Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

hogy az a gondolat, melynek én egy vidéki protestáns lapban adva szerény kifejezést, ott elhangzani látszott, egy országos nevű ember által a röpirat mezébe öltöztetve, minő port vert föl. Most aztán ott állunk, hogy igazán érdemes közoktatási miniszterünk a jogi szakoktatást illető reformterveit ma kevésbbé ismerjük, mint valaha, különösen nem tudjuk, mennyiben akarja a jogakadémiákat az egyetemek mellett fentartani, mennyiben kívánja ((egyenlőbb versenyre keletni azokat az egyetemmel)), vagy mennyiben kívánja őket gyakorlati jellegű szakiskolákká átalakitni. Már nyilatkozott ellenök (közokt. miniszter. XVII. jel. 224—225 1.), hol csak ideiglenesen hajlandó nekik megkegyelmezni, nyilatkozott mellettök (Nagy-Váradon), hol tovább fejlesztésöket helyezte Schláuch püspöknek kilátásba, nyilatkozott semlegesen, egyik képviselőházi beszédében, mely szerint még a kérdést kellőkép nem tanulmányozta volna. A jelenleg kontemplált bírói szervezet, a kényszerdoktorátussal, a fenálló jogtudományi tanrendszer megfelelő módosítása nélkül, bizonyára nem a jogakadémiák tovább fejlesztését, hanem azok ujabb dekadencziáját íogja előidézni. «Az a kérdés, vájjon a jogakadémiák lét-, vagy nem-lét kérdésének teljes mellőzésével, nem lehet-e a jogi szakoktatás mai kuszált, zilált, ferde rendszerét megjavitni ?» Vájjon a jogakadémiák kérdését nemcsak a partikuláris érdekek vitték, vagy inkább csempészték-e be ez általános fontosságú problémába ? «E kérdésre mi határozottan nemmel felelünk, mert a reformoknak kétségtelenül a vidéki jogkarokra is ki kell terjeszkedniük s vagy eltörlésök, vagy szakiskolává tételök, vagy megerősitésök nélkül nem képzelhetjük a függő kérdések megoldását.» A kecskeméti jogtanári kar az elsők közé tartozik azok között, kik felismerték a jogi oktatás hiányait s az akadémiák mind nehezebb helyzetét; több reformjavaslattal is léptek e tekintetben a nyilvánosság elé. melyek mindenike teljes figyelmünket érdemli; nem kisebb fontossággal bír legutóbbi munkálatuk sem, melyet 1890. okt. 21 —ki kelettel a dunamelléki ev. rcf. egyházkerület közgyűléséhez terjesztenek föl a bírói szervezetről szóló törvényjavaslat sérelmes intézkedései s a közjegyzői és közigazgatási tanfolyamoknak a jogakadémiákkal szerves összeköttetésbe hozatala iránt. Hogy mennyiben volna képes e javaslatok keresztülvitele, a íelsőbb oktatás jogi szakának használni s az akadémiák helyzetét erősbiteni : azt csak ugy birálhatjuk meg, ha a létező bajok főbbjeivel tisztában vagyunk s ezért a kérdéses reformtervezet ismertetése s bírálata előtt néhány szóban ép e visszásságokat akarom Föltüntetni. Dr. Barlha Béla, epeijesi jogtanár. T A R C A. A XLII-dik zsoltár. — Saját dallamára. — Mint a tiszta, hűs patakra, Kívánkozik a szarvas : Ugy száll lelkem óhajtatja, Hozzád örök, hatalmas! Szomjúhozik szüntelen, Te hozzád én Istenem. — Színed elé, vájjon innen, Mikor jutok élő Isten ? Könyhuüás lőn e távolba' Kenyerem éj-, napon át. É> ha kérdik csúfolódva, «Vártad Istent, hol van hát ?»: Leborulok szótalan, Es odaszáll sóhajom, Hol a hívek seregében, Orvendék szép éneklésben.. Én lelkem mért csüggedcznél ? Mit kesergesz annyira ? Erősebb vár nincs Istennél, Búd, bajod csak bizd oda. Ne félj, nem hágy, rád tekint, S hálaadást zengsz megint... — Oh Istenem, fönt az égben, Lásd meg az én kesergésem ! . A te édes templomodra, Könyhullás közt gondolok, Innen, hol a kis Hermonra A Jordánvölgy mosolyog. De lelkemen egymásnak, Csak mélységek kiáltnak. - • S árjai a szilaj habnak, Fejem felett összecsapnak. Ugy zúg rajtam át a bánat: Mint a sebes árvizek ; Sírva-sirván te utánad, Kiben élek, és hiszek. A ki mellém rendeled, Nappalra : szent lelkedet. S szabadulás énekével, Csittitgatsz : ha jő az éjjel. Óh ne is hagyj, oltalomnak Sziklaszála, Istenem. Életem a pogányoknak Közepette gyász nekem. S ellenségim mind azok, Csontomig jár gúnyszavok Hitem egyre ostromolják : «Várod Istent, hol maradt hát ?» Én lelkem mért csüggedezuél ? Mit kesergesz annyira ? Erősebb vár nincs Istenné!, Búd, bajod csak bízd oda: Ne félj, nem hágy, rád tekint, S víg háladalt zengsz megint Megmutatja O még itten : Ki az erős, igaz Isten ? ! Genf. Szabolcska Mihály. A kicsinyhitűek. Csend, némaság ül a sík tengeren, Kéklő, derült Galilea ege, — Amott az ormon ünnepélyesen