szükségesnek, hanem e §-ban nincs említés fegyelmi esetekben a biróság és tanuk költségeinek behajtásáról; tehát kívánatos, hogy a polgári hatóság ily esetben segélyül hivassék. Beöthy Zsigmond kényes dolognak tartja, hogy e §-ba annyiféle módosítás tétessék; mindent ugy sem lehet megnevezni, különben is a 4. §. második kikezdése elég világosan intézkedik az államhatalom igénybe vételéről. Tisza Kálmán a maga részéről legfennebb Molnár Béla módosítását tenné be a §-ba, ámbár ((protestáns autonómiánkra)) nézve jobb, ha az államhatalom minél kevesebb esetben vétetik igénybe. Az 5. §. változatlan szövegében fogadtatik el; a 6. § szintén. A 7. § Molnár Béla, Kovács Albert, Beöthy Zsigmond, gróf Tisza Lajos és Ritoók Zsigmond felszólalásai után a közigazgatási biróságra vonatkozó munkálatok tárgyalásáig függőben hagyatik. A 8. § változatlan marad. 8. Közvetlen a p. § tárgyalása előtt a kiküldött jegyzők jelentik, hogy a szavazatokat összeszámolták. Tisza Kálmán világi elnök az eredmény azonnal való kihi rdetését indítványozza. Az indítvány elfogadtatik és az eredmény kihirdettetik, mely szerint beadatott összesen 100 szavazat és az egyházalkotmányi bizottságba beválasztattak : b. Bánffy Dezső 68, gróf Dégenfeld József 68, gróf Dégenfeld Lajos 68, Hegedűs Sándor 69, Kopré Ferencz 100, Losonczi Mihály 100, Sípos Pál 100, Szász Domokos 68, Tóth Sámuel 100, Vályi Lajos 100, b. Vay Béla 100, Véghely Dezső 68 szavazattal; a lelkészválasztási bizottságba: Antal Gábor 100, Antos János 100, Bartha Lajos 100, Bornemisza József 100, Horthy István 69, Metzner József 100, Molnár Béla 69, Szász Károly 100, Széli K. 69, Szeremley József 69, Szilády Áron 69, Zeyk Gábor 100 szavazattal; a közalapi és adózási bizottságba: Begedy István 100, Bernáth István 100, Darányi Ignácz 69, Dávidházy János 69, Farkas Ábrahám 100, Gyarmathy Miklós 69, Kerkápoly Károly 100, Koncz Imre 100, Nagy László 69, Nagy Pál 100, Segesvári József 100, gróf Tisza Lajos 69 szavazattal; a törvénykezési bizottságba: Beöthy Zsigmond 69, Bernáth Elemér 100, Décsei Lajos 100, Dézsi Gyula 100, Kolozsváry S. 69, Lengyel Imre 69, Mezey Albert 100, Papp Gábor 100, Ritoók Zsigmond 99, Szabó János 100, Szilassy Aladár 100, Tisza István 70 szavazattal; a kétvényi bizottságba: Bedőházi János 99, Doroghy Lajos 69, Dull László 100, Kovács Ferencz 100, Körmendy Sándor 100, Lénárth József 99, Lukács O. 100, Metzner B. 100, Szalay Ferenc 100, Szilágyi József 100, Szunyogh Szabolcs 69, gróf Teleki József 100 szavazattal; az iskolaügyi bizottságba: Fejes I. 100, GéresiK. 68, Göde K. 68,Konkoli Thege Gy. 100, Kovács Albert 100, gróf Kuun Géza 100, Mitrovics Gyula ioo, Parádi Kálmán 68, Révész Kálmán 75, Szeremley Samu 100, Várady Gábor 68, Váró Ferencz 69 szavazattal; a naplóbiráló bizottságba: Ád ám Kálmán 100, Baksay S. 100, gróf Bethlen Gábor 69, Czike Lajos 100, Hegedűs Lajos 100, Kiss Áron 100, Kovács Antal 69, gr. Ráday Gedeon 99, Szabó Kálmán 100, Szinnyei Gerzson 100, Ujfalussy Sándor 69, Vass Tamás 98 szavazattal. 9. Tisza Kálmán világi elnök az egyes bizottságok tagjait megválasztottaknak nyilvánítja és felhívja, hogy üléseiket a Lónyay-utczai evangelikus református gymnásium nagytermében tartsák, valamint hogy ülés után azonnal alakuljanak meg. Egyszersmind inditványózza, hogy a targyalás a mai ülésen tovább ne folytattassékj mivel a következő 9-dik § úgyis tüzetesebb megvitatás tárgyát képezendi, hanem halasztassék másnap délelőtti 10 órára, a mikor is továbbmenőleg «Az egyház képviseleti s kormányzati hatóságairól)) szóló első rész fog tárgyaltatni. Világi elnök indítványát a zsinat elfogadja és az ülés délután 3

/4

egy órakor véget ért. Molnár Lőrincz. Az ág. hitv. evangélikusok zsinata. 3. Egyetemes lelkész értekezlet. Budapesten, 1891. dec, 4-én. Hála Istennek ilyen is akadt végre; bizony ideje volt, hogy a közös teendőkről, közös feladatokról közösen tanácskozzanak azok, kiknek bajai és] örömei is közösek. Annak az ev. egyházi «primus motor»-nak a buzgó, lelkes Trsztyénszkynek köszönhetjük, hogy ez életre való eszme testet öltött. Övé az érdem és a dicsőség, hogy az első ilyen értekezletet öszszehívta. Kartársai biztatására tette. Annál jobb és szebb. Ez csak jó bizonyíték mellette és az ügy mellett. Trsztyénszky Ferencz megnyitván az ülést kifejti, hogy főczélja az értekezletnek egy egyetemes lelkészi értekezletet hívni életre s a jelen alkalommal ezen főczél mellett még tájékozódni a zsinati teendők iránt is. Alakulásra hívja fel az értekezletet, minden ajk az