Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-10 / 50/a. szám

is vannak,^ nem nzon egy akolból, ezeket is elő kell hoznom. Oh 1 mondd : « ... sokan eljőnek napkeletről és napnyugotról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a menynyek országában.)) /\ldd meg emlékét ama nagy férfiaknak, kik ama törvénycikkelyt alkoták, kik tizenhét szakaszban rakták le a vallásszabadság örökre emlékezetes törvényét. Ennél nagyobb örömöt nem teremhetett volna ama kor, a béke ez olajágánál. Áld és dicsőit téged ezért minderi igaz magyar, az egész hon és méltán, mert e törvény nélkül egyházunk hajója most is háborgó tengeren tévelyegne, míg most bátran evez a reménység kikötője felé. Tedd Atyánk, hogy e hajó, mely ama nagy szellemi kincset hordja, soha útját el ne veszítse. Áll its férfiakat, kik kormányozzák azt. Küldd el hozzánk a szeretet angyalait, hogy azok járjanak közöttünk, hogy a vallás és nemzetiség sokfélesége ne emeljen válaszfalat közöttünk. Jó Atyánk! hitünk kormányosa, csillapítsd le ama hullámokat, melyek még vallásos életünk tengerén vannak. Jézust állítsd példányképül elibünk, hogy zászlóinkon a vallás, lelkiismeret szabadságának és egységnek jelei legyenek, mert e hon táplál mindnyájunkat. Igy áldd meg népünket, fejedelmünket, hogv az ezer éves ünnepet, mint boldog, szabadnép ünnepeljük meg nevedben a Jézusért — Ámen. Szász Károly püspök beszédének bő kivonata következő : Százados ünnepet ülünk; régi nyomokat kutatunk. Keressük ama régi lapokat, melyek a mi tanulságunkra Írattak meg. Legrégibb lap a teremtés könyve, Isten keze által írva, mely irás ezer év múlva sem avul el, mert teremtett világai felett Isten gondja virraszt, benne isteni hatalom nyilvánul mindenütt, kegyein-e, bekéje, nyugalma ékesen szól hozzánk mindenütt és lelkünk kérdezősködésére adott felelet lesújt vagy felemel, amint jót vagy rosszat kérdez. A második legrégibb irás amaz okmánytár lelkétől ihletve : a teljes irás Istentől ihletve; első szavaitól az utolsóig Istentől ihletve. Ez okmánytára az emberi nem üdvösségének. Az írott és nyomtatott könyvek azóta ha mind halomra gyűjtetnének, sem érnének fel vele, mert az az üdv földi és örökkévaló boldogságát mind felöleli. Ez is a mi tanúságunkra Íratott meg. A hannadik legrégibb irás a világtörténelem, melyről egy régi bölcs azt mondá : idők tabuja, egy újkori azt, hogy a világ itélőbirósága. Számtalan változatok vannak benne; egy zűrzavar, melynek kivezető fonalát megtalálni teljesen nem lehet, de mint a zűrzavar felett, ugy lebeg felette is az isteni lélek. Pedig ez az emberi haladás képe; egy színjáték, melynek két legfőbb része van : Krisztus előtti és utáni. Krisztus azon sarokvas, melyen az üdv ajtója nyílik és zárul. Mikor fellép Krisztus, egy birodalmat talál, mely hanyatlik, de még elég nagy, hogy higyje, hogy a kis keresztyénséget elölheti. Mindent elkövet a keresztyéneken és ime, háromszáz év múlva a keresztyénség mégis Róma trónjára lép és elkezdi nagy munkáját. íme a világtörténelem óriás fordulata. Majd jöttek népek, kik uj birodalmakat alapítanak és a papság mindent hatalmas kezébe ragad a kedvező körülmények közt : világi és egyházi hatalmat és akadályozza a történet fejlesztő folyamát, de csak egy pillanatig, mert a történetet menetében gátolni, megállítani nem lehet: az újra győz, győz a középkor felett. Tanulmányozzák az irást, földerül a renaissance és folyamánya a reformáció. Ez a második óriás fordulata a világtörténelemnek. Van ennek a sok között egy lapja : a magyar reformáció története. A hon népe két király közt két részre szakadt és harmadiknak ott volt a török. Ámde a nemzeti fejedelemek csakhamar kihaltak, csak Erdély maradt meg oltalomnak és az anyaföldön újra Róma győzött. Erdély háromszor tör ki testvéreinek megvédésére győztesen, de a győzelemnek nem vala tartós következménye. Csak II. Lipót helyezte vissza a protestánsokat törvények által megerősített jogaiba, áldás emlékére. Ennek az emlékét újítjuk ma fel. Legyen hála az Úrnak, hogy mindezek tanúságát megírta nekünk régen. Tanulságul íratott meg az, hogy mindenütt isteni törvények uralkodnak . Az ember csak eszköz Isten kezében mindenekre, bár hiúságában sokszor azt hiszi, hogy az egész történetet ő vezeti. Pedig isteni gondolat vezérli azt, e gondolat megvalósulása, hogy a vértanuk porából későbbi hithősök keljenek ki. Áz emberek gondolhatnak gonoszt, de Isten gondol jót, és e gondolat örök. Tanulságul íratott meg az, hogy az igazság mellett Isten ereje által meg kell államink. Isten igéje adja ez erőt, mely Jézus példájában megtestesülve áll előttünk; ez adott annyi erőt a vértanuknak is, adjon nekünk is, hogy tűrjünk és várjuk a diadalt. De még megíratott egy különös tanúság, mely szól hozzánk év multán is: hogy a szellemi és erkölcsi haladásnak vannak nyugvó pontjai, de nincs befejezése. A végcél soha nincs elérve: törekedni kell tovább ! A nyugvó pont nem megállás, a hegy meredekének csak egy pontja, de a tető messze van. Ily nyugvó pont az iy^T-ik év is, ezen magaslaton látjuk, mennyire van még a tető és itt állunk ma, de ma sincs vég. Ha van intézmény, melynek kötelessége előhaladni : protestáns egyházunk azon intézmény, mert összes intézményei a haladást sürgetik. Egyházunké a jövő, mert ezt mondja hitelvünk, ezt szervezetünk. Bár a protestánsok kisebbségben vannak, nem lehet tagadni, hogy vallás-erkölcsi elvüknek a lelkekre nagy befolyása van és az államra szintén. És e hatás áll a vizsgálódás elvében, mert a lélek még Isten mélységeit is vizsgálja. Hatott az elv a tudományokra is. De ott rejlik minden intézményben alakító hatása. A reformáció előtt a papság uralkodott egyházi és világi ügyekben egyaránt, de utána a hívek közt oszlott meg minden, mert Krisztus egyházában egyek vagyunk mindnyájan ; szolgái egymás javának és örömének. — A beszédet emelkedett szellemű ima, ezt a kar szép éneke követte. Déli tizenkét órakor végződött a templomi ünnepély és a zsinati tagok egyenesen a közös jubiláris ünnepélyre mentek a megyeház nagytermébe, hol a karzatot és a fentartott helyeket nagy és díszes számú közönség foglalta el. A felvonulás s bent az elhelyezkedés festői látványt nyújtott. A főurak aranyos, ezüstös díszruhában, a kálvinista és lutheránus papság egyszerű fekete formaruhában, a teremben óriási férfiközönség, a karzat szakadásig zsúfolva előkelő hölgyekkel. Összejöttek e helyen mindkét hitvallású evangélikusok zsinati képviselői, hogy egy érzelemtől hevítve adjanak hálát az egek urának a múltért és kérjék segítő kegyelmét a jövőre. Midőn a kilencven éves báró Vay Miklós zsinati világi elnök belépett a terembe, hogy elnöki székét elfoglalja : frenetikus tapsvihar és hosszas éljenzés fogadta. Jobbján Karsay Sándor dunántúli ág. ev. püspök, balján Kun Bertalan tiszáninneni ev. ref. püspök s a két zsinat tagjai foglaltak helyet. A közös ünnepélyt az ősz | patriarcha követkevő beszéddel nyitotta meg : Elfogódik lelkem azon szokatlan és ritka tüne-